Az én világom

Első Fejezet

Reggel 5:55-kor szólt az ébresztőm, mint általában péntekenként reggel. Nagy nehezen kikászálódtam a jó meleg ágyamból, majd megdörzsöltem a szemem, és álmos fejjel a konyha felé vettem az irányt. Amint kiértem mentem a polchoz és már nyitottam is a polc ajtaját, hogy kivegyem a szokásos bögrét, amit 12 éve használok. Kinyitottam a hűtő ajtót, hogy kivegyem a tejet. Beleöntöttem a bögrémbe és beraktam a mikróba, ameddig melegedett elővettem a gabonapelyhet. Kivettem a bögrét a mikróból és letettem az asztalra. Leültem az asztalhoz és megreggeliztem. Vissza mentem a szobámba és bebújtam az ágyamba még lustálkodni. Majd 6:25-kor ismét csörgött az ébresztő, hogy ideje teljesen felkelni és elkezdeni készülődni a suliba. Felkeltem, majd kimentem a fürdő szobába. Megmostam a fogam, felöltöztem és megfésülködtem. Maradt még egy kis időm, úgy hogy ránéztem az órarendemre. Szerencsére a francia pont ki volt húzva, mert a tanár nem lesz, megörültem neki. Nézegettem a Facebookot és az instagrammot is. Rápillantottam az órára és láttam, hogy pont indulhatok. Úgyhogy fogtam magam és kimentem az előszobába. Felvettem a cipőm és a táskám felkaptam a hátamra. Majd elköszöntem a szüleimtől. Ahogy indultam le a lépcsőn anya még rákérdezett, hogy biztos felkészültem-e mindenre aznapra, de mondtam, hogy semmi nem lesz, de attól igen. Majd bedugtam a fülembe a bluetooth-os fülhallgatómat és elindítottam az Apashe – Majesty számot. Az utóbbi időben nagyon rávagyok kattanva. Róttam a lépcsőket, mivel a harmadikon lakunk. Leértem majd elgyalogoltam a buszmegállóba. 5 percre volt a buszmeg. Volt még 15 perc, míg a busz jött, úgyhogy azt csináltam, amit szoktam. Fülhallgatóval a fülemben vártam. És már itt is volta a busz. Felszálltam beültem a hátsó ajtótól hátra eső székre, majd becsuktam a szemem. Reggel mikor felkeltem éreztem, hogy más lesz ez nap, de nem tudtam megmondani, hogy miért. Volt már hasonló érzésem, de pont ilyen nem. Letelt a félóra és már át is értünk. Leszálltam a negyedik megállónál és elindultam a suli felé. Ahogy beértem a suliba felmentem az első emeletre, mivel a multimédia terembe lett átrakva a matek óraink péntekre eső részei az utóbbi pár hétben. Bementem és elgondolkodtam, hogy csak ezt a 7 órát bírjam ki, aztán mehetek haza. Viszonylag gyorsan telt el az a pár óra hála az égnek. Ahogy sétáltam ki a suliból már vettem is elő az ujjatlan kesztyűket a zsebemből és húztam is fel őket a kezemre. Ahogy sétáltam a buszmegállóba fura érzés kerített hatalmába, amit nem hagyott nyugodni. Ahogy odaértem még szerencsére maradt vagy 10 percem. Jött egy busz, de nem az enyém volt. Megállt, szálltak le és fel emberek. Ahogy odaálltam, hogy legyen majd helyem az „én" buszomon, az induló busz ablakán tükröződni láttam egy alakot, akit nem tudtam hova rakni hirtelen. Fekete ruhát viselt köpennyel és egy fehér koponyaszerű maszkkal, a ruháján piros leginkább a sörétesek töltényeihez tudnám hasonlítani a kis dolgokat, amik egy öven voltak, ami a mellkasától a válláig futott. Aztán hirtelen bevillant, hogy az Overwath-ból Reaper. Megjegyzem ő a kedvenc karakterem a játékban mind a mai napig, mind történet, mind személyiség, mind pedig kinézet ügyileg is, és vele tudtam a legjobban játszani. Hirtelen hátra kaptam a fejem, de sehol nem találtam már a tekintettemmel. Azt hittem csak képzelődtem. És amikor vissza fordultam teljesen ledöbbentem. Ott állt előttem a száznyolcvanöt centi magasságával. Alig volt magasabb nálam. Megdörzsöltem a szemem és mire kinyitottam már nem találtam sehol. Meglepődötten szálltam a fel a buszra és gondolkodtam történteken, mert nem tudtam hova tenni. Vajon igazi volt? Képzelődtem? Nem az nem lehet, ahhoz túl valóságos volt. A vissza úton egész végig ezen töprengtem, miközben zenét hallgattam.