Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

13. rész - Nevelő apa? Féltestvér?

Lassan, de biztosan nappalodott ki. Ma újra a suliba kell mennem, de még most se felejtettem el azt az álmot... Ahogy összeveszett Bálint a bátyámmal... Nagyon mély álom volt.

-Anya, elmentem a suliba-kiáltottam már a bejárati ajtónak a küszöbén állva, olyan fáradt voltam még, hogy az álmosságtól is alig láttam valamit.

-Rendben kicsim-szólt anyu, miközben meglepő módon máris hozzálátott az ebéd készítéséhez. Az utcára kiérve megpillantottam Bálintot, aki szintén a suli felé tartott, de ez az álom után a pulcsim kapucniját a fejemre húztam, hogy ne lássa az elvörösödött képemet és úgy tetem, mintha nem láttam volna meg.

-Szervusz Lara-integetett, de mintha meg se hallottam volna gyorsabban szedtem a lábam az iskola felé, mikor nekiütköztem valakinek.

-Jaj bocsánat, az én hibám-keltem fel a poros betonról.

-Semmi gond Larina, de most siess, mindjárt kezdődik az 1. óra.

-Oké-ekkor vettem észre, hogy akit fellöktem az nem más, mint az informatika tanárom, ráadásul egy csokor rózsával a kezében-Tanár úr, azt megkérdezhetem, hogy merre megy?

-Ohh-gyors a háta mögé rakta a virágokat-Én csak otthon hagytam valamit.

-Rendben-s már indultam is az isibe.

***

Ahogy véget ért a suli egyből indultam is haza. Nagyon furcsának tartottam, hogy Bálint mennyire került engem. Ivett ma nem volt suliban, mert ma ő írt felvételit valahol máshol, és infó óránk se volt, se matekunk... ez érdekes... Hazaérve anyámat megláttam, ahogy az ebédlőasztalnál eszi a spagettit. Ahogy közeledtem a konyha felé megpillantottam ott az infó tanáromat is. De ő mit keres itt?

-Szervusz...tok.., anya megjöttem-álltam a konyha ajtónak nekitámasztva.

-Ó helló aranyom, jó hogy jöttél-örült most életemben először anyu nekem.

-Miért?-lepődtem is meg rendesen.

-Mielőtt hazaértél volna épp rólad beszélgettünk, szeretnék veled 4 szemközt beszélni egy nagyon fontos dologról!

-Mit tettem?-ijedtem meg...

-Semmit, most az egyszer. Másról lenne szó.

-Margit, ha akarod hazamehetek és kettesben hagylak titeket-állt fel az asztalról  a tanár úr.

-Jajj Szivi, nem muszáj hazamenned!-Szivi??? Ekkor észrevettem, hogy a nappaliban van az rózsacsokor, amit reggel is láttam. De volt valami ennél is különösebb dolog... anya hasa olyan.. kerek volt... Ez eddig is ilyen volt? Mindeddig azt hittem, hogy csak felszedett pár kilót... Ez nem lehet...

-De, mert otthon még le kell vágnom a füvet, az anyukám még ma meglátogat és ráadásul MÉG piszkos is itthon a lakás. Sziasztok-köszönt el, majd eltűnt a házunk környékéről.

-Gyere Lara, beszélnünk kell. Üljünk le ide a kanapéra-majd ahogy leültünk a kezét a lábamra tette, de nem mondott még semmit. Gondoltam megtöröm a csendet...

-Anyu, mi ez az egész?-továbbra sem kaptam választ-Nem szeretnélek megsérteni-bár már így is büntibe vagyok-De anyu meghíztál, vagy miért ennyire kerek a hasad?

-Nos igen.. pontosan erről szerettem volna veled beszélni... Tehát édes lányom... gyermeket várok!-Olyan komolyan nézett rám, hogy ez tuti nem vicc, s annyira lesokkolt, hogy 3 percig meg se tudtam szólalni... Hogy hogy eddig nem tűnt fel?-Kicsikém, és a nevelő apukád ezentúl az Informatika tanár úr lesz, de szólítsd nyugodtan csak Vilmosnak, vagy Vilinek.

-Ööö ööö öö-álltam még mindig a sokk alatt-És mi lesz apával és Benedekkel? Emlékszel? Múltkor össze is futottam vele...

-Tudom kicsim, de apukád is keresett a helyemre mást... törődj bele!

-Fiú vagy lány lesz a féltestvérem?-próbáltam lenyugodni.

-Az orvosok szerint kislány lesz, de még változhat... Benedeket is lánynak jósolták s fiú lett végül.

-Névválasztáson gondolkodtatok?

-Természetesen... Ha kislány lesz, akkor az Odil nevet kapja. Ha fiú lesz akkor meg Kristóf.

-S mikorra várható?

-Kb. 1 hét múlva. Csodálom, hogy nem vetted észre... Nem értem, hogy miért nem tudsz ilyen fontos dolgokra néha odafigyelni!

-Csak...-fakadtam majdnem sírva-a sulival foglalkoztam...

-Persze... Vagy Bálinttal!

-Ezt meg honnan veszed?

-Az éjjel is vele álmodtál!

-Miből gondolod?-ijedtem meg egyre jobban... Ha lehetséges lenne, elbújtam volna a fehér kanapé legmélyebb ráncaiba.

-Onnan, hogy az éjjel beszéltél álmodban!-annyira elszégyelltem magam, hogy csak lefelé bámultam...

-Miért tiltasz tőle ennyire?-néztem fel sírva.

-Mert!-ordított...

-Kérlek anya, mondj egy nyomós indokot rá.

-Larinám... Mert nem akarom, hogy arra a sorsra juss, amire én apáddal!-figyeltem anyu minden egyes szavára-Annak idején azt hittem, hogy ő az igazi, az életem szerelme... de nem így történt... Mikor 6 éves korodban elváltunk, elhatároztam magamban, hogy te csak akkor mehetsz férjhez, vagy csak akkor lehet fiúd, ha teljes mértékben meggyőződök róla, hogy ő illik-e hozzád!

-És gondolod, hogy nem illek össze Bálinttal?

-Azt még meglátjuk... Most pedig nyomás a szobádba, mert szobafogságban vagy!-nem kellett kétszer mondani. Szinte felteleportáltam a szobámba, s telefonom a kézbe. Rögtön Benivel írogattam a történtekről... Megbeszéltük, hogy 1 múlva hétvégén meglátogat minket. De a történtek annyira megviseltek, hogy a tanulással nem törődve elaludtam a babzsákomon...

Folytatjuk...

(Itt egy kárpótló rész, még mindig sokat kell tanulnom, de a felén már túl vagyok. Remélem azért tetszik ez a rész is)