𝟎. 𝐩𝐨𝐩𝐭𝐚𝐫𝐭𝐬 é𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐮𝐭𝐚𝐬í𝐭á𝐬𝐨𝐤

738 49 18
                                    

wooyoung teljes mértékben a saját maga felbaszásának szélén állt.

"haver, kérlek abba tudnád hagyni, hogy ilyen beszari legyél? ez egy buli, nagy ügy!"

wooyoung utálta bevallani, hogy mingi előre eltervezett könyörgései általában elegek voltak ahhoz, hogy góliát elérje, amit csak akar ezekkel a hülye ajakbiggyesztésekkel és kiskutya szemekkel, de volt egy határ és mingi minden bizonnyal átlépte.

az egy dolog volt, hogy hátradőlve hagyta, hogy a szobatársa egy önelégült vigyor kísérletében zaklassa; az már viszont egy teljesen másik volt, hogy ki kellet hagynia egy kis részt jimin vlive-jából, miközben mingi írt neki, hogy kapcsolja le a lámpát, ugyanis az "túl messze volt", de a becsületsértés formájában történő vesztegetés a szocializálódásra már egy pokoli sértés volt, főleg egy undorító esti kilenc órában.

"hogyha ez nem eredményez nekem egy jobb munkát vagy pénzt, akkor csak egy újabb felesleges szociális szituáció, csakúgy mint ez a beszélgetés."

wooyoung unottan lengette meg a mutatóujját, ezzel megtestesítve a *bfg-t. (*a doom sorozatban szereplő fegyver)

a másik közönye wooyoung vitathatóan száraz válaszára nyilvánvaló volt, miközben poptarts morzsákat kezdett el pöckölni a félig bevetett ágyról, nem is beszélve arról, hogy mindezt egy szál fortnite mintás alsógatyában tette.

"basszus, hallod te egyáltalán magad woongie?" nyafogott mingi egy fejrázás és hadonászás kíséretében.

átugrott a saját ágyáról wooyoung eléggé régijére, csakhogy elnézte a keretet és ráesett az ágy végére, onnan pedig a szőnyegre. még egy lapáttal téve a kialakult káoszra, mingi az esés közben lábaival átrepítettre san telefonját a szobán, ami miatt a fejében egy teljes értékű belső ima játszódott le.

a bankkártyája zokogna, ha eltörném a telefonját.

wooyoung behunyta a szemeit; azt tanácsolva magának, hogy vegyen egy mély lélegzetet és hosszasan fújja ki. nem az első alkalom volt, mikor egy imbecile 101 óra által lett kioktatva, hogy ne vegye tudomásul a küszöbön álló fejfájást.

boldog gondolatok.

csirke.

próbáld nem megölni mingi-t.

saját maga döbbenetére és mingi örömére, a magasabbik megkopogtatta az ujjait türelmetlenségében, ezzel siettetve wooyoung-ot, hogy kinyissa szemeit.

"emlékszel az egy különc srác feljegyzéseire? charlie-ra? akinek gyakorlatilag nem voltak barátai az iskolai év túlnyomó részében?"

nem telt túl sok időbe, mire sikerült felidéznie mingi mire is gondolt pontosan. szerette azt a filmet. átérezhető, gondolta.

"nem vagyok egyedül." simult wooyoung mingi hátához, miközben a fejét a nyakába temette, gyengéden ringatózva. "te vagy minden, amire szükségem van"

mingi elég feltűnően megfeszült, ami arra sarkallta wooyoung-ot, hogy a ringatózást felváltsa egy szemöldökráncolással. talán tévedne?

"woo, haver, szeretlek és tudom, hogy te is szeretsz. vágom. végül is én vagyok song min-"

"ja, ja, térj már a nyamvadt lényegre." avatkozott be wooyoung.

"éppen azt tettem! vagy abban a gagyi sarki kisboltban dolgozol, vagy amikor nem, akkor a házadban bujkálsz és festesz. nézd, én csak szeretném, ha élnél egy kicsit, tudod?"

𝕤𝕫é𝕘𝕪𝕖𝕟𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟 // 𝕨𝕠𝕠𝕤𝕒𝕟Место, где живут истории. Откройте их для себя