Több mint barátság

1. évad 21. rész

Egyszerűen leírhatatlan az az érzés, ha motoron ülsz. Pláne, ha imádod a sebességet, valamint életed szerelme ül előtted, és egyszerűen kikerülhetetlen az, hogy ne bújj hozzá. Minden percét imádtam. Aztán amikor megérkeztünk Ádámhoz (később kiderült, hogy így hívják) le kellett szállni.
-Na, hogy tetszett?- vonta fel a szemöldökét kíváncsian Márk.
-Egyszerűen imádtam. Minden pillanatát.- lelkesedtem be.
-Tényleg? Na, az szuper. Ennél gyorsabban fogunk majd menni.
-Úristen. Már alig várom- öleltem meg, aztán bekopogott Ádámhoz. Egy negyvenes éveiben járó nő (olyan 46 körül saccolnám) nyitott ajtót.
-Sziasztok gyerekek- köszönt kedvesen.
-Csókolom- köszöntem vissza mosolyogva.
-Jó napot. Ádám itthon van?- kérdezte Márk.
-Igen, fent Xbox-ozik a szobájában. Menjetek csak fel hozzá. Kértek esetleg inni vagy enni valamit?
-Nem, köszönjük- válaszolta Márk, én pedig mellette helyeslően bólintottam, majd elindultunk befelé. Szép ház, nem olyan nagyon nagy, de nem is az a nagyon kicsi. Az előszobából a nappaliba mentünk. A kanapé félkörben helyezkedik el középen, elég kényelmesnek tűnik. A szobában rengeteg növény van, az ablak a kertre nyílik, és talajtól a plafonig ér, és egy gyönyörű sárga függöny van elcsatolva az ablak szélére. Nagyon tetszett a szoba. Egy ajtó kivezetett a folyosóra, ahol a lépcső volt. Felmentünk az emeletre, majd Márk bekopogott Ádámhoz, de nem jött ki senki. Kopogott még párszor, aztán megvonta a vállát és bement. Ádám az ajtónak háttal ült, fejhallgató volt rajta, és a gépen játszott. Márk felröhögött egy kicsit majd Ádám háta mögé lopózott. Hirtelen Márk rácsapott Ádám vállára, aki akkorát sikonyált, mint egy lány, majd káromkodva fordult meg.
-Te idióta. Mit keresel te itt?- ment oda röhögve Márkhoz, aki a nevetéstől fuldoklott a földön. Amikor egy kicsit rendbe jöttek mind a ketten, akkor Márk elmondta, hogy miért is jöttünk, és hogy nem lenne-e baj, ha esetleg Milán elvinné a mocit... Szerencsére Ádám jófej volt, ezért megengedte. Aztán amikor Márk szólt nekem, hogy amúgy nem kell az ajtóban állni, nyugodtan beljebb mehetek, akkor tűntem fel csak Ádámnak.
-Szia- nyújtotta a kezét- Ádám vagyok.
-Szia- fogtam kezet vele- én Emma, Márk barátnője.- Láttam az arcán, hogy ezen eléggé meglepődött, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Beszéltünk egy kicsit még Ádámmal, aztán kimentünk a garázsba a motorért. Leesett az állam. Egy gyönyörű zöld Kawasaki Ninja volt ott.
-Hűű- ennyit tudtam kinyögni.
-Tetszik?- kérdezte Ádám.
-Aham- bólintottam, majd szóltam Márknak, hogy itt vannak Milánék, úgyhogy menjünk. Kivittük a motort, meg 2 bukósisakot hozzá, aztán a fiúk beszéltek pár szót, én meg félrehívtam Zsófit, és elmondtam, hogy a motoron milyen hű, meg olyan hú, meg aztaaa. Zsófi csak nevetve bólintott, aztán mondta, hogy amúgy egy kicsit izgul.
-Mitől?- kérdeztem.
-Mennyire kell közel lenni Milánhoz?
-Eléggé- mosolyogtam rá. Válaszként csak egy bekaphatod mosolyt kaptam tőle. Kidugtam rá a nyelvem, mire ő is rám. Elszórakoztunk, aztán odajöttek a fiúk, hogy lassan induljunk. Sem Zsófi, sem pedig én nem tudtuk becsatolni a bukósisakot. Ezzel el is ment pár perc. Zsófi és Milán egy kicsit még szórakozott, mert Zsófi nem akart annyira nagyon közel lenni Milánhoz, de valahogy megbékélt a helyzettel. Aztán végre elindultunk. Milánék mögöttünk jöttek. Eleinte csak lassan, nagyon lassan mentünk, aztán Márk egy kicsit gyorsított, ezáltal Milán is. Márk azt mondta, hogy elvisz egy helyre, ahol nyugodtan bomolhatunk, úgysem lát senki. Nekem nagyon tetszett az ötlet, csak éppen nem tudtam, hogy hova akar vinni.

Amikor megláttam, leesett az állam. Én azt hittem, hogy valami lerobbant szeméttelepre megyünk, de nem. Egy eléggé jó állapotú pályához vezetett el. Arra nem jöttem rá, hogy milyen pálya volt, de hatalmas területen feküdt el. Körbe fák vannak, középen egy kisebb tó. Akörül van a pálya, az út elég jó állapotban van. A fiúk letámasztották a mocikat egy fának, majd odajöttek hozzánk. Mi már a tó partján ültünk egy padon, és kavicsokat dobáltunk a vízbe.
-Na, lányok. Hogy tetszett?- kérdezte Márk.
-Én odavagyok érte. Imádom. Egyszerűen csodálatos.-áradoztam.
-Nekem is nagyon tetszett, bár én sosem voltam valami nagy motoros.- mondta Zsófi.
-És hogy vezet Milán?- kérdeztem Zsófit.
-Milán baromi jó sofőr. Nagyon figyel mindenre, lassan megy stb.
-Mert még új- mondta Márk.- majd, ha belejön, nem lesz ennyire figyelmes nyugi.
-Hát jóóólvaaan- mondta Zsófi.
-Srácok, én értem, hogy jót beszélgetünk, de nem motorozni jöttünk ide?- kérdeztem türelmetlenül.
-De igen Emma, igazad van.

Egész délután kint motoroztunk. Hol én ültem Márk mögött, hol Zsófi, aztán volt, hogy én mentem Milán mögé. Volt amikor a fiúk próbáltak tanítani minket egy kicsit, bár nem sok szerencsével. Nagyon jól éreztük magunkat, életem egyik legjobb napjának könyvelhetem el ezt a napot.