A lovag és a szörny

A lovag büszkén léptetett ki a faluból, az éljenző tömeg üdvrivalgásának kíséretében. Fényes páncélján megcsillant a reggeli nap, lándzsája végére tűzött zászlócska lobogott a szellőben, ő meg-megtáncoltatta fehér paripáját, és ha lehet, még jobban kihúzta magát. Fegyverhordozója kevésbé délcegen, és sokkal borúsabb hangulatban kocogott utána barna öszvérén.

Amint kiértek a házak közül és a kanyarodó út melletti domb eltakarta őket a falusiak szeme elől, a lovag bevárta fegyverhordozóját, és átadta neki lándzsáját. Az szó nélkül elvette, majd újból lemaradt pár lépésnyire gazdája mögött. A lovag az ünnepléstől és az éljenzéstől még mindig örömittas hangulatban volt. Biztos volt benne, hogy le fogja győzni a mocsár szörnyét, és megszabadítja a királyságot a fertelmes rémtől. Arra gondolt, hogy mekkora dicsőséget teremt magának, és most már mindenki Első Lovagként fogja őt elismerni. Gyerekkorában, amikor kiképzése elkezdődött, módfelett csalódott volt, mert a valóság nem olyan volt, mint a csodás történetek, amiket meséltek neki. Azokban szó sem volt a rengeteg gyakorlásról, és a fakardos párbajokról, amelyekben előfordul, hogy a lovagjelölteket legyőzik. Apja azonban minden tiltakozása ellenére erőltette a kiképzést. Aztán egyszer csak megváltozott minden. A gyakorlás könnyebb volt, a párbajokban sorra győzte le ellenfeleit, először csak a vele egykorúakat, majd az idősebbeket is. Mikor nagykorúvá vált, a lovagok kiképzőjével mérkőzött meg zárt ajtók mögött, és rövid, de heves csatában legyőzte tanítóját. "Fiatalember, ez mesteri teljesítmény volt." - csengtek fülébe oktatója szavai, amikor visszagondolt az esetre.

Csak a lovagi tornákkal nem volt szerencséje. Hárman is részt akart venni, de valahogy mindegyik előtt elkapott valamilyen könnyű betegséget, és így apja nem hagyta indulni. „Betegen könnyedén legyőzik, s méltatlanul rontja hírnevét." – mondta. Ő erőszakoskodott, mondván lovagi hírneve még csekély, és így is harcra késznek érzi magát, de apja nem engedett. Így aztán a porond helyett a lelátón volt a viadalok alatt, és részvétel helyett figyelte a küzdőket. Elemezte harcmodorukat, erősségeiket, gyengéiket, és magában bosszús volt, de bosszúságába elégedettség is vegyült, mert tudta, hogy bármelyiküket le tudná győzni. Amikor aztán híre jött, hogy az Első Lovag kudarcot vallott a szörny ellen, érezte, hogy eljött az ő ideje.

A szörny már közel egy éve garázdálkodott a Nagy mocsár környékén, mely hegyek által övezve, az ország központi régiójában feküdt, így biztonságossá tétele fontos volt a királyság számra. Senki sem tudta, hogyan került a szörny a mocsárba, valamilyen átok vagy netán fekete mágia teremtette-e. Sok évvel korábban már volt egy szörny a mocsárban, a legendák szerint többször is ütött ott valami ocsmányság tanyát, de eddig még mindig sikerült legyőzni. A szörny messzire sose merészkedett a mocsártól, de a közeli falvak lakosait, és a mocsár környékén utazókat időnként zaklatta. Eleinte az emberek megpróbáltak szembeszállni vele, de a szörny szétverte a rátámadókat. A falvak kétségbeesésükben a királyhoz fordultak segítségért, aki katonákat küldött a vidékre. A szörny azonban ravasz volt. Nagyobb csapat sosem találkozott vele, a két-három fős járőrök viszont nem tudták felvenni vele harcot. Azaz felvenni felvették, de az ilyen összecsapások rendre a szörny győzelmével végződtek.

A király ekkor egy tudósát küldte a környékre. A tudós kutatott, de nem sikerült nagyobb sereget a szörny nyomára vezetnie. Ekkor jelentkezett a királynál a lovag, hogy ő megöli a szörnyet. A király azt válaszolta, hogy az Első Lovag már készül összemérni erejét a szörnnyel, és először megvárják annak eredményét. A lovag kérte, hogy hadd menjenek egy időben, de a király azt válaszolta, hogy ez nem verseny. A lovag füstölgött, de várt. Amikor híre jött, hogy az Első Lovag kudarcot vallott, azonnal újra jelentkezett a királynál, aki ezúttal türelemre intette, mondván, hogy most semmi biztosat nem tudnak a szörnyről. Közel három hónap telt el, mire a tudós üzent a királynak, hogy a szörny várhatóan a mocsár melyik részén fog újra lecsapni. Ekkor indulhatott útra a lovag a mocsárhoz. Ott várta a híreket a szörnyről, a várakozás napjait gyakorlással, mulatozással és hírveréssel töltötte, azt akarta, hogy mindenki megtudja, milyen dicsőséges tettre készül. Amikor egy reggel meghozták a hírt, hogy a szörny megtámadott a falu közelében egy szekeret, nagyot dobbant a szíve. Magára öltötte páncélját, felvette fegyvereit, és elindult megkeresni a szörnyet, hogy megszabadítsa tőle a királyságot.