A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Titkok - 3.Rész(+16Yoonkook)

*Suga szemszöge*

Kipihenten ébredek. És egyre növekvő problémával a lábaim között. Amint megmozdulnék, mert kényelmetlen összenyomni a saját szervemet, mely egyre több helyet igényel, egy másik láb is hozzáér; mondanom sem kell, milyen hatást kiváltva ezzel belőlem. Jungkook még mélyen alszik, szorosan hozzám bújva. 

Ez nekem újdonság. Arun nem tartott igényt ekkora közelségre, ha este hozzám is bújt, reggelre az ágy másik oldalán találtam. Kook ilyen ragaszkodó? 

Megpróbálok elhúzódni tőle, hiszen így aligha fog megszűnni a problémám, de belemarkol a felsőmbe, és visszahúz. Az igen, van benned erő! Simogatni kezdem a haját, amibe visszafúrom az orrom. Miért adsz nekem ilyen biztonságérzetet? Oké, persze, talpra esett fiú vagy, ráadásul fullra belém is vagy esve, de... Én miért nyugszom meg attól, hogy a közvetlen közelemben vagy? Ébredezni kezd. Jajj nekem!

- Jungoohk! Ne mozhasd... a lábad! - Különben most azonnal felkaplak, és elvíve az alvó Taehyung hallásteréből kihasználom a lehetőségeket, amiket nyújtasz!

- Rendben, de maradj itt... - Dörgölőzik a mellkasomhoz, mintha bele akarna bújni fejével, amivel igazából nem ér el más hatást, mintha a lábával ingerelne. Simogatni kezdem, és őszintén meglepődöm azon, hogy milyen izmos a háta. Sugározza a benne rejlő erőt. És olyan természetellenes nyugalmat ér el bennem! Nyoma sincs a rossz álmok okozta keserűségnek, se a lelkemet tépő karmoknak, se semmi rossznak. - Ne állj meg! - Értetlenül pislogok rá, de még nem nyitotta ki a szemét. - Simogathatsz még. Nagyon jólesik. - Még félig alszik, ezt hallom a hangján, hát mosolyogva teszek eleget a kérésnek. Megkísérlem szavakkal tudtára adni, hogy reggel van, és ideje felkelni, amivel csak a saját síromat ásom, mert szorosabban ölel magához, egészen hozzám is simul, így a reggelt sürgető hímtagom nekiszorul a hasának, illetve felhúzott combjának, amik történetesen az én lábam fogják át. Visszafogott lélegzetvétellel várom, hogy abbahagyja a mocorgást, már fogytán vagyok az önuralomnak, amihez sosem szoktam hozzá. Viszont Kook nem akar lenyugodni, combjával fel-le mozog aprókat,én meg kezdek megőrülni.

- Jungkook.. Az, hogy tegnap ráébresztettelek az igazságra, nem jelenti azt, hogy szórakozhatsz velem! - Hogy sikerült ezt egyben és hibátlanul kimondanom?

- Itt akarok maradni veled...

- Nyuszifogúm. Nem viszonozom az érzéseidet, de a testem reagál arra, ha izgatsz. És nem sokáig fogok már...

- Suga, konkrétan kiszúrod a hasfalamat. - Most viszont pimasz a hangja. Ki nem állhatom, ha valaki ilyen helyzetben pimaszkodik... - A tegnapi után ennyi visszajár!

- Akkor bepótoljuk a tegnapit. - Felpattanva térdei és lapockái alá nyúlok, hogy megemeljem, és célba veszem a táskáinkat, azok elég messze vannak, bár teljes kilátást biztosít, ha Tae felkel, és idejön, tutira bevonom. Karjaim között a kis legény eléggé meg van illetődve, most fogta fel, mennyire nincs is türelmem, és még nem is tudja, mi vár rá. Kapaszkodik a vállamba, mellkasomba, mintha attól félne, hogy elejtem. Gyengéden fektetem le a táskák mellé, de ezúttal ráfekszem, noha nem teljes testsúlyommal, és rögtön a nyakára hajolok finoman csókolgatva.

- Jézusom, Suga, én nem..! - Próbál lelökni magáról, mikor felébred annyira, hogy felfogja, mi is történik most, de már elkésett. Gyengéd, apró, halkan cuppanó csókocskákkal borítom be a nyakát, minek köszönhetően hamar befogja a csipogóját. Kezeit felfogom a feje fölé.

- Itt maradnak.

- De...

- A kezeid itt maradnak, vagy megmutatom, mire jó az ostor! - Rémült szemekkel néz rám, én meg vigyorogva jegyzem meg magamnak, hogy úgysem ütném meg vele, Arun esetében is csak fenyegetőztem a használatával. - Azt hiszed, csak azért, mert szép szemeid vannak, büntetlenül szórakozhatsz az idegeimmel? Hogy szótlanul fogom tűrni, hogy érzelmileg és szexuálisan is megőrjíts?