Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 11.rész - Rémálmok

Janja szemszöge:
Éjszaka volt és szipogást hallottam. Mivel nem tudtam hogy kitől jönnek a hangok felkeltem és körül néztem. A sebeim még mindig nagyon fájtak, de már nem véreztek. Jasirin akadt meg a szemem aki a barlang másik végében feküdt és láthatólag rémálma volt. Közelebb sétáltam hozzá és észrevettem amint ide-oda forgolódik. Szörnyű rémálmai lehettek. Oda hajoltam hozzá és a fejemmel meglöktem óvatosan a fejét. Erre nem kelt még fel, ezért mégegyszer megpróbáltam, de ezúttal megnyaltam az arcát is. Nagy nehezen felébredt. Szemei kisírtak voltak és fáradtságot sugároztak. Halkan megkérdeztem tőle:
- Jól vagy? Rémálmod volt?
Erre csak bólintott egyet.
- Akarsz róla mesélni? - kérdeztem miközben lefeküdtem mellé.

Jasiri szemszöge:
Janja mellém feküdt és kérdőn nézett rám. Aztán sóhajtottam egyet és elkezdtem mesélni az álmom, de mielőtt belekezdtem volna megígértettem vele, hogy nem nevett ki.
- Jó, oké, de ne nevess ki! - néztem komolyan Janja szemébe.
- Oké ígérem. - fogatkozott.
Én pedig elkezdtem:
- Az álmomban megint üldöztek minket és te megint harcba keveredtél. Aztán amikor a barlangba estünk, én nem tudtam mit csinálni veled, olyan tehetetlennek éreztem magam. És...és... - itt elkezdtem sírni. - te meghaltál.
Ekkor Janja valami olyasmit tett amit nem vártam volna tőle. Könnybe lábadt a szeme és megölelt. Hozzám simult és a sörényemet a jobb mellső lábával simogatni kezdte és csitítgatni kezdett.
- Már vége van Jas. Csíiihh... nyugalom itt vagyok...és te mentettél meg... - mondta halkan.
Én belefúrtam a fejem a mellkasába és beszippantottam az illatát. Bele tellett egy kis időbe mire sikerült lenyugodnom, de mindenesetre jó érzés volt, hogy Janja ott volt mellettem.
Mikor teljesen lenyugodtam elváltunk egymástól. Pironkodva ültem előtte és a fejemet lehorgasztottam.
- Köszönöm. - nyögtem ki végül halkan.
- Bármikor Jasiri. - mosolygot vissza kedvesen.
- Jobb lenne ha aludni mennénk még ki is kéne találnunk ebből a barlangból. - mondta Janja és elindult vissza a helyére.
Vagyis csak indult volna de én megállítottam.
Kérdőn hátra nézett rám. Én pedig vettem egy mély levegőt és pironkodva megkérdeztem tőle, hogy:
- Nem...maradnál...velem itt...az éjszakára? - dadogtam zavartan és belenéztem a szemébe.
Ő csak elmosolyodott és igenlően bólintott egyet.
Én visszafeküdtem, Janja pedig hozzámbújt, mint valami kis mackóhoz én pedig viszonoztam a gesztust. Hozzá simultam, majd a fejemet a nyakára tettem. Így aludtunk el egymáshoz simulva, egymás mancsaiban.