Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 12.rész - Elveszve

Janja szemszöge:
Reggel lehettet. Álmosan keltem, viszont hirtelen egy jó érzés fogott el.
Ekkor jöttem rá hogy valaki rajtam fekszik. Jasiri volt az, csendesen szuszogott a nyakamon. Mivel nem akartam felébreszteni vissza aludtam én is.

Jasiri szemszöge:
Vidáman és boldogan keltem föl. Kivételesen nem voltam kialvatlan. Bár ez lehet annak köszönhető, hogy kényelmesen aludtam. És ez Janjának volt köszönhető, ugyanis egész este rajta feküdtem. Még utoljára hozzá dörgölőztem egyszer, majd felkeltem róla és elkezdtem ébresztgetni. Először meg böktem a fejét. Erre nem reagált, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam hozzá és megnyaltam az arcát. Ez hatott, hamarosan felkelt. Négy lábra tornázta magát, majd kinyújtóztatta a testrészeit.
- Hogy aludtál? - kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon jól, amíg valaki fel nem keltett. - mondta grimasszolva.
Ezen csak forgatni tudtam a szemem.
A barlang másik végében volt egy kis vizes pocsolya. Azt elosztottuk egymás között és útnak indultunk. Ebből a barlangból csak egy út volt járható számunkra a többi túl kicsi volt nekünk. Végig mentünk a járaton és egy nagyobb barlanghoz értünk, ahonnan már több felé ágaztak alagutak.
- Na melyiken menjünk? - kérdezte Janja.
- Szerintem menjünk ezen. - mutattam egy felfelé emelkedő alagútra.
Először Janja ment be, utána én.
A barlang egyre szűkebb lett. De még át fértünk rajta. Viszont egy óvatlan pillanatban Janjának sikerült felszakítania az egyik sebét a hátán. Ezért meg álltunk.
- Ó a francba. - kiáltotta Janja.
- Nyugi...nyugi itt vagyok. Segítek csak menjünk valami tágasabb helyre. - mondtam kedvesen.
Ez az alagút egy kicsit nagyobb barlangban végződött. Itt megálltunk.
Janja kerlelően rám nézett. Tudtam mit akar mondani. Mielőtt megszólalhatott volna megszólaltam.
- Mutasd!
Ő lefeküdt elém én pedig közelebb mentem hozzá. A sebe aránylag kicsi volt, de mély.
- Sajnálom Janja ez lehet egy picit fájni fog! - néztem rá szomorúan.
- Csináld! Majd kibírom. - utasított enyhén.
Óvatosan elkezdtem nyalogatni a sebet. Először a tetejét tisztítottam meg, majd egyre mélyebbre mentem. Minél mélyebben voltam, annál jobban fájt Janjának. És ezt láttam is rajta. Már alig bírta, egy folytában nyűszített.
- Mindjárt kész! Bírd ki még egy kicsit. - próbáltam tartani benne a lelket.
Végre kész.
- Kész! - mondtam Janjának.
Ő csak hálásan fel nézett rám aztán vissza tette a fejét a földre.
- Sajnálom! - mondtam neki. - Mostmár seperc alatt meg fog gyógyulni.
Lefeküdtem mellé és megnyaltam az arcát.
- Köszönöm. - mondta, majd mellém bújt.
Egy darabig így feküdtünk, majd felálltam mellőle.
- Maradj itt mindjárt jövök. Ha jól láttam eljöttünk egy cickány üreg mellett. Hozok valami ennivalót. - mondtam kedvesen.
Egy húsz perc múlva meg is találtam az üreget. Két cickány volt benne. Gyorsan lecsaptam rájuk mielőtt még elszökhettek volna. Vissza mentem Janjához, aki eközben még mindig pihent. Az egyiket oda adtam neki még a másikat én ettem meg. Miután végeztünk tovább indultunk.
---------------------
Egész álló nap kóvályogtunk a barlangrendszerben, de nem találtunk kiutat.
Egy nagyobbacska barlangban találtunk egy nagyobb pocsolyát, így abból ittunk.
- Szerintem maradjunk itt reggelig! - mondta Janja. - Ránk fér a pihenés.
Én csak helyeslően bólogattam.
Valami táplálék után néztünk ezután.
Az egyik kisebb elágazásban egy hörcsög fészket találtunk, benne öt hörcsöggel. Miután kiástuk a járatott és elkaptuk őket elfogyasztottuk őket.
Majd aludni tértünk. Kerestem egy aránylag kényelmes helyet és lefeküdtem. Janja csak lassan követett, majd megállt előttem.
- Esetleg aludhatunk ma is együtt? - pirult el.
Bár én is eléggé elpirultam.
Én csak megpaskoltam magam mellett a földet, ő pedig mosollyal az arcán mellém feküdt. Én letettem a mancsaimra a fejemet, Janja pedig óvatosan a nyakamra eresztette a fejét.
- Jó éjszakát! - mondta halkan.
- Neked is. - viszonoztam és még jobban hozzá bújtam.