Epizódok egy sosem volt életből (Befejezett)

Salsa-est

 - Még mindig úgy gondolom, hogy ez egy rossz ötlet – mormolom immáron sokadszorra, de azért beszállok a kocsiba. A nap már lenyugvóban van, kellemes, meleg este elé nézünk.

- Ugyan már! – zöttyen be mellém Patrick. – Jó buli lesz! Esküszöm helyes a csaj. Kicsit idősebb, de helyes. És elvileg okos is.

- De akkor is! Egy vakrandi?

Beindítom a kocsit, elkezdek kitolatni a parkolóból. Ahogy az utat figyelem, csak a szemem sarkából látom, hogy Patrick megállás nélkül vigyorog.

- Mit is mondtál, hogy ismerted meg ezt a te titokzatos barátnődet? – kérdezem meg újra, mert a már agyonismételt választ még mindig nehezemre esik elhinni.

- Hát tudod – kezdi affektálva – elmentem a könyvtárba, ahogy javasoltad. És egymásba botlottunk. Olyan kis kedvesnek látszott, én meg gondoltam jófej leszek, és kértem, hogy ajánljon egy jó könyvet. Aztán elbeszélgettünk. És valahogy eljutottunk odáig, hogy ez lesz már a harmadik randink, és kijelentette, nem tud jönni, mert elígérkezett egy barátnőjének pasifogásra. Én meg bedobtam a vakrandi ötletét. Itt jössz te a képbe.

- Nagyszerű... – taposok a fékre egy piros lámpánál.

- Bízz bennem! – mondja vagy ezredjére.

- Biztos nem csak egy sofőr kellett odáig? – húzom mosolyra a számat az utat figyelve.

- Biztos. Itt fordulj balra. Nem lesz kínos.

- De ha igen, én hazaviszem a csajt, aztán lelépek. Aztán vagy hívsz a hazafuvarért, vagy... mit is mondtál? Harmadik randi? – nézek rá a szemem sarkából.

- Jól gondolod. Terveim szerint nem kell majd hazavinned. Itt parkolj le. Innen egy sarok, de ott nem lesz hely.

Bekanyarodok egy üres helyre. Bepötyögöm az SMS-t a parkolásért. Aztán ki is szállunk, bezárom a kocsit, és elindulunk a Black Night klub felé.

A klub elég nívós ahhoz képest, amit vártam. Tágas, tiszta és viszonylag értelmesnek tűnő emberekkel van tele. Máris három bónuszpont.

- Hol van a Júliád, Rómeó?

- Ott jönnek, nézd csak! – mutat a terem másik sarkába. – A szöszi a tiéd.

Elég nehéz a hangulatvilágítás és a táncoló emberek miatt észrevenni őket, de mikor sikerül, magamban imádkozni kezdek, hogy ne ők legyenek. Minden reményem szertefoszlik, mikor a barna odajön hozzánk és gyors csókot vált Patrick-kel.

- Szia, kedves! Hoztam a barátnődnek egy fiút, akit...

- Nagyon is jól ismernek – szúrom közbe. – Ugyanis mindkét hölgy a tanárom volt pár éve. Nemde, tanárnő?

Azt hiszem, csak most vesznek észre engem is. Amint tudatosodik bennük, hogy mit látnak, rögtön beáll a kínos csend.

- Azt javaslom – kezdek bele, bár magam sem tudom, pontosan mibe – hogy igyunk valamit. Kicsit kiszáradtam vezetés közben.

Tudom, hogy követnek a pultig, ahogy azt is hallom, hogy Patrick suttogva veszekszik újdonsült barátnőjével.

- Egy tonikot kérek – mondom a pultosnak. Szó nélkül bólint, és indul, hogy kiszolgáljon. Közben két egykori tanárom és Patrick is letelepedett a mellettem sorakozó bárszékeken.

- Ha már így alakult – nyújtózkodok – akkor akár jól is érezhetnénk magunkat. Ritkán lesz ilyen kicsi a világ.

- Rendben – pattan fel Patrick. – Akkor mi most táncolunk egyet.