Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 16.rész - Úton, útfélen

Janja szemszöge:
Reggel volt. A nap pont bevilágított a búvóhelyünkre ami miatt ideiglenesen elvakultam. Jasiri még csendben aludt. Egyenletesen vette a levegőt. Mikor végre hozzá szokott a szemem a bejövő napfényhez végre megnézhettem az alattam szunnyadó szépséget. Sörénye borzas volt. Szemhéjait lágyan pihentette a szemein. Ajkai elváltak egymástól minden egyes be - és kilégzéskor. Fejét pedig mancsain pihentette.
Sörényét, hogy valami kinézetet vigyek bele, elkezdtem nyalogatni. Ettől önkéntelenül is de megfordult. Most az oldalán feküdt, én pedig vissza hajoltam hozzá és át öleltem. Így egymással szembe kerültünk. Orromot az övéhez érintettem, majd megnyaltam azt. Szépen lassan ébredezni kezdett.
- Nyaahh...Janjaa..hagyj még aludniii!. - mondta kicsit bosszúsan és odébb fordult, amennyire csak tudott.
- Álomszuszék, a hasadra süt a nap. - mondtam viccesen, kiemelve az első szót.
Ezután vissza fordult hozzám, hozzám bújt és játékosan megnyalta az orrom.
Erre csak elmosolyodtam.
- Na...ne kelljen kérlelni téged, hogy kelj fel! - mondtam kicsit duzzogva, majd rá feküdtem.
Így most ő háton feküdt alattam én pedig rajta terültem el.
- Mondták már, hogy kényelmes vagy? - kérdeztem grimaszolva.
- Janjaaa... szállj már le rólam! Nem vagyok párna! - mondta kicsit bosszúsan.
- Akkor fel kelsz végre?
- Most már?...Biztos! - mondta már kissé idegesen.
Ekkor leszálltam róla és fel segítettem.
- Na indulhatunk?
- Persze...bár kicsit éhes vagyok. - jegyezte meg Jasiri.
- Útközben majd keresünk valami ételt! - válaszoltam neki egy mosoly kíséretében.
Majd elindultunk. Egy jó óra múlva pár pockot vettünk észre, így azokat gyorsan elkaptuk és elfogyasztottuk őket, reggeli gyanánt.
- Na merre tovább? - kérdeztem egy elágazásnál.
- Már nem lehetünk messze Janja. Ez már itt a teritóriumunk széle. - válaszolta izgatottan.
Ám ekkor valaki a szavunkba vágott.
- Csak nem a gerle pár? - kérdezte egy ismerős hang.