❌Pretty Little Killer❌{Befejezett}‼️ÁTÍRÁS ALATT‼️

Epilógus

Már kettő éve a katonaságnál vagyok.
2 éve,hogy láttam a srácokat.
Éppen egy autó hátsóülésén utazok a határhoz.Háború van.Hideg van és esik az eső,köszönjük Oroszország!
A németek többen vannak,mint mi ezért szállítanak oda minket.
Társaim idegesen mocorognak mellettem.
Nem tagadom én is majd' kiugrok a bőrömből,de nem mutatom ki.
Ha innen élve kijutok visszavonulok.
Akárhányszor felhívnak a többiek,mindig a sírás szélére kerülök.Nagyon hiányoznak.Emily és Niall 1 hónap múlva megesküszik és remélem,hogy én is ott lehetek.
Louis azóta azzal a lánnyal van együtt és,mint kiderült Amy a neve.
Liamnek is lett egy barátnője aki most 2 hónapos terhes.Harrynek senkije sem volt kettő év alatt.Inkább a zenébe fekteti az összes energiáját és nem hiába.Már meg is van az első zenéje ami a Sweet Creature nevet kapta.
Angelnek Emily és Niall lett a gyámja és végre félig-meddig normális élete van.
Adam,Scott és Mike meghalt egy bandaháború során.Nem is kell,hogy mondjam,teljesen kivoltam.Marcell,az egyik társam tartotta bennem a lelket.
Nehéz volt számomra ez az időszak és még csak most jön a neheze.
Az autó leparkolt mi pedig kiszálltunk.
Sokan voltak.
-Lisa!-szólít meg Marcell.
-Hmm...?
-Arra az egyre kérlek,hogy vigyázz magadra!-mondja.
-Megteszem amit tudok.-mosolyodok el.-Ha te is.-
-Rendben!-mosolyodik el ő is.
-Mindenki ide!!-ordít az ezredes.
Köré gyűlünk.Egy sátorba vezet ahol mindenféle felszerelés van.
Mindenki elveszi amit neki osztottak majd felszerelkezünk és indulunk is.
Minden perc fontos.
A társaim idegesen toporognak,amit megértek.Itt a fronton bármikor fejbelőhetnek.
Megérkeztünk.
A sok hulla látványa visszataszító.
Van aki sérült társát vonszolja és van aki egy élettelen test mellett térdel.
Szörnyű.Próbálok nem rájuk figyelni,de nehéz.
Most vagy soha!
Megindultam a német sereg felé.
Vakon céloztam az ellenséget.
Mindenki lő mindenkit.
A fegyverek hangja tölti be a teret.
Egy másodpercre nem figyelek és fájdalom nyilal a hasamba.
A vér percek alatt átitatja a felső részt.
Erőtlenül ugyan,de próbálok menekülni,nehogy összetapossanak.
A tömegben megpillantok egy ismerős arcot.Marcell.Ő is észrevesz és amint meglátja az oldalam szó nélkül átkarol és az elsősegély felé vonszol.
-Vigyázz!-fordítok a helyzetünkön így engem eltalál egy második golyó is.
-Lisa!-ordítja Marcell.
Minden erőmet elvesztve estem össze a földön.
-Maradj velem!-suttogja erőtlenül.
-Nem hunyd be a szemed kérlek!Küzdj!Túl fogod élni!Gondolj Angelre vagy Harryre.
Számítanak rád és várnak haza!
Maradj velem,Lisa!-mondja,de elcsuklik a hangja.
-Szia,Marcell.-erőltetek egy mosolyt majd lehunyom a szemem végleg.
Világosság van.
Nem érzek semmit.
Látom magam.
Egy kiságyban fekszem.
Egy nő tart a kezei között és egy férfi áll mellette.
Anya és Apa.Olyan valóságosnak tűnik.
Pislogok egyet mire már egy másik szobában vagyok.

Olyan 3-4 éves lehetek.
3 kisfiú van mellettem.
Adam,Scott és Mike.
Nyugtatni próbálnak.
Sophie és Donald veszekszik.
A fiúk megpróbálják elterelni a figyelmem,de én csak sírok.
Újabb jelenet.

Az utcán vagyok fülessel a füleimben.
Arcomat könny áztatja.
Mögöttem egy srác sétál majd leszólít.

A fürdőben sírok.Penge a kezemben.
Megejtem az első vágást.
A vér a csapba folyik.

Egyedül ülök egy iskolapadban.
Rajtam nevetnek.
Mindenki.

Otthon vagyok.
Csengetnek.
Anya és Apa jött értem.
A tesóim undorodva figyelnek.

Új élet.
Hollywood.
Új barátok.
Újabb iskola váltás.

Az országúton száguldok.
Mark és a többiek.
A kezeim véresek.
Fegyver van nálam.
Előttem egy test.

Az iskola folyosóján vagyok.
A szekrényem össze van firkálva pirossal.
Vérrel.
Travis.
Csalódott tekintetek vesznek körbe.

Michel,Jeff,Matthew,Ryan és Mark.
Előttem fekszenek halottam.
Ekkor Mark feláll és elém sétál.
"Csalódtam benned."suttogja.

Leo áll előttem.
"Milyen nagy lány lettél."mondja és eltűnik.

Egy tetőn vagyok.Megfordulok és egy zöld szempárral találom szembe magam.
Barna,göndör hajába túr elmosolyodik majd eltűnik.Harry.

Egy üres edzőteremben állok.
4 személy sétál elém.
Liam,Niall,Louis is Harry.
Egy ideig szemezünk majd megfordulnak és futásnak erednek.Utánuk futok.

A londoni szobám fürdőjében találom magam.
Mind a két kezem tiszta vér.
Az ajtón berontanak a srácok.

Apa és Anya van előttem.
"Már vártunk."
"Végre együtt lehetünk."
Mondják és eltűnnek.

Sötétség van.Semmit nem érzek.
Minden apró momentum lepereg előttem.
Életem első másodpercétől az utolsóig.
Ezekben a percekben is Harry jár a fejemben.
Bárcsak még utoljára láthatnám.
Bárcsak még utóljára beszélhetnék vele.
Bárcsak még utoljára megölelhetném.
Bárcsak még utoljára megcsókolhatnám.
Bárcsak elmondhatnám neki,hogy szeretem.Mindig is szerettem.

Újból világos van.
Látom magam.
Egy koporsóban.
Fehér az arcom és beesett.
Csak deréktól felfelé nyitott a koporsó.
Emberek vannak körülöttem.
Sírnak.
Adam,Anna,Leo,Emily,Louis,Niall,
Liam, Zayn,Harry,Emma,Sarah, Mark,Angel,Tom,Kevin,Isaac és páran a maffiákból.
Miattam sírnak.
Nem akarom őket így látni.
Közelebb megyek.
Meg akarok mindenkit ölelni.
-Hé!Ne sírjatok!Itt vagyok!-szólok,de nem hallanak.
Leguggolok Angel elé és meg akarom simítani az arcát.Megölelni és lenyugtatni.
Letörölni a könnyeit és felvidítani.
Emily Niallt szorítja.
Louis és Harry egymás mellett állva sírnak.
Hiányzik Louis sugárzó mosolya.
Mit meg nem adnék,hogy utoljára lássam...
Látni,ahogy Harry szar viccein nevet.
Azon,hogy Niall már a 3.tányérral szed.
Mindegy,csak lássam a mosolyát.
Harry szemei vörösek.
Arca beesett és egy bőrkötésű könyvet ölel.Az én nevem van rajta.
Már sosem tudom meg,hogy mi van benne.
Megemelik a koporsót és a földbe helyezik.
Mindenki keservesen sír.
Én ezt nem akarom.
Nem.
Velük akarok lenni.
Most jövök rá,hogy mennyi időt vesztegettem el hülyeségekre ahelyett,hogy velük lehettem volna.
Nem fogom látni Angelt.
Az első barátját nem nekem mutatja be.
Nem láthatom a gyerekeit.
Nem lehetek mellette az esküvőjén.
Nem tudok semmit tenni.
Ha tehetném visszafordítanám az időt és mindenkitől elköszönnék.
Megölelném őket és elmondanám,hogy mennyire fontosak és,hogy szeretem őket.
Megkérném őket,hogy ne sírjanak.
Nem szeretem őket így látni.
Legyenek boldogak nélkülem.
Nem érdemeltem meg őket.
Sokkal jobbat érdemelnek,mint egy ilyen csődtömeg mégis szerettek.
Velem voltak és annyit sem mondtam,hogy köszönöm.
Pedig sok dolgot köszönhetek nekik.
Most pedig itt állok.
A sötétség elnyel.
Már nem érzek semmit és semmi nem fáj.
A vállamról gördül a stressz és végleg elengedem magam.

______________________________________

Ennyi lett volna ez a történet.
Ötlet hiányában hamarabb zártam le,mint ahogy terveztem,de mostanában már nem volt ihlet és a részek is laposak voltak.
Nem találtam benne fantáziát így inkább nem erőltettem tovább.
Az epilógussal meg vagyok elégedve és  remélem,hogy mindenki aki eljutott idáig megfelelő befejezésnek találja majd.
Köszönöm mindenkinek aki szánt időt a story elolvasására és remélem tetszett.

2019.06.11.

Lots of love:L💕💕