Darwin szellemében

12. Darwin szellemében

A rádiópult homokkal borított kezelőfelülete előtt állt. Lehajolt, és felemelte a földre hajított, széles lapmonitort, melynek egyik hegyes sarka alvadt vértől vöröslött. A sötét masszából előhúzott egy hosszú, vörösesbarna hajszálat, amely minden kétséget kizárólag tőle származott. Végigtapogatta a tarkóján húzódó fájdalmas duzzanatot, amit a Robodoki forrasztott össze. Alig néhány órát vehetett igénybe Abraham gyógykezelése.

Elemi gyűlölet láváját érezte fortyogni ereiben, és készen állt, hogy újra szabadjára engedje a belsőjében szunnyadó Gránitmedvét. Felrohant a képernyők tucatjaival gazdagított félemeletre, és elkezdte vizslatni a biztonsági kamerák közvetítette képeket. A vezérlőpult segítségével szögeket váltott, nagyított, vagy épp kicsinyített, hogy megtalálja Charlie jelenlegi tartózkodási helyét. A kutatóépület negyedik szintjén kétség kívül súlyos sérülést okozott neki a lezuhanó biztonsági zsilip. Ha Bluementhalnak hinni lehetett egy korábbi beszélgetésük során, a lény az ilyen mértékű károsodásra bebábozódással reagál. Úgy vélte, ha elég gyorsan megtalálja, mielőtt még erősebbé válva kikelne, meglephetné a lényt. A képeken egy tekintélyes méretű, ép gubót keresett.

A készülékek üres folyosókat mutattak, falakhoz szőtt savlabdacsokat, és felforgatott szobákat. Azon imádkozott, hogy Charlie olyan helyiséget válasszon a bebábozódáshoz, ahová fel van szerelve biztonsági kamera. Sokáig vesződött, de semmi olyasmit nem látott, amit keresett. Már épp elindult volna, hogy a tervrajzok alapján végigkutassa azokat a részeket, ahová nincsenek felszerelve képtovábbító eszközök, amikor eszébe villant, hogy meg kéne néznie a komplexum külső környezetét felügyelő térfigyelő berendezések képeit is. Néhány kapcsoló átfordításával megkapta az élő közvetítést a főkapuról, a járművek számára épített nehéz-szerkezetes fémhídról, és a kanyon mélyéből. Néhány perc alatt megtalálta, amit keresett.

Először azt hitte a nagy sötét foltról, hogy a lencse rakodott be féloldalasan homokszemcsékkel. A híd alá szerelt térfigyelő közvetítette kép felét kitakarta a fémhíd alsó tartóelemei, és a sziklafal között függő objektum. Távolított az optikán, és akkor már ki lehetett venni a gubó jellegzetes, húsmasszára emlékeztető anyagát, amelyben jól láthatóan kandikált ki egy poros csizmatalp. A bábot rögzítő egyik organikus oszlopon az utolsó simításokat végezte Charlie egyik sodronykötél csápja, amely többszörösen körbefonva hengergette az anyagot. A szörnyeteg végtagja mindvégig a felülethez tapadva komótosan kicsusszant a kamera látószögéből, be a gubó méhébe. A metamorfózis kezdetét vette.

Tudta, hogy nem tétlenkedhet. Miután ellenőrizte az oxigénkészletét rájött, hogy a tartálya tartalmának háromnegyede még megvan. Az ilyen vészfelszereléseket nem hosszú túrákra tervezték, hanem váratlan burkolati sérülések javítását végző a karbantartók számára. Ha nem zihál, és igyekszik egyenletesen venni a levegőt, akkor elég kell, hogy legyen.

Letrappolt a lépcsőn, vissza a megrongálódott átkelő oldalába épített karbantartólifthez. Ráállt az alig méterszer méteres, nyitott fémlapra, és a korlátba kapaszkodva elindította azt lefelé. Amikor a lift elhagyta a folyosó szintjét, fölötte íriszszerűen záródott az értékes levegőt megvédeni hívatott, jelenleg feleslegessé vált atmoszféra-retesz. Egy másodpercig a teljes sötétben haladt, de aztán kitárult az alsó zsilip, és ezt követően már a Mars légköre nyaldosta a testét hideg nyelvével.

A szél a szoros szűkülő falai között felgyorsulva hevesen ostromolta a lift korlátjába kapaszkodó alakot. Néha úgy érezte, hogy már nem bírja tartani magát, amíg a felvonó kimért lassúsággal eléri a talajszintet, görcsösen markoló tenyeréből hamar kifutott az összes vér. A biztonsági ruházatot nem felszíni kiruccanásokhoz tervezték. A széthordta homokszemcsék utat találtak az illesztékeken keresztül, és bekúsztak egészen a csupasz bőréig. A sziklafalak a nap jelentős hányadában állandó árnyékkal fedték be a szurdok alját, és a távolról érkező, gyenge kis napfény erőtlen volt ahhoz, hogy akár csak csekély mértékben is, de enyhítsen a cudar hőmérsékleten. Fogai vacogtak a hidegtől, de nem engedhette meg magának, hogy meghátráljon.