Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

e g y

Hétfő este 6 van. Nálunk van Anett, és az anyukája.

-Én kiviszem őket holnap a reptérre. -szól Kata.
-Hányra jössz értük? -kérdezi anyukám.
-Reggel 8-kor indul a gép, így már hatkor ott kell lenniük. 5-5:30 körül jövünk. -néz rám Kata, mire bólintok.
-Rendben. Mi is segítsünk a becsekkolásban, vagy majd ti megoldjátok? -kérdezi anyu.
-Majd mi megcsináljuk. -vágom rá, mire Anett helyesel. -Segítesz bepakolni? -kérdezem a barátnőm.
-Persze menjünk. -mondja, majd előszedve a bőröndöm, megállunk a szekrényem előtt.
-Lefotóztam a papírt, itt van ami kell. -mutatja a telefonját.
-Mez? -húzom össze a szemöldököm.
-Lehet ott nem adnak vagy valami. Inkább legyen ott.
-Á. Jogos. Beteszem én is. -indulok meg a piros-sötétkék mezemért.
-Hajpánt. -jut eszembe majd azt is odarakom ma mezem mellé.
-Tényleeeg. -csap a homlokára Anett.
Még pakolásztunk hosszabb-rövidebb ruhát, nadrágot meg mindent.
-Gyere Anett, holnap úgyis találkoztok! -szól Kata, mire Anett felkel a földről.
-Szia.
-Szia. -intek neki. Még egy kicsit pakolásztam, majd feltettem a telefonom töltőre. Kimegyek anyához a teraszra, aki éppen rágyújt.
-Rakhatok én is? -kérdezek rá.
-Tegyél. De maradjon. -mondja.
-Oké. -indulok be kaját csinálni magamnak. Épp a melegszendvicsemmel bíbelődök, mikor anya bejön a telefonjával a fülén.
-A tesitanár szeretne veled beszélni. -nyújta nekem a telefont.
-Jó estét. -köszönök.
-Neked is. Úgy hallom holnap mentek Norvégiába.
-Igen.
-Vigyázzatok magatokra. Ha nem bírjátok üljetek le pihenni. Mindig együtt menjetek mindenhová. Nyújtsátok a legjobbat. Sose adjátok fel. Ha bármi van, vagy valami történt hívjatok.
-Rendben. Így lesz.
-Helyes. Na szia.
-Viszhall. -nyomom ki a telefont és adom vissza anyának.
Leülök a kanapéra és elfogyasztom a vacsorám. A tányért lerakva iszom egy kicsit és pakolászom még kicsit.
-Megvagy? -kérdez anya.
-Már csak töltő, meg ilyenek kellenek, de azokat majd reggel belerakom.
-Oké. Én megyek lefeküdni.
-Én is megyek. Feküdtem be az ágyamba. Jóéjt.
-Neked is. Szia. -köszön el, és becsukja az ajtót. Magamra terítek egy kis takarót, és megpróbálok elaludni, de nehezen megy. Egy idő után elnyomott az álom.

Pár óra múlva

Angi.. Angi kicsim ébredj.. -kelt anya.
-mmm.. mivan? -nyöszörgöm.
-Kelni kell.
-Hány óra?
-Négy. -néz anya a telefonjára.
-Ajjjjjj. -kelek ki az ágyamból és indulok a fürdőszobába.

Time skip

Csengettek. Egy autó állt a házunk előtt amiből kiszállt Kata.
-Menjünk. -vette fel anya a cipőjét.
-Sziasztok. -köszönt Kata.
-Na szia kincsem. Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra és Anettra is. Hívj majd.
-Rendben. Szia. -adok neki egy puszit majd beülök Anett mellé.
-'Reggelt.
-Neked is. -köszönök vissza. Kis idő múlva beszállt a kocsiban Kata, és elindultunk a reptér felé. A bőröndök, táskák kiszedése után Anett is elköszönt az anyukájától, majd bementünk.

Time skip

A Budapest-Norvégia járatra váró utasok igyekezzenek a felszállással. A repülőgép 5 percen belül indul. Sziveskedjenek elfoglalni a helyüket! -mondták be. Anettel felálltunk a székekből, és elindultunk.

Már a lépcsőnél voltunk, mikor Anett megszólalt.
-Csináljunk még gyorsan 1-1 képet!
-Jó. Menj a lépcsőkre. -utasítottam majd lefotóztam.
-Most menj te! -küldött és megcsinálta ugyanezt.
-Na gyere! -intettem neki, majd felfutottunk a gépre. Elfoglalva a helyünket vigyorogva néztünk egymásra. 2 óra. Ennyi idő múlva érünk Osloba. Onnan pedig az edző fog ránk várni. Akivel angolul kell beszélni! Te jó isten! Vajon megfogunk tanulni Norvégul?