Teen Wolf : A Múlt Árnyékai ( Stiles fanfic)

4.fejezet

Melissa nagyon kedvesen fogadott. Először felkísért az emeletre és megmutatta, hogy hol fogok aludni. Nem volt nehéz rájönni, hogy kinek a szobájában vagyok.Mindenhol lacrosse felszerelések és ruhák hevertek. A szoba elég tágas volt, nagyjából kétszer akkora, mint az enyém, és még egy külön fürdő is nyílt jobb oldalon.
Hirtelen Scott lépett be a szobába, és sűrű bocsánatkérés közepette bedobálta a földön heverő cuccokat a szekrénybe, majd a szennyeskosárral a kezében kiment.
- Ilyenkor persze össze tud pakolni... - nézett utána Melissa egy apró mosollyal.
Óvatosan átkötötte a sebem és adott egy pólót és egy kényelmes rövidnadrágot, majd lement a konyhába.
Én levettem a saját felsőmet, ami nagyjából már csak cafatokból állt. Ez még könnyen ment, azonban amikor a sima fekete pólót próbáltam egy kézzel magamra ügyeskedni, belerúgtam Scott éjjeliszekrényébe.
- A rohadt életbe - kiáltottam fel és leültem az ágyra.
A következő pillanatban Stiles rontott be az ajtón:
- Mi az? Mi történt? - kérdezte aggódva, aztán meglátott engem az ágyon és rögtön hátat fordított. - Ohhh...
Hát igen... elég furcsa látvány lehettem a pólóval félig a fejemen, bekötött oldallal, melltartóban.
- Öhmm... csak egy kis problémám akadt az átöltözéssel - mondtam. Nem láttam rendesen, de mintha kicsit elpirult volna. - De semmi baj, mindjárt megoldom.
Aztán próbálkoztam végre áthúzni a fejemen a pólót, de annyira szűk volt a nyaka, hogy egy kézzel nem igazán ment. A másik kezemet viszont nem emelhettem fel, nem csak azért, mert iszonyatosan fájt, hanem mert Melissa azt mondta, hogy ne mozgassam, nehogy újra felszakadjon a seb.
Ott szerencsétlenkedtem már egy ideje, amikor Stiles sóhajtott egyet, megfordult és odajött hozzám. Áthúzta a fejemen a pólót, majd nagyon óvatosan a bal kezemre is felhúzta a póló ujját. Mindeközben egész végig próbálta kerülni a szemkontaktust, de most már tisztán láttam, hogy vörös az egész feje.
- Köszönöm Stiles - mosolyogtam rá, de azért én is éreztem, hogy kicsit elpirultam.
- Szívesen - mosolyodott el ő is már kicsit nyugodtabban, majd lementünk a konyhába vacsorázni.
A fiúk egész végig fura történeteket meséltek az asztalnál, Melissával pedig csak nevettünk rajtuk. Amikor végeztünk, segíteni akartam elpakolni, de rögtön mindenki azzal jött, hogy inkább pihenjek, úgyhogy felmentem a szobába. Ledőltem az ágyra, majd elővettem a telefonom. Nyolc nem fogadott hívás anyától... Gondolom azelőttről, hogy Lydiáék beszéltek vele.
Éppen a közösségi oldalakat nézegettem, amikor Scott jött be:
- Remélem megfelelő a szoba...
- Persze, tökéletes lesz - keltem fel gyorsan az ágyról, de túl hirtelenre sikerült és elkezdett még jobban sajogni az oldalam, úgyhogy felszisszentem.
- Hé, csak óvatosan - ült le mellém Scott. - Tudod, van egy olyan... képességem, vagyis valami olyasmi, hogy enyhíteni tudom mások fájdalmát - Nyúlt az oldalam felé lassan. - Ha szeretnéd...
- Jó ez így - hátráltam picit, mire zavarodottan rám nézett.
- Ugye nem félsz tőlem? - nézett tágra nyílt szemekkel, mégis szomorúan.
- Dehogyis Scott - vágtam rá gyorsan, majd átöleltem a jobb karommal. - Csak jó érezni... érezni, hogy ez mind valóságos. A fájdalom mutatja az embernek, hogy él.
Ő csak nézett rám meglepődve, majd elmosolyodott.
- Azt hiszem igazad van.
Ekkor Stiles jelent meg az ajtóban és elég furcsán nézett ránk, de végül csak ennyit kérdezett:
- Jössz, haver?
- Persze - válaszolt Scott. Észrevettem, hogy még mindig ölelem, szóval eltávolodtam tőle, ő pedig felkelt. - Jó éjszakát (T/N)!
- Jó éjszakát fiúk! - válaszoltam.
- Jó éjt! Pihend ki magad - köszönt el Stiles is.

A suliban vagyok. A folyosók visszhangoznak a lépteimtől. A barátaimat keresem, de sehol senki. Lassan az ajtó felé indulok, de mikor már majdnem elérem a kilincset, ismerős hangot hallok magam mögül. Arra fordulok, majd meglátom a kék szemek csillogását a sötétben. El kell tűnnöm innen... de nem mozdul a lábam. Sőt az egész testem ledermed. Mozdulatlanul nézem, ahogy felém rohan, a pulzusom az egekben... behunyom a szemem... már majdnem itt van.
Hirtelen nagy csönd. Lassan kinyitom a szemem és egy házban találom magam. A falak kopottak és mindent por lep be. Hirtelen egy férfi sétál el mellettem.
- Hát itt vagytok.
Arra nézek, amerre megy és megpillantok egy fiatal nőt, éppen egy kisbabát ringat a karjában.
- Nem tudott aludni - mosolyog a nő a férfire, aki átöleli.
Lassan feléjük lépek, és elfog egy ismerős érzés. Hirtelen lángok csapnak fel mögöttük. A férfi és a nő lassan rám néznek, arcuk békés. Feléjük futok, de már késő.
- Ne!

Hangosan ziháltam, miközben felültem az ágyban. Éreztem, hogy a testem csupa izzadtság.
- Csak egy álom - temettem az arcom a tenyerembe, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Megengedtem a hideg vizet, majd megmostam az arcom. A tükörre emeltem a tekintetem. A hajam zilált volt, az arcom pedig sápadt, bal oldalt horzsolásokkal.
- Chhh - nevettem el magam kínomban, majd megfordultam. Egyenesen Stilessal szemben álltam.
- Ööö, zajt hallottam... - dörzsölgette a nyakát.
- Csak rosszat álmodtam - magamra erőltettem egy mosolyt köszönetképpen, amiért aggódott értem, de még mindig az álmon járt az eszem.
- Biztos minden rendben? - kérdezte, ahogy az ajtó felé indult.
- Igen... Nem... Nem tudom - rogytam le az ágyra. - Azt hiszem csak sok ez így egyszerre.
- Megértem - tette a kezét a vállamra. - De én itt vagyok, és a többiek is.
Így voltunk pár percig, majd lassan elindult kifelé.
- Azt hiszem, jobb ha megyek.
- Várj - kaptam a karja után. - Nem maradnál? ... csak amíg el nem alszom.
Először meglepődött, majd mosolyogva leült az ágy melletti fotelbe.
- Aludj csak, én itt leszek - mondta.
- Köszönöm Stiles - hunytam be a szemem.