Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

7. Más szemszög

Amint hazaértem, meglepődve fogadtam, hogy az ajtóm tárva nyitva állt. Nem gondoltam betörésre, csupán furcsának tartottam, hogy Taehyung nem lépett le, miután felébredt. A konyhából isteni illatok özönlöttek a nappalba és az előszobába, amitől a gyomrom összerándult az éhségtől.

Leültem az asztalhoz oda, ahol meg volt terítve, és felkönyökölve a felületre nézni kezdtem a sürgő-forgó férfit. Letette elém az ételt, és csípőre tartva a kezét sóhajtott egyet.

- Tudom, hogy nem szeretsz főzni, de mégis, hogy bírod napokig főtt étel nélkül?

- Egész jól. - vontam vállat, miközben mertem magamnak a krumpliból. - Tudok rendelni is.

- Szörnyű vagy. - nevetett fel. - Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam. Igazából nem emlékszem rá, hogy mit csináltam, csak arra, hogy reggel fejvesztve menekülsz előlem.

- Mert elkéstem. - válaszoltam, mielőtt azt gondolná, hogy rám mászott, vagy ilyenek. Tudom, hogy őt annyira kiütni az alkohol, hogy bármiből és bármennyit is iszik, nem fog emlékezni arra az estére, de ezt még mindig érdekesnek találom. Először el sem akartam hinni neki. Aztán láttam a saját szememmel.. - Te nem eszel? - kérdeztem felnézve rá, ugyanis csak nekem terített meg.

- Nem, nem. Nekem még dolgom van. Holnap fogják kiadni a könyvedet, és mivel egész nap aludtam, most aztán bele kell húznom a dolgokba. Megyek is. Remélhetőleg sokat egyél! - dorgált meg az ujjával, és indult el felvenni a cipőjét. Megingattam a fejem, és befejeztem a késői ebédet, ami már-már inkább korai vacsora volt. Meg akartam kérdezni, hogy jobban van-e, vagy, hogy van-e kedve még beszélni arról a dologról, de most olyan nyugodtan és kipihentnek tűnt - így másnaposan is - hogy nem akartam elrontani a kedvét. Már, ha nem játssza meg magát, persze.

Egy kicsit takarítottam a házon belül, és áthúztam az ágyneműmet, hogy ki tudjam mosni, majd a szokásos rutinom szerint lefőztem egy adag kávét, a kedvenc bögrémmel, egy doboz tejjel, és a cukros ibrikkel rátettem egy tálcára, és bezárkóztam abba a kicsi szobába, ahol nincs más, csak a számítógépem, és a kézirataim, ha épp olyanom van. Ez a szoba tényleg semmire se jó, csak arra, hogy elszigeteljen, és én nyugodtan tudjak írni anélkül, hogy bármit hallanék vagy látnék kint. Hisz még ablaka sincs.

Másnap érdekes módon Young Mi késett, nem én, bár ő már rutinosan csinálta, és becsöngetés előtt fél perccel ült le a helyére. Rögtön elővette a fésűjét, és rendezgetni kezdte a hajam, de véletlenül beleakadt az eszköz foga a szemüvegembe, és a földön végezte.

- Jajj, ne haragudj. Ugye nem törött el? - kiáltott fel, és már nyúlt is volna érte, de Jimin közelebb is volt hozzá, és hamarabb is észrevette, hogy Young Mi nem fogja elérni.

- Köszönöm. - vettem el tőle, és kezdtem el törölgetni a pólómmal. Éreztem Jimin tekintetét magamon, ezért felpillantottam rá, hátha észreveszi magát, és elfordul, de mikor a tekintetünk találkozott, ő inkább gyermekien elmosolyodott.

- Szemüveg nélkül sokkal szebb vagy. Még a szemeid is nagyobbnak látszanak. - vigyorodott el, miközben bókolni próbált. Éreztem, hogy Young Mi befejezte a kontyomat, ezért visszatettem a szemüveget, és hagytam, hogy a barátnőm beüljön közénk. Valójában ez csak egy kamuszemüveg, ami nélkül ugyan úgy látok, mint vele, elvégre nincs semmi gond a szememmel. Akkoriban kezdtem el hordani, mikor bekerült az első könyvem Taehyungékhoz.

Az egyik szünetben, mikor Jimin már nem volt velünk, mert kellett mennie a másik felvett órájára, Young Mi csendesen elvolt mellettem, amíg meg nem látott valamit a telefonján, és fel nem kiáltott. Mondanom sem kell, mennyire megijedtem tőle, és mekkorát ugrottam ülő helyzetemben is.