Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

11. Álmatlan este

Soo Min pov's

Mikor megjött a pizza, Young Mi kitépte a kezemből a pénztárcát, és a kanapé másik végébe hajította. Kiment az ételért, amiből az lett, hogy Jimin hozta be, ő pedig fizetett. Elővett három tányért, és felvágta a pizzát, hogy a kanapé tudjunk enni.

- Lányok, azt hiszem, nekem kaja után mennem kellene. - jelentette be Jimin

- Randid van? - nevetett fel Young Mi, Jimin viszont komoly maradt.

- Igen. Egy vacsora, úgyhogy ennem se nagyon kéne. - nézett a tányérjára. 

- Jajj ne már! Akkor most, hogy szerezzelek meg magamnak? - kámpicsorodott el Young Mi. kissé már túljátszva a szerepét, amitől felnevettem, és ekkor már Jimin se bírta.

- Young Mi, te magad mondtad, hogy barátokra nem hajtasz.

- Az lehet. De én megutáltalak téged! - jelentette ki heccelődve, és elfordult a férfitől. Jimin mosolyogva megingatta a fejét, majd nagyot harapott a pizzájából, és csendben enni kezdte. Én is így tettem, és mivel nem volt kivel beszélnie, így Young Mi is.

- Ha ki tudtok békülni, felőlem aludhatsz itt. Engem nem fogsz zavarni azon az ágyon. - mutattam fel az emeletre. Miért is zavarna, hisz én a másik szobában leszek bezárva. Ráadásul, bár minden ember egy meglepetés, de Jimint nem nézem annak az erőszakos, ,,ha itt alszok este meghúzlak" típusnak. Bár én sosem voltam jó emberismerő. - Holnap úgy se mehetek egyetemre, ha jól érzem.

- Jól. - válaszolták egyszerre. Nem értem ezt a nagy hű-hót, még a nővér részéről sem. Már rá tudok állni, és biztos vagyok benne, hogy holnapra kutya baja se lesz. Mégis, jó lesz egy csajos napot tartani Young Mi-vel, még ha Jimin itt is marad. De várjunk, akkor már nem lenne csajos....

Este, miután mindenki elrendezkedett, az idő pedig már jócskán az egy órát is meghaladta felkeltem, és elindultam a lépcsők felé. Tudtam, hogy nagyon halknak kell lennem, mert ha meglátják, hogy én ott akarok lemenni, ahol Jimin felhozott - Young Mi utasítására - biztos kiszedik a szemem.

Egyszerűen nem tudtam elaludni, és ilyenkor vagy írni szoktam, vagy inni egy forró csokit. Az elsőt ki is húzhatom a listáról, nem kockáztatom meg a lebukásom veszélyét, ezért elmentem a konyháig, és felkapcsoltam a kis lámpát, aminek a fénye talán nem jut el fentre, hogy ezek felébredjenek. Bár az sem kizárt, hogy ők sem alszanak, elvégre igen csak csöndesek voltak, mikor elmentem mellettük.

- Kis szabályszegő! - hangzott fel mögülem egy mély hang, amitől majdnem elejtettem az éppen akkor elővett bögrémet. Megpördültem a tengelye körül, és Jiminre pillantva igyekeztem minél előbb megnyugodni. Este volt, sötét, és ő minden hang nélkül mögém osonva szólt rám. Azt hiszem érthető, hogy a szívem ki akarja verni a bordámat.

- Te is kérsz? - kérdeztem meg, és már nyúltam is egy másik bögréért. Elhúzva száját megingatta a fejét, majd keresztbe font karral a pultnak támaszkodott, és úgy nézte végig, amíg megcsinálom a két italt.

- Ezzel nem teszel jóvá semmit! - jelentette ki, továbbra is pufogva, mikor leültünk a kanapéra. A lámpát leoltottam, de nem volt annyira sötét, hogy ne lássunk semmit. - Miért nem alszol?

- Mert nem tudok. - válaszoltam egyszerűen, és fújni kezdtem a gőzölgő italom.

- Miattam?

- Ne hidd mindenre, hogy a te hibád. - nevettem fel, és csaptam barátiasan a kezére. - Sokszor nem tudok aludni.

- Elég irritáló lehet. És, mit szoktál ilyenkor csinálni?

- Gondolkodni. Hogy mit kezdjek az életemmel. A diplomámmal.. - feltéve, ha meglesz. Még messze van, de ha így folytatom, akkor csak nyögvenyelősen fogom kézhez kapni. Bár nekem mindegy, csak legyen nálam, hogy végre megnyugodjon a lelkem.

- Hogyhogy mit? - kuncogott fel, majd helyezkedni kezdett, és felhúzta a lábait, hogy törökülésbe tudjon ülni. - Amint kézbe kapod azt fogom látni, hogy a cikkek alatta te neved van. - mondta büszkén. Még belegondolni is nevetséges..

- Nem akarok újságíró lenni. - basszus, ezt nem kellett volna elmondanom.

Mielőtt még megkérdezhette volna azt, ami jelenleg felötlött a gondolatai között, és már nyitotta is a száját, megelőztem őt, és folytattam.

- És mi van veled? Én meg a filmek végén fogom látni a neved?

- Remélem. - bólintott. - Nagyon sok könyv van, amit megfilmesítenék, és szerintem elég nagy bevételt nyújtanának.

- Te jó ég! - csaptam a homlokomra, és kortyoltam még egyet. - Ugye nem megint Shayla-ra gondolsz?

- De. Rá is. - tette hozzá.

- Nincs az a színész, aki azt elvállalná. - állítom is, és remélem is, hogy nincs. Bár tudom, hogy lenne az a pénz, nem akarom látni, ahogy azt eljátsszák.. Elég pornófilm van már kint a piacon, nem kell, hogy az én könyveim is oda jussanak. Még akkor sem, ha utána többen olvasnák. Ráadásul a történeteim olyan hosszúak, hogy nem tudnának minden részletet a filmbe átvinni, azt pedig utálnám.

- Miért? Az első kettő könyve nem is lett olyan vészes ágyjelenettel megáldva. - vont vállat. Pár perc csend állt be közöttünk, amíg mind a ketten halkan kortyolgattuk az ihatóvá vált forró csokinkat, ám ekkor a szemei szinte kitágultak, mintha rémeket látott volna, és felemelte a fejét, hogy rám nézhessen. - De várj, miért vagy azon a szakon, ha nem érdekel? - ezek szerint azért csodálkozott el, mert eszébe jutott. Kellett nekem elmondanom..

- Érdekel, csak nem vagyok jó rá. Nem tudok beszélni az emberekkel.

- Miért, akkor most mit csinálsz? - vágta rá értetlenül, én pedig fújtattam egyet.

- Nem így értettem. Idegenekhez nem tudnék odamenni kérdezgetni, meg ilyenek. Az se menne, hogy ha valaki azt mondaná, hogy hagyjam békén, vagy nem akar interjút adni, akkor koslassak utána, és zaklassam. Így is van olyan, hogy Young Mi-val elakadok, miközben beszélgetünk. - pedig a legjobb barátnőm! Egy újságírónak mindig egyenesnek, töretlennek, és energikusnak kell lennie, mert ha látják az emberek az elszántságot, és a határozottságot, könnyebben megnyílnak neki.

- Persze, hogy van ilyen, mivel ember vagy. Senki sem tökéletes.

- Ugye nem vagy egy pedofil gyilkos? - váltottam témát, rögtön arra, ami legelőször eszembe jutott az előbb elhangzottakkal kapcsolatban.

- Jesszus, ez meg honnan jött? - szörnyülködött el, de rögtön mosolyra görbültek ajkai, és halkan felnevetett.

- Csak túl kedves vagy velem.

- Ezt azért előbb is átgondolhattad volna. Beengedtél egy idegent a házadba aludni, akit.. Hány napja ismersz? - gondolkodott el. - Három, négy?

- Most már négy. - javítottam ki, de ő csak bólogatott, választ várva. Igazából erre nem tudok mit mondani.. Igaza van. Lehetnék egy kicsit elővigyázatosabb. - Sajnálom, hogy miattam elmaradt a randid.

- Mi? Jajj, Soo Min. - nevetett fel, és temette arcát a kezébe. - Azt csak azért mondtam, hogy hecceljem Young Mi-t. Nincs barátnőm.

- Oh. Ne haragudj, a dolgok néha nagyon lassan esnek le. - most, hogy jobban belegondolok, ha lett volna, szerintem még akkor sem maradt volna, ha noszogatjuk. Ez tiszta kínos..

- Ez nem baj. Édes tulajdonság. - mosolyodott el, miközben tekintetével folyamatosan az enyémet figyelte. - Ahogy látom, most már álmosabb lettél. - jelentette ki, kicsivel később azután, hogy letettem a bögrét az asztalra, a fejemet pedig a kanapé háttámlájára döntöttem. Igaza volt, elfogott a fáradtság, és ahogy lassult minden körülöttem, úgy csukódott le a szemem is. Annyit éreztem, hogy Jimin rám terít valamit, de utána már csak az volt meg, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn, én pedig a kanapén fekve ébredezek.