Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

6. rész Családi problémák

Hoseok szemszöge:

El sem hiszem hogy Yoongi kedves volt velem.  Nem gondoltam volna hogy még a sebemeimet is leápolja.
Ahogy mondta haza mentem. Végre kiadhattam magamból. Sose szerettem Jacksont mindig is csak a bajt okozta nekem. Általános iskolában ő volt a legjobb barátom de valami megváltozott. Olyan más lett ahogy én is.
-Te szent isten Hoseok mi történt veled?!-ahj basszus elfelejtettem hogy ma anya itthon lesz.
-Nyugi anya csak egy kis verekedés.
-NYUGI ANYA?! TE NORMÁLIS VAGY HOGY VEREKSZEL AZ ISKOLÁBAN?! Ezzel szégyent hozol a családunkra.
-Oh anya mint ha te nem tudnád de én már rég nem vagyok ennek a családnak a tagja-azzal felmentem a szobámba.
-JUNG HOSEOK AZONNAL GYERE VISSZA!
Vissza sétáltam amire gondolom nem számított mert eddig mindig bebasztam a szoba ajtómat és ki se jöttem estig.
-Mond.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte sírva?
-Anya. Nektek csak a tökéletes bátyám létezik. Engem ember számba se vesztek. Csodálkoztok hogy ilyen vagyok?
-Hoseok....- nem hagytam hogy befejezze a mondatát.
-Nem anya. Elegem van ebből. Én egy átlagos családot akartam és akarok is. De ez már sose lesz az. Nektek mindig is Wonho volt a tökéletes mert ő szót fogadott én meg nem. Ő nem hozott mindig más lányt haza mint én. Ő okos. Én teljesen az ellentéte vagyok. Ezt olyan nehéz felfogni?!-éreztem hogy egy meleg könny csepp lecsordul az arcomon. Sose sírok. Főleg nem anya előtt.
Anya nem mondott semmit erre. Hát köszönöm szépen.
Inkább felmentem a szobámba. Amint felértem bebasztam az ajtót. Ami a kezem ügyébe került mindent vagy a falnak vagy a padlójoz vágtam.
Miért ilyen nehéz nekik felfogni hogy én nem vagyok olyan mint Wonho?
Két külön ember vagyunk és leszünk is. Én sose leszek már más.
Fogadják el. Ha meg nem tetszik nekik kapják be a faszom.

Lefürödtem és újra kötöttem a sebem. Folyamatosan Yoongi jár az eszembe.
Olyan aranyos volt amikor aggódott értem. Vagy is szerintem aggódott mivel bekötötte a sebem és azt akarta hogy ne verekedjek Jacksonnal.
Nem hiszem el hogy Yoongi tud ilyen is lenni. Eddig mindig csak a flegma énjet mutatta. Most meg...
Gondolkodásomat az ajtón való kopogás szakította meg.
-Igen?-és anya belépett.
-Hoseok.-de megint nem engedtem hogy befejezze amit elkezdtett.
-Anya. Ne gyere a bocsánat kéréseddel. Légyszi.- az utolsó szót már csak suttogtam.
-Mi ugyan úgy szeretünk téged is mint Wonhot...
-Ja képzelem-azzal megforgattam a szemem. Na ne rám is rámragadt a babám szokása.
-Befejezhetném?
-Nyugodtan.
-Ugyan úgy szeretünk téged is csak veled egy kicsit nehezebb. Sokkal makacsabb vagy és nem hallgatsz ránk. Oké tini korban vagy és lehet azért. Ha elhiszed elhiszed ha nem nem de mi ugyan úgy szeretünk téged is mint a bátyád.
Nem szóltam semmit ahogy ő sem arra amit lent mondtam. Amikor látta hogy nem fogok semmit mondani felállt az ágyról és az ajtóhoz ment. De megállt előtte.
-Bocsáss meg.-ennyit mondott azzal kiviharzott az ajtón.
Na még egy probléma. Király.

Az este folyamán még mindig csak a babámra tudtam gondolni. A szertárban történtekre. Hogy is gondolta hogy én ezt majd csak úgy elfelejtem? Amikor mondta hogy felejtsük el meg hogy nem jelentett neki semmit tökre szomorú lettem. Azt hittem ő is úgy szeret ahogy én őt.

De ezek szerint tévedtem.....