Happy birthday, Dazai

Ahogy reggel ki kelt az ágyból, rögtön szerelme arcára pillantott, majd el mosolyodott. Kezével arrébb túrt pár barna hajtincset szemeiből, majd le ment a konyhába. Azt szerette volna , hogy ha ma, ezen a különleges napon ő kedveskedjen neki egy kis reggelivel.

Amint a reggelivel el készült, vissza megy szobájukhoz, ahol a barna hajú még mindig húzza a lóbőrt. Így hát, nincs mit tenni, Chuuyának kell felébresztenie.

-Dazai, ébredj.-mivel ez az említett születésnapja, különleges módon ébreszti is fel. Apró puszikat ad arcára. Ez úgy tűnik elég is volt ahhoz, hogy Dazai felébredjen.

-Hmm... Chuuya?

-Ki más lenne?-kérdez vissza kissé flegmán, de hamar megváltozik arckifejezése. -Csináltam reggelit.

-Milyen kedves.-mosolyodik el. Tudja, hogy kedvese miért viselkedik így és ennek nagyon örül.

-Akutagawa olyan 10 körül érkezik, addig legyél kész.-mondja Chuuya, majd le telepszik Dazai mellé. Chuuya érdeklődve néziDazait, aki csak várakozva néz vissza a vörösre.-Mire vársz? Egyél.

-Nem etetsz meg?

-Még mit nem! Van szép két kezed, tudsz enni!-Chuuya feje egyre vörösebb árnyalatok vesz fel, ahogy csak bele gondol, hogy a barna hajut eteti.

-De Chuuyaaaa! Ez az én napon.-mondja lehangoltan. A vörös hajú nagyot sóhajtva, kezébe veszi az evőeszközt, majd egy kis falatnyi ételt feltéve rá, szerelme szájához emeli.

Éppen hogy csak végeztek a reggelivel, már csengettek, így hát Chuuya azonnal az ajtóhoz rohant, hogy be engedtessék újdonsült vendégét. Azonban arra nem számított, hogy valaki más is lesz ott. Egy bizonyos fehér hajú fiú. Kínosan mosolyog a vörösre, aki csak értetlenül bámulja.

-Ő mit keres itt?-vonja kérdőre a fekete hajut, aki összehúzza szemöldökét.

-Velem van. Úgy is ismeri Dazai-sant, szóval el tudjuk majd foglalni amíg-

-Ki ne mond! Még a végén meghalja.-morogja Chuuya, mire Akutagawa megértően bólint egyet. Atsushi zavartan nézi őket, ugyanis fogalma sincsen arról, hogy mi lehet ez az egész. Csak annyit tud, hogy Chuuya valamit adni akar Dazainak, addig pedig el kell foglalni.

-Miről van szó?-érkezik is meg az említett személy, boldogan mosolyogva.-Nahát Akutagawa! Te itt?-kérdezi tettettett meglepődöttséggel, ugyanis tudja jól, hogy a bizonyos meglepetése miatt kel elmennie, bár azt még ő maga sem tudja, miféle meglepetést fog adni szerelme, hisz tőle bármi ki telik.

-Dazai-san. Mi lenn ha el mennénk a parkba?- Dazai magán jót röhög mindenkin. Pontosan tudja jól, hogy az iroda tagjai a parkban vannak, és éppen egy pikniket szerveznek az ő különleges napja miatt. Örül, amiért ennyit foglalkoznak vele. Ez is egy ok, hogy ne hagyja itt ezt a világot.

-Legyen.-válaszol mosolyogva.-Akkor majd jövök, Chuuya.-egy puszit ad kedvese ajkaira, majd a fogasról le emelő ballonkabátját, s elindul a másik két fiúval az oldalán.

-Érezd jól magad.-mondja motyogva Chuuya, de Dazai így is hallotta. Válaszul csak bólint egyet.

  A parkban már mindenki ott volt, és most már tényleg teljes volt, hisz a szülinapos is ott volt. Mindenki egy-egy dobozt nyújtott Dazai felé. Azonban amikor Kunikida ajándékot nyitotta ki, szemei fel csillantak, majd egy szoros ölelésbe vonta őt.

-Ah, Kunikida-kun! Arrigato.-a dobozban egy kötél és egy kis üzenet volt rajta, hogy: "Remélem ezt az ajándékot sosem fogod felhasználni."

-Szállj le rólam te bolond!-végül mindenki hangos röhögésbe kezdett.

    Eközben Chuuya már mindent előre elkészített, hogy fogadni tudja a szülinapost. Már minden a helyén van. Hamarosan a várva várt ember is megérkezik, azonban egy csöppet meglepődik, ahogy Akutagawa a háta mögött be csapja az ajtót, de szemei még nagyobbra tágulnak ahogy megpillantja a vörös rózsaszirmokat a földön amik egyenesen a konyhába vezetik őt. A konyhába érve megpillantja szerelmét, fehér ingben egy hozzá illő fekete nadrággal és cipővel. Fején pedig szokás szerint, most is ott volt a kalapja. Dazai mosolyogva megy oda Chuuyához majd hívja ajkait egy vad csókra.

-Együnk.-mondja miután el váll ajkaitól. Dazai egyetértően bólint,s asztalhoz ülnek, majd enni kezdenek. A háttérben halk zene szól ami csak még romantikusabbá teszi a dolgokat. Chuuya kissé ideges, nem is csoda hisz egy elég nagy dologra készül éppen. Jobb kezét egyfolytában a zsebéhez teszi, hogy meg bizonyosodjon róla ott van-e még az a bizonyos fekete doboz. Dazai egyből észre vette, hogy valami nem stimmel, így, hogy fel oltsa a kettejük közti kínos csendet, s a sóvárgó pillantásokat, ügyelve az ételre, áthajol az asztalon, majd egy apró csókot csen a vöröstől, aki persze egyből el is vörösödik, majd egyből arra, gondol, hogy talán mégsem lesz rá képes amire már régóta készülődik. Kicsit furcsának is találja, hisz kettejük közül Dazai a dominánsabb, de végül is ez mit számít?

  Így hát Chuuya egy nagy levegőt vesz, majd fel áll az asztaltól,s oda megy hozzá. A vörös hajú fiú féltérdre ereszkedett szerelme előtt, majd egyik kezével a zsebében turkálva elő kap egy kis fekete dobozt. Egy nagy levegőt vesz, mielőtt bele kezdene mondandójába.

-Gyere hozzám!-a barna hajú szemei ki kerekednek, majd ajkaira egy széles mosoly terül szét. Fel áll a székről, majd bal kezét a vörös hajú férfihoz emeli.

-Ezer örömmel, Chuuya.-az említett fel húzza rá a gyűrűt, majd a magas férfi nyakába ugrik, úgy, hogy mindketten hátra esnek. Hangos, boldog nevetésben törnek ki.-Szeretlek, Chuuya.

-Én is szeretlek téged, Dazai.-karolja át a nyakánál.

-Ez életem legjobb születésnapja.-Dazai alig láthatóan a ballonkabátja zsebébe nyúl, ügyelve arra, hogy ebből Chuuya semmit se láthasson. Megbizonyosodik róla, hogy a kicsi, fekete doboz nála van. "Úgy tűnik egyre gondoltunk, Chuuya."

 Ezt a kicsi one-shotot Dazai Osamu születésnapja alkalmából írtam. :) Nem ez életem legjobb egy részes sztorija, de remélem azért tetszett nektek :D