Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t

A lányokkal pakolunk le az egyik napágyra, mikor hirtelen megjelen Marcus, és hátulról átölel.
-Te mit csinálsz? -kérdezem, ő pedig elindult a medence felé. Velem együtt.
-Csókolj meg és nem doblak be. -mondja.
-Hagyjál már. -röhögök mire ő behajít a vízbe. A karját magamhoz szorítva estem bele a vízbe, amitől mellettem kötött ki. Prüszkölve jött fel a vízből, amin én csak röhögtem.
-Ezért ma velem alszol. -mondja pimasz mosollyal.
-Hát ezt jól elhitted. -vigyorgok az arcába, majd elmegyek onnan. A haverjai odamennek és velük marad, én pedig a lányokhoz megyek.
Egy ideig úsztunk, mikor a fiúk megjelentek:
-Kakasviadal? -kérdezi az egyik. A lányokkal összenézünk.
-Miért ne. -mondom. A fiúk odaúsznak 1-1 lányhoz. Anetthez Martinus megy, és mosolyogva köszön neki. Mögém is a jól ismert szőke indul. Hátulról átkarol.
-Miért csinálod ezt? -kérdezem.
-Mert tetszel. -suttogja.
-Inkább menj le, had üljek a nyakadba. -szólok neki, mire elmerül, én pedig beleülök nyakába.
-Fogd meg a lábam! Én nem tudok kapaszkodni! -szólok neki.
-Jó.. -röhög és megfogja a lábam. A többiek is ezt tették. Jól szórakoztunk, bár párszor beleborultam a vízbe, így is jól telt.

-Gyerekek, szedjétek össze a cuccotokat, indulunk vissza! -szól Jason.
-Marcus, tegyél le. -szólok neki, de ő csak beleborít a vízbe. Feljövök a víz aljáról, és Marcus még mindig ott áll.
-Ezt most miért kellett? -kérdezem összefont karral.
-Mert mér' ne. -röhög.
-Ez nem volt szép. -mosolygok majd elúszok. Vagyis elúsznék, ha valaki nem fogja meg a lábam.
-Még ne menj eeel. -húz magához Marcus.
-De már mindenki elment.
-Naés? -fúrja a fejét a nyakamba.
-Menjünk naaaa.
-Miért nem akarsz velem lenni kettesben? -néz a szemembe. A tekintetüket egymáséba fúrtuk. Odahajolok a szájához és apró puszit nyomok rá.
-Itt van amit szerettél volna. -húzódom el tőle.
-Én csókot mondtam, nem puszit. -mosolyog.
-Ez nem is puszi volt!
-Pontosabban szájrapuszi. -vigyorog.
-Najó. -nevetek és elindulok ki.
-Héé! Várj meg! -szól mire megállok.
-Akkor gyere már! -intek mire megindul. Jajj. Igazából fogalmam sincsen, miért csináltam ezt, tanán csak azért, hogy ne piszkáljon ezzel. De ez nem sikerült. Egyébként puha, cuki szája van. Mi? Hogy lehet valakinek a szája cuki? Mi a szar.. -gondolkodom.
A törcsim felkapva indulok, és megvárom a szőkét is, nehogy itt kiabálnia kelljen. Egymás mellett csöndben megyünk, és csatlakozunk a csapathoz.
-Este szerintem átnézünk hozzátok. -szól Marcus.
-Kivel?
-Szerinted? Nyilván csak az ikremmel.
-Más?
-Más nem nagyon érdekel. Max, Victoriaék pasija jön még azt ennyi. Hozzád, és Anetthez mi jövünk. -mondja tovább.
-Hozzám?
-Aham. Unatkoznék, úgyhogy veled leszek.
-Ott lesznek a többiek is.
-Akkor veletek na. Így megfelel? -kérdi.
-Hogyne. Én megyek. Szius! -intek neki.
-Sziaa! -köszön és elmegy. A lányokhoz csatlakozva rádöbbenek, hogy alig voltam velük ma.
-Szia. -köszönnek.
-Sziasztok. -mosolygok. -Marcus mondta, hogy lehet átjönnek este, meg hozzák a tieiteket is. -ecsetelem.
-Úúú! Az jó lesz! -vigyorog Betty.

A szálláshoz érve letettem a dolgaim, és kimentem az előtérbe telefonálni. Még most el akarom intézni, mert ha jönnek a fiúk akkor nem tudom majd.
Anya 2 csöngés után fel is vette.

-Szia kincsem!
-Szia.
-Milyen ott? Mit csináltatok ma? -kérdezi.
-Nagyon jó. Kellemes az idő, se túl hideg, se túl meleg.
-Szuper. És milyen a csapat?
-Befogadó, barátságos. -mondom.
-Akkor jó.
-Most bocsi, mennem kell, mindjárt vacsora.
-Rendben, vigyázz magadra. Szia! -teszi le anya a telefont.