Michael Clifford ff Boszi a csajom

22

Észleltem, hogy lépcsőn megyünk fel, majd Calum letett egy puha dologra. Két perc múlva a kendő már a földön volt és én, hunyorogva bár, de láttam.
- Hol vagyu? - néztem körül. Egy aprócska szoba szerűségben voltunk, de mégsem mondanám szobának.
- Kihasználom azt, hogy a szüleim a 18. szülinapomra vettek nekem egy magángépet. - mosolygott - Szóval üdvözöllek a Clifford rezidenciában. - mutatott körbe, kínyújtva jobb karját. Két kanapé volt a gépen, ugyan azon az oldalt, egy fotel az egyik sarokban, puhának tűnö szőnyeg, az ablakokat függönyök takarták, volt egy mini hűtő, tele üdítőkkel, és még egy, tele kajákkal. Gyönyörű volt.
- De moért hoztál ide? - néztem Mikeyra furán.
- Remélem szeretsz világot látni, mert utazni fogunk. Camum segített összepakolni a bőröndöd és kiválasztani a kedvenc helyeidet, ahova mindig is el akartál jutni. Szóval az első állomásunk Rió! - kiabált fel boldogan. Elmondhatatlanul boldog voltam, így szorosan magamhoz öleltem a fiút, egy cuppanós puszit nyomva az ajkaira.
- Hú, ebbe beleszédültem! - mosolygodt bágyadtan. - Kérek még! - húzott közel magához egy hosszú csókra. Lassan végig fekretett a kanapén, majd ahogy haladt lefele, úgy húzta le a ruhámat is, majd a cipömet. Végül csak fehérneműbe voltam. Segítettem Mikeynak levenni a ruháit, majd végül megtettük. Igaz egy repülőn történt meg az első, de rohadtul nem érdekel, mivel rohadtul élveztem. És ahogy észleltem Mikey is.