Tizenhetedik fejezet:

3.4K 117 0
                                    

Még mindig sokkoltan állok a házunk előtt. Az előbb még a barátnőjének nevezett, most pedig már a nyomát sem látni. Reménykedem benne, hogy nem valami másik lány van a dologban. Nagyon remélem. Még csak most ismertem meg, nem akarok már az elején csalódni.
Zavarodottan nyitom meg a bejárati ajtót. Ledobom magamról a cipőm és felmegyek a szobámba. Magamhoz veszem a fürdéshez szükséges holmimat és átmegyek a csempés helyre.
Gyorsan felkonytolom hosszú hajam, forró vizet engedek. Meztelenre vetkőzöm és belépek a kádba. Elterülve gondolom át a jeleneteinket Lucaval, mikor a telefon kijelzőjén felvillan a neve. A telefonért nyúlok, s elhúzom a zöld gombot.

-Eli..Elizabeth..Te..Te va..vagy az? -A vonal túloldalán egyszer csak meghallom nehezen forgó nyelvét. Csak nem ivott?

-Igen, én vagyok az. Mi a baj Luca? -Hallom hosszú sóhajtozásait.

-Én..Én csak.. -Elhallgat.

-Beszélj hozzám, kérlek. -Idegesít, hogy nem tudom mi van vele. Remélem nem esett baja.

-Ér..tem tudnál..jön..jönni? -Hangjában szomorúságot vélek felfedezni.

-Persze, azonnal indulok. -Kihangosítom és gyorsan kilépek a kádból, majd magamra tekerek egy törölközőt. -Hol vagy?

-Én..Nem tud..om..Az egy..egyik bár e..lőtt.

-Maradj ott, máris ott leszek. -Kinyomom a hívást. Kisietek a szobámba és magamra kapom az egyik melegítőmet. Nem foglalkozva a hajammal, lefutok a lépcsőn, felkapom az egyik cipőmet és magamhoz ragadom a kocsi kulcsot. Még nincs meg a jogsim, de apa megtanított vezetni.
Kiállok a garázsból és egyből tudom, merre induljak.

A városban sok fiatal énekel bárokból kijőve. Lassan gurulok végig az úton és hol balra, hol jobbra pillantva keresem Lucát.
Rájövök, hogy esélytelen így megtalálnom, ezért leállok az egyik parkolóba.
Benézek kocsmákba, de nincs ott. Az utcán bolyongok es fázom. Kezdem feladni, mikor megpillantok egy sötét alakot az egyik kapualjban üldögélni egy üveggel a kezében.

-Luca? -Odasietek és lenézek..véres arcára.

-Beth? -Felnéz és kell egy kis idő, mire beazonosít.

-Igen, én vagyok az. Luca, mi történt? Miért vagy tiszta vér? -Leguggolok elé, lassan kiveszem kezéből az alkoholt, és leteszem magunk mellé. Megfogom orcáját és megsimogatom. Odanyúl kezemhez és megfogja. Még sötétben is észreveszem, hogy kicsordul szeméből egy könnycsepp. Most már végképp nem értem a dolgokat.

-Beth..Mie..lőtt bár..mit is mon..danék. Tudnod..kell, hogy..szeretlek. -Megint kicsordul egy könnycsepp, most mar én sem tudom visszatartani a sírást. Mi folyik itt?

Az új szomszédOnde histórias criam vida. Descubra agora