Ha nem tűnsz el [Befejezett]

28.

(A fenti számot jazjazzer és Almaszofi ajánlották be a történetbe, amibe már sajnos nem tudtam beletenni, de tényleg nagyon illik Dórihoz és Patrikhoz. Köszönöm szépen a segítségeteket!❤❤❤)

***

Az időjárás az első őszi hónaphoz híven elromlott, és egy héten keresztül esett az eső. Ez nagyjából tükrözte is a lelkiállapotomat, hiába próbáltam természetesen viselkedni, minden erőmmel azt mutatni a külvilág felé, hogy jól vagyok, nem voltam. Egyre jobban kicsúcsosodott, hogy nem tudok Patrik nélkül élni. Hiába nyomtam el a hozzá kapcsolódó érzéseimet, gondolataimat és emlékeimet, nem feledkezhettem meg róla, mert Patrik állandóan velem volt, mindenről ő jutott eszembe. Egy ismeretlenen látott szürke pulcsiról, a tesiórán focizó fiúkról, a neten talált kilátótoronyról, az osztálytársam kezében látott Topjoy-os üvegről, minden átkozott szerelmespárról, és az összes számról, amit a nyári szünet alatt hallgattam. Azt hittem bele fogok őrülni, ha még egy kis ideig így maradnak a dolgok. De nem maradtak. Szeptember első hétvégéjén megint megváltozott minden.

– Na jó – csörtetett be Kata a szobámba, megszakítva ezzel a szombat kora délutáni tevékenységem. Vagyis azt, hogy az ágyamon fekve bámulom a plafont, és igyekszem semmire sem gondolni. – Beszédünk van veled.

– Beszédünk? – ültem fel értetlenül, ugyanis az elszánt tekintettel vizslató nővéremen kívül senki mást nem láttam. Ekkor lépett be a szobába Glória.

– Te komolyan azt hitted, hogy beveszem a „minden rendben" dumádat, miközben sorra mondod le a találkozókat? – nézett rám kissé megbántottan. – Te kerülsz engem.

– Nem csak téged. Engem is kerül úgy, hogy egy házban lakunk – fonta karba a kezeit Kata.

– Ne haragudjatok – sóhajtottam fel. – Ez nem ellenetek irányul, most egyszerűen egy kicsit magányosabb korszakomban vagyok. Ennyi.

– Na persze – forgatta a szemeit Kata, és Glóriával együtt leült az ágyamra. – Mégis meddig szeretnéd azt tettetni előttünk, hogy jól vagy?

– De hát jól vagyok – tártam szét a karom.

– Nem, nem vagy! – rivalltak rám egyszerre, én pedig elgondolkodtam. Komolyan ezt a két embert akartam átejteni? A nővéremet és a legjobb barátnőmet? Akik ismernek, mint a tenyerüket, és nem hagytak még soha cserben?

– Jó, nem vagyok – ismertem be halkan. – De fogalmam sincs, mit tehetnék.

– Amikor legutóbb, huszadika után azt mondtam, hogy én nem mondhatom meg, mit tegyél, elbaltáztad a dolgokat, úgyhogy most kéne mondani valamit – gondolkodott Kata hangosan, és már folytatta is volna, de ezen fennakadtam.

– Mi? Odaálltam Patrik elé, és megmondtam neki, hogy szeretem, mivel ez az igazság. Hol itt a hiba? Az ő érzéseiről én nem tehetek – húztam fel a vállaimat.

– De olyan bénán reagáltál. Én a helyedben szakítottam volna Ádámmal, és adtam volna időt Patriknak, hogy befogadhassa a történteket, mert így valószínűleg visszatalált volna hozzád. Ehelyett mi van most? Még mindig Ádámmal vagy, Patrikot pedig elvesztetted.

– Annyira rohadt kedves tudsz lenni néha! – fakadtam ki, de mielőtt jobban összeszólalkoztunk volna, Glória csitítóan közbeszólt:

– Kata csak arra céloz, hogy látványos, hogy mennyire nem vagy boldog most, hiszen ez már nem a te életed, hanem a három hónappal ezelőtti Dóri élete. És mégsem lépsz semmit, pedig tudnál. Még mindig jársz Ádámmal, pedig ő is a nyár előtti Dóri barátja, nem vagy már szerelmes belé.