Hiccstrid - A szerelem próbatétele

4. Bomlás

Walland, Tennessee

Hiccup fájó szívvel, mégis izgatottan várta az estét. Állandóan az járt a fejében, hogy vajon Astridot érdekli-e az az Eliot csávó. Ha igaz amit a többiek mondtak, akkor minden tekintetben jobb fogás Hiccupnál, és ez a tény kikészítette őt. Ő mindent megtett, hogy Astrid jól érezze magát, sőt vele tervezte a jövőt is. Egész mostanáig igyekezett megoldást találni arra, hogy hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a kettejük között éktelenkedő távolságot úgy, hogy az mindenki elvárásának megfeleljen. Az apja nem hagyta volna annyiban, ha úgy dönt befejezi az egyetemet és inkább Wallandra költözik, majd farmernak áll, mint Gobber. Sok követ megmozgatott az évek során, hogy ne csapják ki őt a viselkedése miatt.

Közben ott volt Astrid is, akinek viszont arra lett volna szüksége, hogy mellette legyen. Őt valószínűleg nem érdekelte volna, hogy milyen végzettsége van. Az elvárásokból fakadó súly, és a megfelelési kényszer amiket eddig tökéletesen kordában tudott tartani most egyszerre omlottak a vállára. Érezte, ahogy egykori sötét gondolatai újra szétáramlanak a testében, és a balhés, megkeseredett alak újra átveszi az irányítást. Gondolataiból a mérgesen fújtató Fogatlan rázta fel. Éppen csutakolta a musztángot, amikor megfeledkezve mozdulatairól egy kicsit jobban az állat hátának nyomta a kefét.

- Bocsánat – préselte ki magából bűnbánóan, majd megsimogatta lova fejét. Miután végzett felnyergelte, és a nyeregtáskába egy üveg whiskeyt tett, amit Gobbertől kapott „lélekerősítő" címen. Hamarosan megpillantotta a többieket, akik mindannyian egy sörösüveggel a kezükben ücsörögtek a kút mellett.

- Látom már rendesen belehúztatok – nevetett fel, miközben leszállt Fogatlan hátáról. Egészen pontosan öt üres sörös üveg hevert már a lezárt kút tetején, melyből kettőnek Snotlout, egynek Fishlegs és további kettőnek Tuffnut volt a becses gazdája. – Azt hittem megvártok.

- Bocs haver, de ne aggódj rád is gondoltunk! – vigyorogta Tuff, majd Hiccup kezébe nyomott egy üveget. A Haddock fiú leheveredett a többiek mellé, és egy halk szisszenés kíséretében kinyitotta az üveget. A nyeregtáskában lapuló whiskeyről egyelőre mélyen hallgatott.

- Ti találkoztatok már Astrid unokatestvérével? – tette fel végül a kérdést.

- Még egy Hofferson? – motyogta megborzongva Snotlout. – Kizárt.

- Astrid még egyszer sem hozta közénk – mondta vállat vonva Fishlegs. Hiccup belekortyolt a kellemesen hideg, keserű italba.

- Szerintetek Astrid összejönne azzal a flegma, seggfejjel? – Hiccup úgy tűnt rendesen felkészült a kérdésekkel.

- Astrid soha nem volt oda az ilyen Erethez hasonló barmokért – véleményezte Snotlout. – Nem hiszem, hogy aggódnod kellene miatta.

- Bár az tény és való, hogy nagyon meggyőző tud lenni a lányoknál – jegyezte meg Fishlegs, majd észbekapott mit is mondott. Hiccup összeráncolt homlokkal, Snotlout tátott szájjal meredt rá. Csak Tuffnut volt, aki hangosan felnevetett.

- A végén még kiderül, hogy a másik ligában játszol – vihogta idétlenül Tuff, majd olyan erővel vágta hátba Fishlegset, hogy az leöntötte magát a sörrel. Ezen a Thorston fiú az eddiginél is hangosabb vihogásban tört ki, minek eredményeként a mellette ülő lelocsolta az üvegében lévő, maradék sörrel. Fishlegs végül hamar megbánta amit tett, mert Tuff dühösen felkiáltott, és túlsúlyos barátjuk úgy látta legjobbnak, ha odébb menekül tőle, csakhogy Tuffnut utána eredt.

- Két idióta – jegyezte meg a nevetéstől a szemeit törölgetve Snotlout. A mellette ülő Hiccup már a hasát fogta.

- Megöllek ha elkaplak! – kiáltozta Tuff, s fel-alá rohangáltak a lovak körül.