-Magyünk már?-kérdeztem Miát nyűgösen.
-Persze,haza doblak.
-Köszi-mosolyodtam el,mert most még a haza sétálás gondolatától is rosszul vagyok. Olyan fáradt vagyok hogy most azonnal el tudnék aludni itt állva valami szórakozóhely bárja előtt.
-Nincs mit-mosolygott vissza majd megragadta a karom és elkezdett kifelé húzni.
Amint kiléptünk az ajtón megcsapott a hűvös őszi szél. Kicsit megborzongtam majd sietve elindultunk a kocsi felé. Gyorsan bepattantunk az autóba, Mia pedig elindította a motort. Egyből feltekertem a légkondit és csekkoltam az időt. Negyed öt. Csodás. Ma reggel 7:00kor kelek és megyek dolgozni. Már láttam szemeim előtt ahogy holnap reggel megiszok minimum három kávét hogy talán használható legyek a munka helyen. Remek. Már majd nem elaludtam a kocsiban amikor Mia megszólalt.
-Hé Wi itt vagyunk-simogatta meg a vállam.
-Ühüm okés-mondtam félálomba,majd kikapcsoltam a biztonsági övem és kinyitottam az ajtót.-Köszi a fuvart és akkor csütörtökön találkozunk-mondtam majd kipattantam az autóból még vissza néztem és láttam hogy Mia mosolyogva bólint egyet majd becsaptam az ajtaját.
Olyan gyorsan ahogy csak tudtam elindultam a bejárati ajtó felé ,mert hát a meleg ágy gondolata nagyon is csalogatott. Feltéptem a lépcsőház ajtaját és megnyomtam a lift gombját. Vártam pár percet de nem nem jött a lift és nem is hallottam hogy mozgott volna. Fura. De nem gondolkodtam ezen többet hanem elindultam a lépcső felé. És ekkor jutott eszembe hogy én a 4. emeleten lakom ezért egyből meg is torpantam. Mély levegőt vettem ezzel össze szedve minden maradék erőmet és elindultam felfelé.
Az első emeleten lehettem amikor meghallottam hogy a lépcsőház ajtaja nyikorogva kinyílik majd becsapódik. Megcsapott a beáramló hűs levegő és kirázott a hideg. És én csak deremedten áltam és halgatóztam. 𝐸𝓏 𝓀𝒾 𝓁𝑒𝒽𝑒𝓉 ? Gondolkodásomat halk és lassú léptek szakították meg. Elkezdtem felfelé futni amit egyből megbántam mert a magassarkúmban megbotlottam és nagy csattanással a földre estem. Viszhangzott tőlem ez egész lépcsőház ,de nem foglalkozhattam ezzel mert a léptek egyre közelebbről hallatszódtak. Felkecmeregtem a földről és elkezdtem felfelé sietni de megnehezítette ezt a kétszeresére dagadt bokám ami nagy valószínűséggel kibicsaklott. Amikor ráléptem olyan szintű fájdalmat éreztem hogy kicsordult a könnyem. Így haladtam felfelé némán sírva ,a nyomomban valakivel.
Fájt a fejem ,zúgott a fülembe a vér és homályosan láttam a könnyek miatt. A tüdőm csípett az oxigén hiánytól ami megállásra kényszerített. Megtorpantam ez egyik lépcsőfokon és a térdemre támaszkodva kapkodtam a levegőt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy már nem hallok lépteket. Megfordultam hogy felmérjem a terepet. Csak két izmos kezet láttam amint rá húz a fejemre
egy zsákot és utána sötétség.
