A párkányra hull a hamu,
A füst felszáll a csillagokhoz,
Fejemben egy gondolat alakul,
El is indulok ablakomból.
Felmegyek hát a létrán,
Megcsodálni a kilátást.
Kisétálok szélére némán,
A magasságtól elkap a fejfájás.
Eszembe jutottál, újra.
Beleremegett egész lényem,
Szívem húzza súlya,
Hisz anno' érted éltem.
Pulzusom az egekben van,
Egy kósza könny mégis jön,
Lábam indul szép lassan,
Hogy fájdalmam megszűnjön.
Madár vagyok, szállok,
Pedig se tollam, se szárnyam,
Egyszer majd megállok.
Csak vártam, és vártam...
