KÖSZI
Üres vagyok. Teljesen kiürítettél.
Egy ideig legalább még éreztem azt, hogy most király, hogy ez így nem lesz jó, hogy fáj. De most rád gondolok és még csak azt sem érzem mint bármelyik átlag ember iránt...
Persze hogy nem, hisz nem vagy átlagos. De nem érzek semmit. Kiömlöttek az érzelmeim vagy csak mindet a művészetbe fojtom.
Akárhogy is van én nem érzek. És kész.
Nem érzem a pillangókat a hasamban, nem érzek gombócot a torkomban, nem érzek fájdalmat, nem érzek örömet, nem érzek semmit. Csak tudatlan vagyok. Nem tudom mivan.
Talán azt érzem hogy tök jó lenne ha vissza jönnél, talán az ellenkezőjét. Talán majd minden kiderül ha újra találkozunk. De félek, ha újra látlak akkor majd minden megfullad, minden szín kimosódik, minden elveszik, és én csak pazaroltam amíg mások éheztek.