Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

I

*A történetben*Jennie múltja*

*Jennie szemszöge*

Már órák óta csak a pakolászás hatalmas zaját lehet hallani az egész házban. Minél kevesebb a berendezési tárgyak száma, annál idegesebb édesapám.

A bútorokat hordó emberek szájából csak úgy dől a "legyél már egy kicsit óvatosabb", s a rengeteg káromkodás. Mindeközben édesapám feszengve figyeli a mellette álló férfi listáját miről szép lassan az összes felírt tárgy ki lesz húzva, de nem abból az okból mire a legtöbb ember gondolna, hogy mindenünk meglegyen. Eladta őket, hogy legyen elég pénzünk a költözésre.

Egy nagyobb darab, tetőtől-talpig feketébe öltözött férfi, hatalmas lendülettel ment oda apám szeretett hajója, a Siren makettjéhez, majd körülnézett, s intett egy éppen felszabaduló embernek.

- Megtiltom, hogy azt elvigyék! -kiáltott fel apám, mire a két munkás felvonták szemöldöküket, s ránéztek a listát fogó emberre.

- Hagyják... -legyintett, majd rámutatott az étkezőnk közepén álló, kézzel faragott asztalunkra.

- Azt vihetik nyugodtan. -morogta ismét édesapám. -De ami fontos azt magunkkal visszük.

Hirtelen egy ajtócsapódásra kaptuk fel a fejünket ami nem máshonnan jött mint az egyik nővérem, nevén szólítva Jisoo szobája felől.

- Nem! Nem! Neem! -visítozott a lány idegesítően magas hangján, majd két férfi lépett ki szobájából, kezükben a nővérem hatalmas tükrével. -Azt azonnal tegye le, vagy különben kikaparom a szemét. -nyávogott tovább, majd a két férfi után sietett, nyomában a másik nővéremmel, Chaeyoungal.

- Apuska, csinálj már valamit! -kiáltott rá édesapánkra Chaeng. -Elvisznek mindent. -indult meg le az emeleti lépcsőről. -Az ékszereket, az ágyunkat.

- Ez a vég, megakarok halni. -sápítozott Jisoo.

- Chaeyoung, nagyon kérlek ne szólíts Apuskának ezek előtt. -lépett hozzájuk közelebb idegesen. -Te pedig Jisoo ne beszélj a halálról! -emelte fel mutatóujját.

- Ohh. -dermedt le a lány. -Istenem. Megállt a szívem. -kapott szíve tájékára. -Elégedett vagy? -morogta. -Ég veled. -mondta, majd lehunyta szemeit, s elhagyta magát minek hatására tehetetlenül Chaeyoung felé kezdett el dőlni, ki szerencsére időben elkapta, s karjai közé szorította.

- Apuska ez katasztrófa, mi lesz most velünk? -kérdezte aggódva Chaeng, miközben próbálta megtartani a kezében ájulást tetetett Jisoot.

Édesapám megforgatta a szemét, majd mintha eszébe jutott volna valami ledermedt, egy kis habozást követően pedig forgatni kezdte fejét, miközben tekintetével keresett valamit, vagy valakit.

- Hol van Jennie? -kiáltott fel, majd elindult a kijárati ajtó felé.

- Jennie, Jennie. -tért vissza "ájulásából" Jisoo, majd ráállt lábaira, s idegesen Chaeng felé fordult. -Mindig csak Ő érdekli. -szűrte fogai közt.

- Papa! -kiáltottam apám után az emeletről. -Itt vagyok. -siettem a férfi után ki addigra már elveszett az udvaron lévő kavalkádban, ezért csak körül néztem, hogy kint hogyan állnak a dolgok.

Három bátyám idegesen hordta ki fontos dolgainkat arra a hintóra mivel elmegyünk új otthonunkba. A hatalmas, kovácsoltvas kapunk előtt, mi körül ölelte egész birtokunkat, emberek százai tömörültek kíváncsiskodni.