Őszi délutánt sodort magával a nyár,
Békés hangulatú, csendes most a táj.
Üresek a terek, egy ember sem ácsorog,
Így érik a fákat a megfakult záporok.
Emlékekkel teli évszak ez, óh, az bizony,
Elsárgultan hullik le a sok rózsaszirom.
Csak egy holló áll csendesen egy kereszten,
Bámulja az elmúlást, csodálja meredten.
Fekete csőréből csak egy mondat sercen:
Jónak, jobbnak lenni mindig, minden percben.