A 24 éves szűz

Elátkozott kalózok 2.1

Az angol hadi flotta megérkezett egy angliai kikötőbe, egy amolyan összetákolt kikötőbe.Egy félkör alakú part részhez, egy aranyos kis öböl szerűséghez hozták a kalózok kincsét. A tákolt kikötőnek csak faházai voltak. Fából volt a templom, a kocsma, a bolt, a farmház, a csűr, a tároló. Kicsi és szegényes házak. Egyedül az erődítmény volt kőből. Oda vitték az arannyal teli ládát.

A vízből bukkant fel a rettegett kalóz hajó. A hátuljára volt írva. -A jeges múlt-

-Halljátok srácok! Eddig miért nem tudott ilyet a hajónk?

-Nem tök mindegy?! Gondolj a sok-sok kincsre!

-Há de, há de a vízből jöttünk elő... és nem fulladtunk meg, meg úgy semmi bajunk nem lett.

-Lehet, hogy ez a kapitányunk képessége...

-Árg! Mocskos matrózok! Kezd elegem lenni! A küldetésre koncentráljatok!- kiabál a kapitány.

Az angolok azonban észre vették őket, és egy nagy négyszáz fős hajót küldtek ki. Rengetek ágyúval volt felszerelve. A kalózoknak úgy néz ki, semmi esélyük. 

A két hajó egymással szembe megy. A kalózoknak is rémisztő hajójuk van, de a másik egy kicsit hosszabb, és valamivel szélesebb, robusztusabb. Mikor már közelebb ért egymás hoz a két hajó, kinyitották az ágyúkat. 

-Na, most ne féljetek férgek! Már nincs rajtatok jég, hát égjen bennetek a tűz! Az a tűz, ami majd a győzelemre visz titeket!- Ordítja a kapitány amitől mindenki kicsit jobban érzi magát.

Az angoloknál közben

-Rendben uraim. Lelőjük a kalózokat, és világ békésebb lesz. Ez a csata, a történelem könyvek kiemelt helyén lesz majd. Ők az utolsó kalózok! Meg kell halnia mindnek!

-Mi a terv, uram?

-Átszállunk a hajójukra, és minddel végzünk! Könyörtelenül leszurkáljuk őket. Mi háromszor, de lehet négyszer annyian vagyunk.