Rᴏ́ᴢsᴀʙᴏᴋᴏʀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

IV

Nagy nehezen kinyitottam szemeimet, majd miután kitisztul homályos látásom tekintetemet körbe vezettem azon a helyen ahová leestem.

Mivel feküdtem csak a magas füvet láttam, így feltornáztam magam ülő helyzetbe, s ismét körbenéztem.

Csend volt. A vihar sem tombolt már. Tőlem nem messze volt egy hatalmas épület mit addig otthonomnak hittem, viszont rájöttek, hogy az csak egy régi vár volt mit sziklák vettek körül, olyan volt mint egy kisebb völgy ami csak ennek a várnak lett volna kialakítva.

Egy kis ücsörgés után erőt vettem magamon, s két lábra álltam. A sűrű köd miatt nem láttam sok mindent, így az épület tornyát figyelve indultam meg felé.

Pár percnyi séta múlva már el is értem a várhoz vezető kőutat, mit már teljesen benőtt a növényzet, így azt követve haladtam tovább, majd miután odaértem a bejárathoz vezető lépcsőkhöz megálltam.

Vajon jó ötlet bemenni?...

Lehet, hogy ez nem is olyan elhagyatott mint amilyennek látszik...

Egy kis habozás után megremegtem a nagy hidegtől, így végül arra a döntésre jutottam, hogy történjen bármi, bemegyek, mert ha nem akkor halálra fagyok.

Félve lépkedtem fel a lépcsőfokokon, majd miután felértem lassan a hatalmas fa ajtó elé léptem, mit néhol kovácsolt vasminták díszítettek. Jobban szemügyre véve az ajtót észrevettem, hogy az résnyire nyitva volt, így bedugtam rajta a fejemet.

Körbevezettem tekintetemet, de csak egy hatalmas, üres terem fogadott, mit szintén benőtt már a növényzet, a falakat pedig már szinte mindenhol borostyán, s futó rózsa takarta.

- Van itt valaki? -törtem meg a kísérteties csendet.

A hangom egyik falról a másikra pattant, s még másodpercekig lehetett hallani kérdésem.

Mivel nem érkezett semmi válasz, beljebb merészkedtem, s lassan a terem közepe felé kezdtem el sétálni.

- E-eltévedtem. -szólaltam meg ismét annak reményében, hogy van ott valaki. -És nyitva volt... -mondtam volna, de hirtelen egy kiskutya morgásához hasonló hang félbeszakított, mi a terem végéből nyíló ajtó felől jött.

Remegő lábakkal indultam meg az ajtó felé, majd miután elértem azt, észrevettem, hogy az is nyitva volt. így hát beléptem a következő helységbe, mi szintén elég nagy volt, a növényzet pedig ugyanúgy benőtte a falakat akárcsak az előző helységben, viszont itt legalább már kapott helyet pár berendezési tárgy is.

Lassan beljebb lépkedtem, majd ezt a termet is alaposabban szemügyre vettem. Tőlem jobbra egy lépcsősor volt, mi az emeletre vezetett, de ezen kívül már csak egyenesen lehetett haladni így halk léptekkel mentem tovább.

A falak mentén pár nagyobb gyertya tartó kapott helyet miket szintén körülölelt már a növényzet.

Hirtelen a nagy csöndet ismét az a morranás törte meg mit még a bejáratnál hallottam.

- Ki van ott? -kiáltottam fel, majd gyorsan megfordultam.

Ezt követően ismét a hátam mögül hallottam meg a hangot, így újból megfordultam, de már csak annyit láttam, hogy valami, vagy valaki elfut a nagy sötétségben.

Szívem egyre hevesebben kezdett el verni, teljesen hatalmába kerített a félelem. Ledermedve álltam a helység közepén, majd hirtelen a tőlem pár lépésnyire helyet kapó asztalon kigyúltak a gyertyák, így tökéletesen látni lehetett, hogy az asztal telis tele volt pakolva finomabbnál finomabb ételekkel.