Utazás a Yandere Szimulátorban

6. világ 1.rész ~Az első~

Ayato szemszöge

Úgy bizony. A kórházban Oko szerelmet vallott és én elfogadtam az érzéseit. Szóval...ja....új hét kezdődik....

Az ágyamban hevertem. Buka a hasamon szuszogott, én meg a fejemből néztem ki. Végül aztán Buka és kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt Aya-kun!-köszöntött Buka. Én visszaköszöntem, majd megtöröltem a szemét.

-Hé! Ez mire volt jó?!-kérdezte Buka mérgesen.

-Ne haragudj! Csipás volt a szemed.-mondtam, mire ő lekonyult fülekkel ugrott le az ágyamról.

-Gonosz!-motyogta az orra alatt. Ezután kitessékeltem a kutyust, majd átöltöztem. Miközben a gatyámat vettem fel, kopogást hallottam a bejárati ajtó felől.

-Megyek!-üvöltöztem. Mikor már az ajtónál voltam az illető még erősebben kezdte ütlegelni az ajtómat.

-Hé! Nyugi! Már itt vagyok!-mondtam, majd kinyitottam az ajtót. Eléggé meglepődtem, mert egy kis srác állt előttem, aki eléggé hasonlított Taróra. Mellette pedig ki más állt volna, mint Osano. Pompás. 

-Jó reggelt, Ayato-kun!-köszöntött a kis srác.

-Mi tartott ilyen sokáig te idióta?! Tudod milyen idegesítő tud néha Hanako lenni?-mondta Osano. 'Ezek szerint akkor a kis srác neve Hanako...' gondoltam.

-E-ez nem igaz! Taeko-nee azt szokta mondani hogy te néha nálam is idegesítőbb vagy! És Ayato is ezt mondogatja!-vágott vissza Hanako. Ekkor köhögőhangot adtam, majd ezt mondtam:

-Ti meg mi a francot kerestek itt?

Osano és Hanako meglepődve néztek rám, majd Osano válaszolt:

-Ayato, ennyire nem üthetted be a fejed. Együtt szoktunk suliba menni, nem rémlik?

Én csak értetlenül néztem, majd megráztam a fejem és visszamentem a táskámért. Persze Osano és Hanako követett. Nem törődtem vele, ha valami eltűnik, akkor tudom kiket kell megvernem. Bukát becsempésztem a táskába, majd visszamentem a nappaliba, ahol Osano és Hanako a kanapén ülve vártak rám.

-Na végre! Indulás mert elkésünk!-siettetett Osano. Elárulom, még csak 6:15 volt akkor. Útközben Hanako a karomba csimpaszkodott, Osano pedig pofázott. Kib*szott idegesítő volt. Mikor végre az iskolánál voltunk, úgy éreztem hogy áldott vagyok, addig a néhány percig míg Osano az osztály teremben is elkezdett csacsogni. Sok dolog járt a fejemben, szerintem nem is kell elmondani nektek. Rövidesen meguntam és kimentem a teremből.

-Most hova mész?-kérdezte Osano.

-Friss levegőt szívni.-mondtam, majd ott hagyta Osanót a fenébe. Nem kellett sok idő és már a kinti részen voltam, pontosabban az égetőnél. A lázadó lányok beszélgettek, a vezetőjük pedig hasonlított Osoróra...arra aki az első csókomat lopta el....az anyját! Csendben üldögéltem egy padon, míg nem...

-A-Y-A-T-O-KUUUUN!!-kiáltozott valaki. Egy szőke, lebarnult srác ugrott a nyakamba, teljesen váratlanul. Egy "klubelnök" kendő volt a karján, amin egy úszó figura volt.

-R-Rito-San?-kérdeztem. Igen, még emlékeztem Asu-ra.

-Ugyan Aya-kun! Nyugodtan szólíts Aso-nak! Nem kell formailag szólítanod!-mondta Aso. Én csak szolidan bólintottam.

-Hé ti!-szólított minket a lázadók vezére.

-Mi az?-kérdeztem.

-Ha beszélgetni akartok akkor ne itt tegyétek! Ez nem a ti területetek!-mondta Osoro. Feltételeztem ez a neve.