Tenger a tengerben

Be my baby

 Ahogy a legújabb kép is fent van, leteszem a telefonom a mosdó szélére, és nézem magam a széles tükörben. A mesterkélt mosolyom eltűnik az arcomról. Helyette az a szürke semmitmondó tekintetem néz vissza rám. Körülbelül másfél órán át készítettem ezt a sminket. Péntek esti bulizós kép. De valójában nem megyek sehova. Senkivel. Itthon vagyok, és amíg anyám, és az új pasija moziban vannak, addig én a féltestvéremre, Chrisre vigyázok, aki már alszik az ágyában. Semmiféle buliba nem vagyok hivatalos. Eljátszom, hogy van életem. Pedig nincs. Hazafelé jövet mindig kiválasztom a youtube-ról a következő bulizós sminkemet, és amint Chris elalszik nekilátok megkomponálni az arcomra a tanfolyami utasítások szerint. A sminkelés szörnyen fárasztó. A tükörben az arcélemet nézem. Ami most még olyan szép ívelt vonal. Amilyen egy fiatal lánynak. A mai sminkem jól sikerült. Határozottan bulizós. A hajamat is kivasaltam hozzá. De az igazán nagy kedvencem az a két egymásba kapaszkodó rombuszalakú fülbevalóm, amin megcsillan a fürdőszobai spot fénye. Apró berregés hallatszik az előszobában. Egyetlen rövid kis berr. Mennyi az idő? Idegesen nézek a tükörbe önmagam sápadt valójára. Az lehetetlen, hogy máris hazajöttek anyámék! Ők sose csengetnének! Tudják, hogy Chris alszik. Sietve az előszobába futok és belelihegek a kagylóba.

- Tessék? - inkább csak suttogok, mert rettegek attól, hogy felébresztem az öcsémet. Nem akarok egész éjszaka baby-sitterkedni. Sokáig csend van a túlsó végen, amitől a frász jön rám, hogy valaki biztos szórakozik. Aztán végre egy mély dallamos férfihang megtöri a csendet.

- Öö.. Helo én... Dylanhez jöttem... - Az éjszakai kutyaugatás adja a háttérzenét a hangjához. El sem tudom képzelni hány éves lehet az alak, akivel beszélek, de abban biztos vagyok, hogy nem akarok vadidegeneket felengedni a lakásba, szóval:

- Dylan nincs itthon - suttogom türelmetlenül. Ismét gondolkodó csend a túlsó végen. Hallom az utca zaját. Egy autó halad el csendesen. Valahol messzebb köhécselés hangzik. Végül megszólal a kaputelefon túlfelén a pasas.

- Lenne itt pár cucc neki, felvihetem? Izé... Ace vagyok - dörmögi bele a fülembe. Ace. Ez a név beleégett az agyamba, mert így találtam meg Dylan klubját. Tudtam, hogy vele szokott dolgozni. Szóval már képben vagyok, hogy ki van a vonal túlsó felén, a lépcsőházajtó előtt. DJ Ace. A klub egyik DJ-je. Szuper. Ő látta a lebőgésemet is azzal a csókkal, azon az estén Dylannel. A fogamat szívom bosszankodva.

- Jól van, gyere - nyomom be a kapunyitó gombot és már hallom, hogy lent a liftajtó csilingelve nyílik a földszinten. A francba! - nem igazán vagyok látogatókhoz öltözve. Csak a fürdőszobából kiszűrődő fény világít és az előszobai tükörben megnézem magam. Elég furán festhetek. Egy fekete spagettipántos top van rajtam felülről, de a rózsaszín virágmintás pizsamaalsóm van rajtam és mezítláb vagyok. Nincs időm sokat gondolkodni, mert hallom Ace lépteit a folyosón. Mielőtt zajt csapna az ajtónál, sietve felrántom a bejárati ajtót. A lépcsőházi fénytől én hunyorgok, Ace meg megtorpan. Két fekete kofferszerű doboz húzza a karjait. Gondolom valami keverős ketyerék. Úgy érzem egy örökkévalóságig tart a felsülésem, tekintve, hogy pizsamaalsóban túlfestve, és bevasalt hajjal állok előtte. A bulizós szelfikhez csak felülről szoktam rendberakni magam. Utána úgyis megyek aludni. Szóval itt állok túlfestve pizsamában. Annyira ciki! Miért kell ez előtt a srác előtt állandóan égnem? Megint vörös az arcom, és tudom, hogy a mellkasom is kipirosodik, szóval garantált, hogy a top széleitől felfelé látja, hogy vörös vagyok, mint egy ronda vörös rák.

- Bocs... nem vette a telefonját, azt hittem csak ráült vagy valami - nyögi, ahogy tompa puffanással a földre teszi a rakományát. A lépcsőházban a zaj még hangosabb, mint egyébként. Összerezzenek a hangra.