Tenger a tengerben

Selfish love

Selfish love

Dylan alapvetően sosem bírt. Most kicsit megint megfagyott körülöttünk a hangulat. Dylan nap közben nagyon sokat cigizik. Csak ebből tudom, hogy ideges. Elég hosszan készülök a "könyvtárba". Dylan pedig tudja. Látom a szemén, hogy tudja, hogy Ace-el fogok találkozni. Az egész ház tuttifrutti illatban terjeng, a haj, és testpermetemtől. Dylan némán nézi végig a készülődésemet. Az ablak alatt elsuhan egy autó, lágy motorhanggal, s tompított techno alapdobszólam hallatszik ki.

- Én... most elszaladok a könyvtárba - nyögöm ki, és a mellkasomig elvörösödök. Dylan az erkélyről néz rám, füst veszi körül, s metsző a tekintete.

- Ühüm - morogja, s megszívja a szálat. Tudom, hogy nagyon rosszul érzi magát, hogy megint miattam hazudik anyámnak, hiszen megint elhallgat valamit. S ugyanígy jártunk a múltkor is. Tud valamit rólam, amit titkol anyám elől. A matek példatárral, és a gyakorlófüzetemmel szaladok le a lépcsőház elé. Ace az utcán előrébb állt meg. De nem állította le a motort. Csendesen járatja, közben megy a zene. Ahogy kinyitom a kocsiajtót, a Le Flextől szól a Kiss me. Becsapom magunkra az ajtót, és elmosolyodom.

- Csá! - vigyorogja rám Ace. Annyiszor köszönt már rám így. De ma egészen más a hangsúlya hozzá. S igazán tetszik. Ahogy a fogai rám villannak közben. Rövidujjú fekete pólóban van, a karját lazán az én ülésem fejtámláján pihenteti. Várakozón néz rám. Lassan esik le, hogy tényleg várja azt a csókot. Zavartan nyalom meg az alsó ajkam, s Ace mintha csak erre a mozdulatra várt volna, letámad. Ujjaival a hajamba markol, ahogy közelebb húzza a fejem a csókba. Alaposan felfedezi a számat, s csak utána enged el.

- Cukorkaillatod, és ízed van. Tetszik - sebességbe rakja a kocsit, s gázt ad. Becsatolom magam, s a hajamat simítom vissza, mert Ace teljesen felborzolta.

- Könyvtár? - kérdezek rá.

- Úgy nézek ki, mint aki könyvtárba akar menni veled? - kanyarodik Ace nagy lendülettel a munkásnegyed felé. Felborul a légzésem. Úristen! Tényleg magához visz! Fogalmam sincs, hogy fel vagyok-e erre készülve. Mármint persze, akarnám vele, de most hirtelen mégis elbizonytalanodtam. Ahogy haladunk a munkásnegyed sorházai közt egyszerre teljesen túlgondolkodom az egészet. Ace most sem beszél túl sokat. De mintha érezné a hangulatváltásomat, mert végül megszólal.

- Amúgy, jó, hogy hoztál tanulnivalót, mert a program mellől álltam fel, szóval még be kell fejeznem egy mixet, ha nem gond - néz rám oldalt futólag. - Hát lehet ciki, de majdnem elfelejtettem, hogy érted jövök.

- Az igen. Hát nem tudom, hogy ezt most pozitívan, vagy negatívan kell értelmeznem - jegyzem meg.

- A legjobb, ha sehogy sem értelmezed - adja meg a választ Ace. - Valamikor nekem is dolgoznom kell.

- Azt hittem azt csinálod a klubban.

- A klubban már kész esték szoktak lenni. Azokat valamikor meg is kell csinálni Liv. Megalkotni, felépíteni, végiggondolni.

- Jól van - Ace leáll a háza előtt, s kiszállunk. A házban tényleg érződik, hogy Ace csak elszaladt értem. Szól a zene, és mi csak követjük a lépcsőn, az emeleti hálószobába a hangokat. Ledöbbenek, amikor látom, hogy tényleg a hálószobában vagyunk. Sokáig le sem esik. Utcafronti a hálószobaablaka. A redőnyök szinte teljesen lehúzva. A szoba tele van terhelve a hangrendszerrel. Elég komoly berendezés lehet. Ace-nek saját keverőpultja van, a forgószékébe ül, és sietve éleszti fel a laptopot, s már megint hangfrekvenciákat látok előtte. Falra szerelt tévéje van, ezzel szemközt van az ágya. Egy nagy franciaágyas matrac, ami...