Tenger a tengerben

You don't own me

You don't own me

Végre egy este, amire tudom, hogy mikor kell elkészülnöm. Mivel Ace, és Dylan is délután négy, és öt között szokott elindulni a klubba, ezért már négyre elkészülök. Szobafogság ellen megadtam magam a felsőbb törvényeknek, és kiválasztottam egy szalagavatós ruhát, és letettem róla, hogy Ace szóba jöhetne partneremként. Nem nagy áldozat egy olyan eseménnyel kapcsolatban, amire el sem akarok menni. Tehát Dylan mellett állok a liftben, és a tükörben nézem magam.

- Ez most már kezd nagyon necces lenni Liv - jegyzi meg Dylan.

- Tudom.

- Meddig falazzak nektek? - dünnyögi.

- Nem tudom. Tudod, hogy anyám rosszul lenne, ha tudná, hogy Ace... és én... érted - Dylan a lépcsőház előtt rögtön cigire gyújt. A Seat mellett áll, s nézi ahogy tovább sétálok, és beülök a Fordba. Ace-nél Grace énekli a You don't own me-t. Becsapom az ajtót, s bekötöm magam.

- Ez egy jó szám - jelentem ki.

- Na még ezt sem hallottam tőled - néz rám Ace. Tényleg soha nem mondtam volna egy számára sem? Tucatnyi remixet hallottam már Ace-től. Soha nem említettem, hogy általában azért tetszik? Remélem azért Ace nem sírta tele a párnáját miatta. Most is csak közönyösen megjegyezte, hogy nem igazán értékelem a zenét, amit csinál. - Felvezetés az estére. Csináltam belőle egy 12 perces remixet, hogy legyen időnk alatta kicsit egymásra - kacsint rám. S ezzel tűzbe hoz. Már csak arra a tizenkét percre tudok gondolni. A klubba hárman vonulunk be. Nora érdeklődve figyeli, hogy Dylan, és Ace kettősével érkezem. Dylan kávét kér, Ace kólát. S felvonulnak a birodalmukba. Dylan elkezdi a hangrendszer kipakolását az est elejéhez. Ketten maradunk a keverőnél. Ace kipakolja a saját laptopját. Most látom, hogy a laptopján van egy adóhatósági matrica, gondolom a jogtiszta zenefelhasználás miatt. A pendrive-ot, a fejhallgatóját is az asztalra rakja. Mindent bekapcsol, és összedugdos. Csak ámulok, ahogy életre kelti az egészet, és mindenhol fények, és villogó gombok jelennek meg.

- Jól nézel ki - jegyzi meg futólag Ace. De rám sem néz közben. Hihetetlen. Még most is úgy tesz rám megjegyzést, hogy nem néz rám. Miért? Most még meleg a kis privát szobájuk, még nem keverte fel a légkondi a levegőt. Ace rövidujjú pólóra vetkőzik, ahogy ledobja a felsőjét, magához von. - Mosolyogj egyet! - szólít fel, s a telefonját a kezében tartva átkarol, s nyom néhány képet. A háttérben elmosódottan a keverőpult fényei világítanak. - Egész jó lett - állapítja meg. - Nem?

- De! - bólintok rá, ahogy kettőnket nézem a képen.

- Már fent is van az Instagramomon - teszi le a gépe mellé a telefonját.

- Mi? - ámulok el. - Fent vagy?

- Persze, hitelesített Instám van, publikus. Azt hittem már ezer éve rákerestél - vigyorog rám. Előkapom a telefonomat, és beírom Ace nevét. Ott vagyunk ketten a képen, és már jönnek is rá az üzenetek. „Jó buli lesz Ace, úgy látom!"

- Tyűha! - nyögöm. Ace kitette a képünket! Átgörgetem az elmúlt időszakot, de nem látok lányokat Ace mellett sehol. Te jó ég! Bárki rákereshet, és ott vagyok Ace-el egy képen! Ez nem jelenthet mást... ugye? Ace feltett egy képet kettőnkről publikusan. Bárki láthat minket együtt... Istenem! Belezuhanok Ace Instagramjának böngészésébe, s közben elkezdődik az este. Fel sem fogom, hogy Dylan már javában dolgozik. Állítgatja a fényeket, a hangrendszert. Ace-el egyeztet, hogy hogyan kellene. Elég jó munkakapcsolatban vannak. Sok mindent meg tudnak beszélni, jó az összhang közöttük. Az üveg mögül nézem a tömeget, akiket ez a két srác irányít. Ők adják a lábuk alá a ritmust, a hangokat. A fülkébe nagyon kellemes hangerővel érkezik a kinti hang, nem olyan bántó a fülnek, mint ott lent a dühöngőben. Kicsit torzítva kapjuk itt a hangot, de azért mindent lehet hallani. Ace feláll a székéből, és elkezdi felépíteni az estet. Lehajtott fejjel, félfülesezik. Hallgatja a kinti számot, s keveri rá a következőt. Csak sejtem, hogy várja a megfelelő pillanatot, mikor dobhatja be a you don't own me-t. Nagyon jó zenei előválogatást tesz elé. Pakolja a számokat egymás után, figyeli a kéréseket, időnként a táncolókat nézi, aztán visszasétál, és a laptopján görgeti a számokat. Őrült tempó van. Egy szám maximum négy-öt perces, és ez alatt meg kell álmodnia a következőt. Nem sok megállás, és gondolkodás jut. Már értem miért keresi Ace szüntelen a számokat a szituációkhoz. Ez tényleg egy agytréning. Tud-e kapásból azonnal rávágni egy számot a következőre. Helyzetre, élesben. Végülis igen, folyamatosan ezt csinálja. Aztán a semmiből a techno alapra berobban Grace hangja.