Tenger a tengerben

Simply Falling

Simply Falling

Egy kicsi füves területre értem, egy kis tisztás. Körbe fák, bokrok, különböző növények, és egy hosszan elnyúló magaságyás, tele egzotikus növényekkel. A tisztás felett apró színes lámpások, és lampionok világítanak. Megvilágítják a tisztás füvét, akár egy táncteret. A magaságyástól indulva, pedig antikolt asztalon hosszában Ace otthoni DJ pultja, a laptopja, a fejhallgatója, a tisztás sarkaiban pedig hangszórók állnak.

- Ace! - elhűlve suttogok.

- Üdv, a privát szalagavatódon - teszi a tenyerét a derekamra, ahogy hátulról átölel.

- Egyszemélyes? - nézek rá.

- Kettő - mutat magára Ace. - A DJ már előállt.

- Ez... a Fletcher Moss Park? - nézek körbe. Voltam itt iskolai kiránduláskor. Egyszer. Nappal.

- Aham... - Ace a DJ konzolhoz lép, és beizzítja a gépet. Én csak közelebb lépek a tisztáson befelé, és körbeforgok. Nézem az éjszakai égboltot magam felett. A fényes kis gömböket, a körbeölelő fákat. A kis tisztás tele van Ace hangrendszerének erejével. A Draketől indítja a One Dance-t, és pezsgőt bont. Két pezsgőspohárba tölt, amik ott vannak mellette az asztalon, s az egyik poharat átnyújtja. Koccintunk, s belekóstolok.

- Ez... alkoholmentes - nézek rá meglepetten.

- Persze. Nincs alkohol, straight edge szabály - biccent Ace. Ace tényleg tartja magát az elveihez. Nincs kivétel.

- Szóval, hogy csináltad? Kit fizettél le? - kortyolgatom a szőlő ízű alkoholmentes pezsgőt.

- Senkit. Ismerem a fenntartót.

- A fenntartó is techno-rajongó? - kérdezem.

- Nem - Ace röviden felnevet. - A Fletcher Moss botanikus kertből írtam a szakdolgozatomat.

- A szakdolgozatodat? - oké, most visszaköptem a pezsgőt a poharamba. Oda a hercegnő imázsom.

- Ja. Végzettségem szerint kertészmérnök vagyok. Vagy mit gondoltál DJ iskolába jártam? - néz rám kérdőn. Oké, hogy Angliában a kertészetnek nagy kultúrája van, elvégre az angol park kifejezés világhírű, tudom, hogy vannak akik ezzel foglalkoznak...

- Hát öööö.... Nem tudom. Igazad van, tényleg nem ismerlek - adom be a derekam. Meg sem álmodtam, hogy Ace-nek van iskolai végzettsége. Most nem lenézésből, csak nekem Ace olyan underground volt, aki lázad, kimarad a suliból, tetováltatja magát, és DJ-nek áll. Nem illik a képbe, hogy Ace megcsinált egy egyetemet. Hogy ez a srác itt egy mérnök. Ace-nek igaza volt. Fogalmam sincs, hogy ki ő. S le akarok vele feküdni.

- Nyugi, ezt csak az ismeretségi köröm kábé két százaléka tudja rólam - vigyorog Ace, s kiveszi a kezemből a poharat, s a két kezemet fogva táncolni húz. A két kezemnél fogva tart mozgásban, mert én csak nézem ezt a huszonnyolc éves srácot, akit nagyon nehéz lesz kiismernem. Ha egyáltalán sikerül valaha megismernem. Elhúzódom, és ránézek. - Táncoljunk Liv! Most ne gondolkozz! - von magához újra Ace, s ütemre mozgat. Átkarolom, s az ujjaimat a sapkájára csúsztatom.

- Ma szeretném látni a hajadat - súgom erőtlenül. Ace beleegyezően bólint, s lehúzom a fejéről a sapkát, s az asztalra dobom. Ace haja előre bukik, ahogy lehajol hozzám. Már kétszeresen értem miért hord sapkát. Őrületbe kergetheti az előrebukó haja. Kipörget, és a DJ-kontrollerhez lép. Átkeveri az új számot. A Daft Punktól az Instant Crusht. Némán figyelem. Ace visszajön hozzám és újra táncolni kezd velem. Elég nehezen mozgok a ruhámban, ez a sok anyag kicsit zavar engem is. Ace tart ritmusban, átfordít, és a hátamat a mellkasához húzza, s így ringat csípővel. A fejemet a vállának vetem, és nézem magam felett az égen a halványan fénylő csillagokat, a keretet adó színes gömböket. Azért kellett szervezés ehhez. A Fletcher Moss park most csak a miénk. Ez a tisztás nagyon tetszik nekem. De igazán az tetszik, amit Ace tett, csak nekem. Lehunyom a szemem, és hagyom, hogy ringasson. Valójában csak ő mozog. Ace újra a DJ-pulthoz lép. A Milky Chance-től a Stolen Dance-t teszi fel.