Tenger a tengerben

Thousands Nights

Thousands Nights

Az Arndale centrumban eszünk. Nagyon jó hangulatban. Dylan és Ace sokat poénkodnak. Látszik rajtuk, hogy ősidők óta barátok. Kicsit sajnálom, hogy anyám távol tartja tőlünk Ace-t. Lehetne ő is velünk ma. Dylan Chrissel folytatja az útját, én meg Ace-el maradok. Emma kézművesfoglalkozásra jár, tehát őt leadjuk ott. Ace-el ketten maradunk, és a munkásnegyed felé veszi az irányt.

- Van otthon egy kisebb albumgyűjteményem - vigyorog rám.

- Csábítóan hangzik - nevetek rá. A szemerkélő eső elől besietek a házába, s kivételesen nem az emeletre vesszük az irányt. Hanem Ace nappalijába.

Nekem mindenképpen új élmény. Ace nappalijában egy polcrendszer van, mint másoknak a könyvespolcok, de ezek rajta nem könyvek, hanem bakelitlemezek. Egymáshoz simulva. Egy fél hanglemezboltot felvásárolhatott. Rengeteg lemeze van. Próbálok rendszert látni abban, hogy milyen stílusú zenéi vannak, de rájövök, hogy minden van.

- Egy kicsit dolgoznom kell, ha nem gond - néz rám Ace puhatolódzva.

- Nem gond, csendben leszek - nézek rá. Ace a fekete elektromos zongorához ül, és már bele is vetette magát a munkába. Lazán ül a zongoraszéken, rutinos ujjakkal kísérletezget. Azt sem tudtam, hogy tud zongorázni. De most hallgatva. Nem kérdés. Ace egészen jól tud zongorázni. Fura, hogy soha nem kérkedett vele.

- Nem is tudtam, hogy tudsz hangszeres zenét - nyögöm.

- Aha. Ja már kicsit bánom, hogy nem mentem ütősökre, meg gitár szakra mert, megkönnyíteném a magam dolgát. Állandóan gitárost meg speckó dobosokat keresek egy-egy számomhoz. Baromira nehéz munka. Mondjuk van már egy-két állandó gitárosom, akinek fel szoktam venni a játékát. Tudod ezek olyan imprók. Valamit bedobnak nekem. Felveszem, aztán meglátom mire megyek vele. Mindig van 1-2 órás anyagom, aztán abból szemezgetek. De állandóan keresek új hangzásokat.

- Hát ez tényleg nem csak tuc-tuc - jegyzem meg nevetve.

- Az a lényeg, hogy ne vegyék észre. Hogy kézi hangszer. Persze, innentől már az egész olyan, mint a kísérletezés. De az igazán minőségi techno számokban valódi hangszerekkel is dolgoznak. Teljesen más élmény. Én jobban szeretem ezeket a típusú hangzásokat. S ebből kihozni valamit, ami mégis gépi, de telt a hangzása. Sokkal többet ad. Élményben. Zeneileg. Legalábbis nekem - Ace a feltűrt pulóverujja felé sodorgatja a karkötőnket a karján le-fel, miközben beszél, és gesztikulál. Szeretem nézni, amikor a zenéről, és a munkájáról beszél. Mindig olyan lelkes lesz. Látszik rajta, hogy szereti azt, amit csinál. Ezzel meg valamiért eléggé beindít. Legszívesebben rámásznék.

- Ez... nagyon sok háttérmunka - bólintok, s elhelyezkedem a kanapéján egy lemezzel a kezemben.

- Erre mondtam, hogy ezt soha az életben nem fizetik meg. Már nem számolom hány éjszakám maradt ki, és nem azért, mert szétkúrtam az agyam.

Sötétedés után csörög Ace mobilja. Bele se szól, csak kimegy. Azt hittem a pizzafutár, mert Ace vacsorára azt rendelt. Az ablakhoz lépve nézek ki rá. Egy fekete mustang áll a feljáróján. Nagyon elüt a környéktől a kocsi. Egy kigyúrt, magas, kopasz pasassal beszél Ace. De annyira halkan beszélnek, hogy a nyitott ablaknál se hallom rendesen.

- Ja-ja, tudom... - Ace beszél, de annyira halk. - Le van amortizálva minden cuccom. Pénzt kellene már beletolni, csak most kurvára leégtem. Egy új keverő kellene, alsó hangon is ezerötszáz font. Honnan szedjek én most ezerötszáz fontot?

- Állandóan nyaggat, azért a számért, már komolyan tartok, hogy rámállítja a verőlegényeit - röhögi a másik.

- Figyelj, összedobok egy nyers változatot. Megpróbálom holnap még a klubban a DJ-pulton kicsit feljavítani, és este átviszem neked. Az itthoni konzolomon már nem tudom megcsinálni, amit akarok. Teljesen bedöglöttek az effektek, lazák, és senki meg nem javítja már. Kikopott az egész. - Ajtócsapódás. A futár érkezett. Ace sietve kifizeti. A pizzásdobozzal a kezében áll. - Na majd meglátom, mit hozok össze. Holnap beugrom hozzád! Aztán megnézzük mi a reakció rá - kezet fognak, és Ace besiet a pizzával.