Angyalom - Sekai f.f.

4.rész

Eldönteni nem tudtam, hogy most örülnöm kéne vagy sem. Minseok arcát elnézve, sokkal inkább meg kéne rémülnöm, de ami a félelmet illeti, már egy jó ideje rettegem, az biztos. A szoba ránk telepedő csendje feszült légkört teremtett, Minseok nem mondott semmit, csak hallgatott, én pedig még csak levegőt venni se nagyon mertem. Próbáltam fejben összerakni a hallottakat, de túl sok volt ez így egyszerre nekem. Valamilyen szinten már tudtam, sőt, el is fogadtam magamban a tényeket, hogy egy szerencsétlen vagyok, aki előtt semmi fényes nem áll. Nem akartam még csak megtudni sem annak a valakinek a nevét, pedig még csak nem is tudtam, hogy miért lenne nekem rossz mellette, de valahol éreztem; tényleg aggódnom kéne, hiszen Minseok ábrázata is erre engedett következtetni.

-És... - Már tettem volna fel kérdésem, de Minseok egyből félbe is szakított.

-Azért nem lenne jó, ha hozzá kerülnél, mert összetörne, kihasználna. Ahj... Bárcsak lenne időnk arra, hogy mindent elmondjak neked és felkészítselek egy olyan jövőre, ami nem lesz számodra boldog és mámomros, de... félek. Félek, hogy Tao és Jongdae megtalálnak minket nem sokára és akkor megint veszélybe sodornak téged. - Gondterhelten állt fel és kezdett el körbe-körbe járkálni a gyéren kivilágított szobában. Látszólag nagyon elmélkedett valamin, talán engem akart valahogy megvédeni, de ahogy azt már ő is mondta... a sorsom elől sajnos nem menekülhetek. Pedig legszívesebben tényleg menekültem volna, holott tényleg, még csak halványlila gőzöm se volt arról, hogy konkrétan mi vár rám, de nem is voltam rá kíváncsi. A két kezemet összetettem volna azért, hogy kapjam vissza a régi, unalmas és szürke életemet, de sajnos ez nem egy ilyen világ volt. - A legfontosabb, hogy ne halj meg, mert akkor hamar az ő kezébe kerülsz.

Hirtelen dörömbölést hallottunk kintről, majd halk lépéseket, suttogást. Rémülten néztem Minseokra, aki egyből az ajtónál termett és eltorlaszolta azt, majd megpróbálta kinyitni az ablakot, de az be volt ragadva és egy centit sem mozdult. Ahogy már a szoba ajtajánál hallottam a hangokat, könnyezni kezdtem. Tudom, hogy ebben a helyzetben kurvára nem sirdogálnom kéne, de nem tudtam mást csinálni. Gyengének és védtelennek éreztem magam, legszívesebben homokba dugtam volna a fejem, hátha a problémák maguktól megoldódnak. Mikor Minseok feladta az ablakon kimenekülés lehetőségét, még inkább zokogni kezdtem.

-Jongin, csak rám figyelj. Nézz a szemembe. - Hozzám sietett és letörölte az egyre jobban szaporodó könnyeim. Vállaimra helyezte tenyereit, úgy fúrva tekintetét az enyémbe, miközben az ajtónál egyre hangosabb csapódást lehetett hallani.

-Félek... -Halkan suttogtam neki, mire csak sóhajtott egyet és mintha csak egy kisgyereket vígasztalna, magához ölelt, fejemet mellkasához nyomva.

-Nem lesz semmi baj. - Éreztem a szavain, hogy hazugság, rohadtul nagy baj volt már most is és beleképzelni sem mertem abba, hogy mi lesz, ha bejutnak hozzánk. Rettenetesen féltem, mozdulni sem bírtam, csak hagytam, hogy Minseok öleljen engem, a fejemet és a hátamat simogassa, míg én amennyire csak tudtam, hozzá préseltem magam. Az ajtó betört és hallottam, ahogy Tao idegesen ordítozni kezd, pont úgy, mint Jongdae, míg Minseok próbálta valahogy szavakkal menteni a menthetetlen helyzetet, én pedig... én pedig csak próbáltam csendben létezni, mintha itt sem lennék.

Kirántottak Minseok karjai közül, mire felsikítottam és szinte már-már reflexként lendítettem az öklöm Tao arcába. Egy pillanatra megtántorodott és ez bőven elég volt arra, hogy Minseok hozzám rohanjon és a csuklómat megragadva magával húzzon. Azt se tudtam, hogy merre szaladok vele együtt, az izgalom annyira elhomályosította a látásom, míg mögölünk hallottam Taot is, és Jongdaet is egyaránt, ahogy üldözőbe vesznek minket.

Minseok egyenesen a tetőre vezetett, majd annak szélére kezdett futni. Hirtelen elengedte a csuklóm, mire én megálltam, kissé meginogva a tető szélén, ahogy lenéztem a mélységbe, míg ő egy laza mozdulattal a szomszédos épület tetejére ugrott. Felém fordult és bíztatóan elmosolyodott, intve nekem egyet.