Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 25.rész - Félelem

Jasiri szemszöge:
Mindenki szépen lassan elment, de Janja gyorsan elviharzott.
Nem tudom mi lelte, de a klánjához biztos van köze.
Mivel még beszélni szerettem volna vele, elindultam megkeresni őt.
A klánom otthonának a közelében találtam meg. Egy nagy kiemelkedő szikla tetején ült és a semmibe bámult.
Nagy nehezen de felkászálódtam hozzá.
- Szia! - köszöntöttem.
- Mi?...Ki?...jaa...Szi-szia Jasiri!
Bo-bocsi, csak elgondolkodtam.
- Azt láttom. - nevettem el magamat egy picit.
- Héé...mi bánt téged? Egész nap hozzám se szólsz! Nem eszel és mindenhonnan gyorsan lelépsz. - hajtottam a vállára a fejem.
Csak sóhajtott.
- A klánod miatt bánkódsz?
- Igen. - felelte egy kis idő után. - É-és tényleg sajnálom csak nagyon aggódom értük. És ezt lehet hogy rajtad vezetném le, ezért inkább kerüllek téged és a többieket.- hajtotta le a fejét. - Sajnálom, nem állt szándékomban megsérteni téged. - nézett rám.
- Héé...Jan megértem. De ne taszíts el magadtól senkit, mert úgy rosszabb lesz. Hidj nekem. - halkultam el.
- Tudom...nem a legjobb dolog...de Jas te mit tennél a helyemben? Ha az egész klánod veszélyben lenne? - tört fel egy könny a szeméből.
- Hát valószínűleg pont ezt, de-de...Hé te sírsz?
- Miii?!...Nem csak egy fránya porszem belement a szemembe.
- Oh értem. - feleltem. - Csak azt akartam mondani, hogy megértem Janja, és valószínűleg pont ugyanezt tenném, de bíznék is a barátaimban, nem félnék rájuk támaszkodni, még ha ezzel bajba is keverném őket. Nem félnék, mert tudják azt, hogy ezt én is megtenném értük. - feleltem, majd egy kicsitt elgondolkozott rajta.
- Köszönöm Jas! Köszönöm, hogy itt vagy nekem! Nem tudom, hogy mit kezdenék nélküled. - felelte végül.
- Látod ezt te is megtennéd értem! - mosolyogtam rá és vissza dőltem a vállára és együtt bámultuk a horizontot.

Fuli szemszöge:
A többiekkel sétáltunk Jasiri otthonának a közelében, amikor Jasirit és Janját vettük észre egy dombon ülve.
Jasiri Janja vállára tette a fejét és együtt nézték a messzeséget.
- Még mindig nem hiszen el, hogy együtt vannak. - mondtam a többieknek.
- Hát igen, én se. - egyezett bele Ono is.
- Szerintem szép párt alkotnak. - mosolygott Besthe.
- Pont mint Kion és Tiffu! - szólalt meg Bunga is végül.
- Héé...ahhoz neked semmi közöd. - mordult fel Kion.
- Két szerelmes pár, mindig együtt jár. - ugratta Kion-t Bunga.
Mi pedig csak a hasunkat fogtuk a nevetéstől.