ELÁRULVA - J.J.K.

12. - Mindig

Jungkook :

Görcsben álló gyomorral bámultam az előttem lévő ínycsiklandó ételt. A többiek csendben, jóízűen fogyasztották vacsorájukat, azonban én képtelen voltam enni. Angie rám sem nézett, hozzám sem szólt, amiért szégyelltem magam. Noel, miután biztosította lányunkat, hogy nem akartam Őt bántani, marasztalt minket vacsorára. Ott ült az asztalfőn, olykor megsimogatva Angie haját, miközben kedvesen rámosolygott. Mintha, semmi sem történt volna. Eltöprengtem azon, mellettem hányszor csinálhatta ezt? Hányszor sebeztem meg úgy, hogy még csak észre sem vettem, míg Ő csendben, elfojtva fájdalmát szenvedett?
- Nyuszika, megmutattad már apának a kagyló gyűjteményedet? – simogatta meg Noel gyermeke kézfejét.
- Nem – morogta komoran a kislány – Nem szeretném megmutatni neki.
- Angie, Édesem... – fordult felé teljesen No – nem szép dolog így viselkedni apával. Nagyon hiányoztál neki és nagyon szeret Téged. Ne haragudj rá. Apa csak dühös volt rám, amiért buta voltam – vett védelmébe, amivel csak súlyosbította bűntudatom.
Angie összepréselte ajkait, végül hezitálva bólintott.
- Holnap megmutatom – egyezett bele.
Viszonylag hamar elpusztították a vacsorát, amiből én egy falatot sem ettem. Gawriil és Angel felvonult az emeletre, hogy megmutathassa neki a híres kagyló gyűjteményén. Ugyanott ücsörögtem, kótyagos aggyal, zavaros gondolatokkal. A mindent és a semmit akartam egyszerre. Gyűlölni Noelt, szeretni Őt. Elhagyni. Boldoggá tenni. Igazán boldoggá. Ő csendesen szedegette le a terítéket, a mosogatógépbe pakolva, néha megsimítva gömbölyű pocakját. Nyelvemmel fogaimat piszkáltam, ezzel próbálva visszatartani kitörni készülő sírásomat. Figyeltem alakját, mozdulatait, arcát. A selymes, hibátlan arcbőrét, gyönyörű, igéző szemeit, hosszú, sűrű szempilláit, dús ajkait, fényes haját. Kaphatott volna nálam ezerszer jobbat is. Olyat, aki megbecsüli, sosem csalja meg és boldoggá teszi. Például, Gawriilt. Történhetett bármi, véthettem akármilyen súlyos bűnt ellene, Ő mégis mindig kitartott mellettem. A tányéromért nyúlt, mire hirtelen mozdulva elkaptam csuklóját. Noel megdermedt, de egyebet nem csinált.
- Itt maradhattok éjszakára. Van egy vendégszobánk. Angie biztos örülne neki és gondolom, szeretnél a közelében lenni – mondta kitartóan a tányért sasolva.
Alsó ajkam megremegett, szemeimből némán csorogtak le a könnyek, elhomályosítva Noel arcának látványát. Túl jó volt hozzám, mint mindig. Szólásra nyitottam számat, de megelőzött.
- Tudom, sajnálod. Nem gondoltad komolyan. Többé nem fogsz fájdalmat okozni, megváltozol – sorolta pontosan azt, amit mondani terveztem – Semmi gond, Jungkook. Nem haragszom, hibáztunk, mindketten. De el szeretnék válni. Angiet természetesen akkor láthatod, amikor csak akarod. Nem költözök el vele máshová. Nem kell gyerektartást sem fizetned, csupán szeresd Őt, úgy, ahogyan eddig is. Legyél ott az óvódai fellépéseken, az anyák napján, az összes olyan rendezvényen, ami fontos neki. Hétvégente lehet nálad, elmehettek bárhová, de vigyázz rá, mindig.
Pilláimat lehunyva zokogtam keservesen, ahogyan Noel a jövőről beszélt. Egy olyan életről, amiben külön vagyunk, elvált felekként, két emberként, kiket csak Angie köt össze. Hallgattam Őt, miközben végtelenül szomorú tekintettel hozzám címezte szavait és tudtam, ezt már nem lehet helyrehozni, mert elfogadta és belenyugodott.

*&*&*&*

Képtelen voltam elaludni. Odakint, az erkélyen cigiztem, kémlelve a tájat. Értettem, Noel és Angie miért rajonganak érte. Meseszerű volt a tenger, a parton elterülő sziklák, a magas, zöldben viruló hegyek. Gawriil odabent, a szobában sírt elkeseredetten, cigivel a kezében, holott No tüzetesen megkért, hogy a házban ne dohányozzunk. Sajnáltam Gawot, ahogyan magamat is, de leginkább, Noelt. Tönkre tettem Őt, pedig a világ legboldogabb nőjének kellett volna, hogy legyen mellettem. Eloltottam a csikket, majd beléptem a helyiségbe, nyitva hagyva az ajtót, kiengedve a Gawriil által generált füstöt. Gondolatait elzárta előlem, így fogalmam sem lehetett, min töpreng éppen. Mindketten szarul voltunk, ám mintha Őt jobban megviselte volna a helyzet. A sörös üveg váratlanul repült felém, hangosan csattanva a falon mellettem, milliónyi kis darabra törve. Dermedten pislogtam legjobb barátomra. Felrémlett előttem egy évekkel ezelőtti jelenet, amikor én csináltam ezt Noellel, azzal a különbséggel, hogy az betalált. Torkomat ismét sírás fojtogatta.
- Miért kell neked mindig elbasznod?! – kiáltotta zihálva – Miért?! Mindig elkúrod, mindig megbántod, Ő mindig megbocsájt, te meg mindig beleszarsz és mindig megteszed újra, meg újra! – ordította.
- Nem tudom – feleltem őszintén.
- Egy önző geci vagy JK – kiáltozott tovább – Sosem értékelted igazán. Emlékszel mit mondtál neki évekkel ezelőtt, amikor vacsoráztatok kint a hátsó kertben? – állt fel nagy lendülettel, elém lépve – Emlékszel?!
- Nem – válaszoltam halkan.
- Azt mondtad Noelnek, nem akarod természetesnek venni, hogy veled van, meg akarod hálálni neki minden egyes nap. És te mit csináltál? Hazudtál, mint mindig. Nemhogy mégcsak meg sem háláltad, de természetesnek sem vetted. Eltűrted. Eltűrted, hogy ott van veled, gondoskodik rólad, szeret téged. Eltűrted, hogy mindenét neked adja – vicsorogta - Gyűlölöm, hogy minden szarodért nekem is szopnom kell. El fogtok válni. Te minden bizonnyal, éled tovább az életedet, bulizol, kúrvázol, kefélsz össze – vissza, néhanapján magadhoz veszed Angiet és apai kötelezettségeid letudva. És Noel? Itt lesz egyedül, két gyerekkel, magányosan. Azt mondtad neki, szar anya! – lökte meg mellkasom, ezzel megtántorítva – Rajtad kívül mindenki más örülne, ha ilyen felesége lenne. Ilyen anyja.
Noel kopogás nélkül nyitott be, zavart arckifejezéssel. Párosunkat vizslatva ráncolta homlokát, amitől Gawriil még jobban sírt. No a sarokban elterelő törött üvegdarabkákra pillantott és ismét ránk.
- Kérlek, fejezzétek be! Angie alszik, a kiabálásotokkal felébresztitek. Menjetek ki, amíg feltakarítok – intett maga mögé a folyosóra.
Gaw a falnak döntve homlokát zokogott, akár egy szüleit vesztett kisded. No felsóhajtott és megsajnálva hozzá lépett, ölelésébe vonva. Bocsánatot kellett volna kérnem, feltakarítani Noel helyett, vagy bármi. Mégsem bírtam moccanni. Csupán ácsorogtam ott a szoba közepén, nehezen lélegezve, torkomat fojtogató sírással, reszkető kezekkel.
- Engem ne küld el No. Adj egy esélyt. Én sosem bántalak meg, esküszöm. Kérlek, próbáljuk meg. Nem akarlak Miatta elveszíteni. Könyörgöm Noel, hagy maradjak veletek – könyörgött bőgve Gawriil Noelnek.
Levegőm bent rekedt, szemeim kitágultak Gaw fohászától. Talán ez az alternatíva lett volna a legjobb mindenkinek. Legfőképp Noelnek. Én mégis képtelen voltam elfogadni ezt az eshetőséget, mert Noval ellentétben én még nem adtam fel.