--Zoe szemsz.--
Eltűnt a sikátorban röhögve. Nem hiszem el hogy megint megtalált, hogy csinálja?! Alex kirohant az üzletből miután a kiabálásomat hallotta és oda sietett hozzám.
Alex.: -Jól vagy? Mi történt? -ölelt át aggódóan.
Én.: -Minden rendben csak..Csak..Brad volt az...-suttogtam de így is meghallotta.
Alex.: -Az a szemét...Mit csinált veled? -tolt el magától kedvesen.
Én: -Semmit mert kiabáltam..És elengedett...De eltűnt a sikátorban..És az mondta megfogom bánni...-felnézek azokba a gyönyörű zöld szemeibe.-Félek Alex...
Al.: -Shhh..Na..Nem kell míg itt vagyok, nem fogom hagyni, hogy a mocskos mancsát újra rád tegye. -elindultunk haza hozzám. [...]
Úgy egy 30 perc séta után oda is értünk. Bementünk és végre otthon érezhettem magam újra, biztonságban nem igazán, de otthon igen.
Én: -Érezd csak otthon magad, fürdő az emeleten 1. ajtó jobbra, konyha itt egyszerre és a szoba is az emeleten van. -mosolyodtam el halványan.
Al.: -Köszönöm. -mosolyodott el édesen.
---1 hét elteltével---
1 hete..1 hete nem hallottam semmit Brad felől. Aggaszt? Nem. Félek? Már nem. Érdekel? Talán egy kicsit. Alex ide költözött hozzám véglegesen...azt hiszem. Ő döntött így, én mondtam neki hogy nem muszáj mindent ott hagynia miattam, de ragaszkodott hozzá, hogy ide költözzön. Nem zavar. Egyáltalán nem.
Épp a parkban sétáltunk Alexal mikor ő elment vízért. Leültem addig az egyik padra és néztem a járókelő embereket. Megakadt a szemem egy ismerős sapkán..ami 1 hete Brad-en volt a dohi boltnál. Egy lánnyal volt. Messziről is felismerném Brad átlátszó álcáját. Úgy nézem a lánnyal egy ideje ismerik egymást hisz nem viszonyultak idegen módjára a másikhoz. De miért is érdekel ez engem?! Na mindegy..muszáj közelebb mennem.
Egy kicsit közelebb mentem mikor felvilágosultam arról, hogy az a lány a legjobb barátnőm! Ez teljesen meg gágyult?! A tűzzel játszik. Mindig is tudtam mekkora kurva de azért ez sok! És nem nem féltékeny vagyok. Miért lennék? Ugyan!
Egy jó 10 perc múltán Alex még nincs itt, de viszont Brad elindult másfele. Oda mentem a legjobb barátnőmhöz.
Én: -Te teljesen hülye vagy?! -kaptam el a kezét és fordítottam magam felé.
Samantha: -Mit képzelsz?! -fújtatott idegesen.
Én: -Te mit képzelsz? A tűzzel játszol..ezt te sem gondoltad komolyan ugye?!
Sam.: -Ohh csak nem féltékeny a kis Parker? -nevetett fel gúnyosan.
Én: -Mi bajod? Neked teljesen elmentek otthonról? -értetlenkedtem.
Sam.: -Fáj, hogy már nem te kellesz neki? -röhögött továbbra is.
Én: -Várj..Mivan? Te..Te mindvégig tudtad, hogy ott vagyok, de semmit sem tettél?! -emeltem feljebb a hangom..mindenki minket figyelt de ez ebben a percben kurvára nem érdekelt.
Sam.: -Igen. -vigyorodott el.-Megérdemelted! Mindig te voltál a szebb, a jobb, a tökéletes mindenben. Mindent te kaptál meg! Én az árnyékodban éltem, de most..van valamim ami neked csak volt és tudom hogy zavar. -röhögött a képembe. Elcsattant egy pofon az arcán.- Te..Te nem vagy normális!
Én: -Az egyetlen aki kettőnk közül az..az te vagy. -néztem rá szúrós szemekkel és újra felpofoztam volna ha valaki nem kapja el a csuklóm.
Brad.: -Biztos hogy ebben a kis csevejben a normáltalan? -röhögött fel. Ki téptem a kezem a kezéből.
Én: -Pont egymásnak valóak vagytok..mindkettőtök hasonlóan elvetemült.
Brad: -Vadmacska..grr...Velem nem voltál ennyire elszabadult. -húzta gúnyos vigyorra a száját. Vissza szóltam volna mikor Alex elém állt.
Al.: -Mi bajod?
Brad: -Ohh csak azt mondtam velem nem volt ilyen vadmacska..Kivéve az ágyban..szédületes a csípő mozgása..És ahogy nyög..-vett egy mély levegőt- ...beindító. -röhögött. Alex neki ment volna de fogtam a pólóját.
Én.: -Ne hagyd hogy provokáljon. Semmi sem történt köztem és közte. Soha nem is fog.
Brad: -Ne legyél te abban biztos. Sírva fogsz a karjaim közé hullani.
Al.: -Húzz el! Most!
Brad: -Még találkozunk..Hercegnőm. -röhögve rém nézett és elsétált.
YOU ARE READING
Gyilkos vágyak
Fantasy"Olyan vagy, mint egy angyal. Úgy jársz, mit egy angyal. Úgy beszélsz, mint egy angyal. Úgy viselkedsz, mint egy angyal. De okos vagy. Te a gonosz vagy álcázva."
