Elveszett

Első

-Gyerünk meg tudod csinálni. Meg
tudod csinálni. Sikerülni fog. - és ilyesmi gondolatokkal próbáltam magam felkelteni ami már majdnem meg volt amikor drága testvérem belépést a szobába.
-Hát ezt nem hiszem el hogy tudsz ennyit aludni már majdnem dél. Na kelj fel és gyere segíteni mert mi megyünk. - mondja és közben felhuzta a redőnyt é le a tarakomat. Ilyenkor annyira utálom szinte a szememmel meg tudnám folytani. Felültem de szinte azonnal fel is álltam és rohanni kezdtem a mosdó felé. Megint rosszul vagyok a héten már másodjára kezdek félni attól hogy terhes vagyok, de az lehetetlen mert nem voltam még együtt úgy fiúval. Oké hogy előző vasárnap bepiáltam de annyira csak nem ittam le magam vagy mégis??? Ajjj ezt még ki kell derítenem, szerintem majd szólok Bettinek hogy segítsen. Pont mikor lehuztam a WC-t lépett be anya
-Minden rendben? - láttam a szemében a félelmet és tudtam hogy ő is arra gondol amire én.
-Ja. - semleges arckifejezéssel válaszoltam neki és próbáltam takarni a félelmet amit én is érzek. A családban a női tagokról azt kell tudni hogy ha nem tervezett a gyerek abból baj van, mert nem lehet tudni hogy mit kap. De ezt majd később.

🖤🖤🖤

Mikor kiléptem a ház ajtaján egyből írtam Bettinek hogy kísérje el a plázába terhességi tesztet venni. Mivel nem egy suliba járunk ezért még kellett várnom a délutánt. K*rva lassan teltek az órák, szinte már aludtam is mondjuk azt hozzá kell tenni hogy utolsó két órában bealudtam. A tanárok nem szóltak miatta mert anyám beszólt hogy kissé rosszul vagyok a héten és erre legyenek figyelmesek. Már csengettek amikor felkeltem szóval go to pláza Bettivel mire kiértem a suliból már ott várt a kocsijával, amint megláttot intet, vissza integettem és elkezdtem sétálni felé de félúton elkopott a rosszullét. Meg álltam, ezt észre vette Betti illetve egy csoport akik az iskola előtt álltak, egy idősebb srác is köztük volt és amint észre vette, hogy valami nincs rendben azonnal elkezdet felém jönni nagy léptekkel. Mikor oda ért:
- Úristen Oxix minden renben? - én csak néztem, hogy honnan tudja a nevemet illetve miért akar nekem segíteni? Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, minthogy ha itt van mellettem akkor semmi baj nem érhet, lehet, hogy hülyén hangzik de egyszerűen eláraztott ez az érzés. Nem tudom megmagyarázni miért de még kellett ölelnem egy idegen fiút, mert biztonságban éreztem magam a közelében. Mire oda ért Betti addigra viszont már elájultam és csak sötétséget láttam, mikor végre hallottam valamit akkor az egy folyamatos pittyogás volt és Betti ahogy veszekszik valakivel. Mikor kinyitottam a szemem égyből vissza is csuktam és elkezdtem nyöszörőgni, hogy észre vegyék, hogy ébren vagyok és rám figyeljenek és ne arra, hogy mit vágjanak egymás fejéhez. Mihelyst megjallották hallottam, hogy az egyikük elkezdet felém jönni és szó szoros értelmében rám vette magát, ezt egy hatalmas fájdalommal teli nyögéssel díjjaztam, de nem érdekelte gondolom Betti mert a parfümje megcsapta az orromat. Mostmár ki bírtam nyitni a szemem, hogy nem vakulok meg közben, és azt a fiút láttam meg a szobában akinek az "ölelésében" elájultam, nem értettem mit keres itt kérdön néztem a fiúra és aztán Bettire aki égyből vette a lapot és azt elmagyarázta mi történt. Tehát a fiú volt az akivel a bulin elmentem és azt gondolta, hogy valami drogot adott be és a rosszullétem és az ájulássom is egy mellékhatás szerüség. Mondtam, hogy hívják be az orvosomat és ök engedelmesen kimenetek és elkezdék keresni. Még csak most tudtam rendesenben megnézni a szobát, félig fehér félig zöld volt, alul a zöld a már szinte fekete volt felül viszont menta színű ami átmenet fehérbe és teljesen a plafonig fehéredett felül a plafon és a fal között égy üveg réteg körbe ment a az összes falon. Minden tiszta volt, az egyik sarokban egy kisebb TV van felszerelve, egy hatalmas ablak bukora kinyitva és félig ráhuzva a sőtititő, mind két oldalamon egy csomó műszer, van amit filmekben szoktam látni de a nevüket egyáltalán nem tudnám megmondani. Mire az ajtóig értem egy orvos szerüség jött be rajta fiatalos kb. 20-on valahány lehet max. 30. Közelebb jön hozzám
-Hogy érzi magát? Szédül? Vagy esetleg valami más?- kérdezte egy meg nyugtató mosoly kíséretében. Elöször azt hittem, hogy valami állomban vagyok, de komolyan nem tudtam elöször mit is mondjak aztán pár másodperc után észbe kaptam, hogy hoppácska nekem mondani is kéne valamit.
-Öööö.... K-köszönöm jobban. Nem nem szédülök, viszont ha már itt vagyok szeretném megkérdezni, hogy lehetséges lenne egy hasi ultrahang?- mikor kimondtam, hogy mit szeretnék akkor kicsit furcsán nézett, de amint realizálodott benne, hogy mit kértem azonnal ide hozott egy gépet, gondolom ezzel fogja meg csinálni a képeket, vagy ilyesmi. Oda húzott egy széket magának rá ült, felhuzta a pólóm addig amíg meg nem látta a bordáimat és egy tubust vett a kezébe majd azt enyhén megnyomva hideg zselé szerüségem éreztem a hasamon. Ezt egy apró kis sz-szenéssel jeleztem is, de nem igazán foglalkozott vele inkább a gépet nézte, hogy a megfelelő frekvenciára beállítása majd amint ott végzet kezébe vett egy kis kütyüt és rá tette a hasmra majd elkezdet vele körbe-körbe menni ezzel a hideg zselét szétkente majd amint megtalálta azt aminek nem lenne szabad ott lennie megált és elkezett mutogatni, hogy én is lássam. Egyszerűen nem hittem a szememnek, az......az lehetetlen, hogy....én...nem az kizárt dolog hiszen eddig nem is voltam úgy fiúval, legalábbis nem emlékszem. De akkor hogyan? És mégis mit csináljak most? Fel kell hívnom anyát vagy a nővéremet, hogy azonnal jöjjenek értem amilyen gyorsan csak tudnak. Nővérem nem vette fel, éppen anyát hívtam, kicsöng de csak sok idő után vette fel, és fáradhangón szólt bele.
-Szia. Mi van? A nővéredet is hívtad csak most láttuk.
-Anya a kórházban vagyok és.....és....gyere értem mért nem tudok, hogy mit csináljak.- mikor meghallotta a kórház szót hallottam ahogyan megfogja a kulccsomot.
-Ki tudsz jönni a kórház elé?
-Persze.-mondtam és elkezdtem sétálni egy hatalmas folyosón, ami hasonló volt a szóba belsejéhez kivéve, hogy a padló nem szürke csempe volt hanem fa parketta. Itt ott egy-egy kórházi ágy volt a fal mellé állítva. Amint elértem a portálhoz kijelenkeztem, Betti és a fiú már rég elmentek, jut eszembe meg kell majd kérdezném a fiúnak a nevét mert így nem fer, hogy ő tudja a nevem én pedig az ővét nem.

🖤🖤🖤