Soukoku Fanfictions

Randevú egy hotelszobában

Chuya elmerült a forró vízben, s azonnal arrébb is tolt egy jókora habhegyet, ami vészesen közelített felé a víz ringató hullámain.

Ez a kis kiruccanás eddig nem sok jót nyújtott az amúgy is megtépázott idegeinek. A vonaton elaludta a nyakát, s bár Dazai erősködött, nem engedte neki, hogy megmasszírozza. Visszagondolva lehet, hogy engednie kellett volna a csábító ajánlatnak. De csak talán... Oh, kit áltatunk? Magában szinte visított a szakértő kezek érintéséért, ám büszkesége sokkal nagyobb volt, mintsem bevallja ezt. Arról nem is beszélve, hogy az ex-maffiatag nem is forszírozta tovább a dolgot. Ez ugyan meglepte a kis vöröst, titkon kicsit bosszantotta is, ám tudta, itt most az ő szava dönt, hisz ő volt az, akit elhívtak randira.

A szobájuk nyújtotta az egyetlen vigaszt az eddigiek során, mivel két ágy volt. Ez pedig azt jelentette, hogy nem kell attól félnie, hogy egy bizonyos málhás szamár kinyomja belőle a szuszt az éjszaka közepén.

- Pff - nevetett fel majdnem a vörös, amikor elképzelte, ahogy lerúgja magáról a másikat, mint általában.

- Eh, Chuya, te most komolyan felvihogtál? - Dazai megtorpant a fürdőszobaajtóban, majd közelebb merészkedett barátjához, aki még mélyebbre fúrta magát a habokban. - Hallhatnám még egyszer? - kérdezte, miközben huncut mosoly játszott ajkán.

- Úgy gondolom, semmi közöd hozzá, és ne is álmodj róla! - ült fel hirtelen a vízben, mire a barna hajú végignézett a kis testen, s pislogások közepette böködte meg a forró víztől pirossá vált bőrt.

- Hallottál már arról, hogy ne menj forró vízbe, ha felöntöttél a garatra? Rosszul lehetsz, és elájulhatsz - Dazai játékosan végigszántott a másik karján egészen a vállövéig, ott pedig a kulcscsontján sétáltatta meg ujjait. - Ennyi erővel velem is igazán eljöhettél volna a közös fürdőbe.

Chuya élesen beszívta a levegőt, majd egy sóhajtás kíséretében kilépett a kádból, és kecses mozdulatokkal igyekezett nem pofára esni, miközben félig ittas állapotban próbálkozott elhagyni a helyiséget.

A szobába tartott, ahol belebújt az előre kikészített köntösébe.

 A fekete anyag kiemelte halvány bőrét, ami még mindig rózsaszínben pompázott. Igaz, most nem a víztől, hanem a törülköző durva anyagától. Valahogy le kellett vezetnie a magában tomboló indulatokat, erre pedig a törülköző beledörzsölése a sejtjeibe remek ötletnek tűnt.

Beletúrva még mindig nedves tincseibe indult vissza a fürdőbe, hogy megkeresse a hajszárítót, ám a barna hajú gyorsabb volt, s mire a másik megérkezett, ő már a kád szélén ülve a kis szerkezettel kezében várta.

- Huppanj le elém, majd én kezelésbe veszlek! - rikkantotta vidáman, s legnagyobb meglepetésére Chuya minden zokszó nélkül eleget tett kérésének. Ha macska lett volna, dorombolni kezdett volna a magasabb ujjaitól, melyet végigszántottak haján. Csöndesen telt a munka, a vörös minden egyes nyugodt pillanatot ki akart élvezni, mielőtt robbanna az egyre jobban felgyülemlő idegesség, ami szívében tanyázott.

- Nem véletlenül nem mentem veled! - harapta be alsó ajkát nehogy többet mondjon, de a másik szótlansága kellőképpen elegendő volt, hogy folytassa. - Mi a francnak, hogy nézzem, ahogy a kivénhedt pedofilok folyassák a nyálukat a szemérmetlen fel-alá mászkálásodra, mert nincs az az isten, hogy a seggeden maradj a fürdőkben? De ha még csak az öregekről lenne szó! Annak a csapat picsának is ide kellett jönnie kirándulni! Mellesleg az egyik elkérte a számod, és amikor nem adtam meg, megadta az övét, és olyan lesajnálóan nézett rám, azt hittem, beverem a képét, és... Mit..művelsz?

Miközben a kisebb magyarázott, Dazai kikapcsolta a hajszárítót, s lerakta maga mellé, majd egy apró csókot lehet a kis méregzsák tarkójára. Kérdésére ennyit felelt:

- Féltékeny vagy.

- Hah?! Isten óvjon tőle! Egyáltalán nem...

- Felhívjam Jane-t? Megint szeretnéd, hogy fel legyenek turbózva kicsit az érzelmeid? - suttogta a fülébe félbeszakítva az idősebbet, aztán egy erőteljes mozdulattal a földre nyomta. S bár Chuya próbált ellenállni az ereje elszállt. - Nem akarom, hogy az legyen, mint az első alkalommal.

- Igenis akarod! - fordult a hátára Chuya, amint gyengült a szorítás, s úgy nézett a barna szemeibe enyhén pirospozsgás arccal. - Eléggé élvezted, ha nem csal az emlékezetem. Te... Te most komolyan megnyaltad az ajkad? Perverz!

- Oh, kérlek, ne légy dühös rám, csupán bevillant pár kép arról az éjszakáról. - Dazai helyet foglalt a másik csípőjén, s testével is igazolta, hogy enyhén szólva pikáns jelenetek játszódtak le elméjében. - De igazat mondtam. Nem akarom, hogy azért tedd, mert rávisz a szükség. Nem akarom, hogy megint menekülj, mert tehernek érzel. Mert félsz.

A vörös oldalra fordította a fejét, ezzel teljesen védetlenül hagyva nyakát, amire Dazai egyből lecsapott egy vigyor kíséretében, ám csak néhány apró csókot lehelt a tusfürdőtől illatos bőrfelületre.

A mélyülő levegővételek, melyeket erre kapott válaszul, az ő vágyát is kellőképpen felcsigázták.

- Vagy talán pont emiatt csinálod? - suttogott bele a kisebb fülébe rekedtes hangon, mire az alatta fekvő ráemelte vágytól elhomályosult tekintetét. - Tudod, hogy ilyenkor sokkal érzékenyebb vagy, igazam van?

Chuya nem szólt egyetlen egy parányi szavacskát sem, amivel tagadhatná a vádat. Minek? Hiszen a másiknak teljesen tökéletesen igaza volt. Így mi mást tehetett volna, mivel a barna hajú épp széles mosollyal hajolt a képébe, ezért azt látta a legjobbnak, ha lecsókolja a szájáról azt az önelégült vigyort.

****

Másnap reggel Dazai lement a szálloda étkezdéjébe reggeliért, mivel Chuya nem igazán tudott kikelni az ágyból. A vörösnek közben megcsörrent a mobilja, s először nem akarta felvenni, de aztán mégis megtette, ezzel kimerítve a napi kedvesség limitét.

- Mit akarsz, Jane? - morgott bele a vörös a telefonba.

- Én is örülök, hogy hallom a hangod, aranyom! - A nő elmosolyodott a vonal túlsó végén. - Elég rekedtes. Jó éjszaka volt?

- Magánügy.

- Nem az, drága. Most nem, hiszen használtátok azt a kis drogot, amit a legutóbbi küldetésről szereztünk, nem igaz? Ah, de ha Kunikida megkérdezné: Még véletlenül sem Dazai csempészte ki, és nem az én felügyeletem alatt, ha mégis, jó?

Chuyában itt szakadt el a cérna, kinyomta a telefont, és az épp belépő barna hajú mellé hajította.

- Váó, Chuuya, tényleg rossz hírekkel jöttem. Nem szabad kivinni ételt az étkezőből. Csak nem megérezted? - érdeklődött, miközben felvette a földről a csodával határos módon egybemaradt telefont a földről.

- Te bedrogoztál? - vonta össze szemöldökét, s kék szemeivel szikrákat szórt.

- Jaj, ne legyél mérges! Csak szerettem volna, hogy teljesen tökéletesen ellazulj. Ráadásul nem is ártalmas! Ha megkapják az engedély, akármelyik felnőtt boltban lehet majd venni...

- Masszírozz meg! - szakította félbe az ex-maffiatagot, aki hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Nem erre számított. Chuya folytatta. - Elaludtam a nyakam a vonaton, aztán veled töltöttem az éjszakát, ami eléggé kimerítő volt, és most még le kéne caplatnom a földszintre, hogy ehessek? Kösz, nem. Inkább gyere ide!  - paskolta meg maga mellett a matracot.

- Nem haragszol? - kérdezte kissé kételkedve Dazai.

- Az alapján döntök, hogy mennyire tudod ügyesen használni a kezeidet - feküdt hasra Chuya, s mosolyát a feje alá tett párna mögé rejtette. Tudta, hogy barátja nagyon is ügyesen használja kezeit, legyen szó bármiről.