Sziasztok! Gondoltam, kíváncsiak vagytok, Noel milyen álmot látott, amikor a javasasszonynál jártak. Ebben a részben ebbe kaphattok bepillantást és talán, ezzel a kis kiegészítéssel megértitek, miért hozott Noel újabb áldozatot Jungkook miatt. Jó olvasást! Remélem, tetszeni fog!
Noel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jennievel egy padon ücsörögve majszoltuk a fagyinkat. Minden olyan volt, mint mindig. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, kiélvezve a nyár első napsütéses hetét. Még érettségi előtt szereztem munkát, így az miatt nem kellett aggódnom. Elég volt a falkám gondja, nem volt szükségem más problémákra is. Kijutott belőlük bőven a vérfarkas mivoltom okán. Az illatfoszlány a semmiből jelent meg, akaratosan felkúszva orromba. Csábítóbb, hívogatóbb volt számomra, mint valaha is bármi a világon. Pilláim lehunyva döntöttem hátra fejem még többért követelőzve belőle. Jennie értetlenül, egyre idegesebben szólongatott, de hangját tompán érzékeltem. Az illat fontosabb volt. Bőrömre libabőr mászott, gyomrom liftezett, szívem úgy verdesett, akár egy kalickába zárt kismadár. Lábaim automatikusa mozogtak, a forrás irányába víve. Magasabb volt nálam, legalább másfél fejjel. Vállai szélesek voltak, karjai izmosak, kirajzolódó erekkel. Bőre napbarnított, mégis sápatag benyomást keltett. Arca egyszerre tükrözött kisfiús ártatlanságot, mégis férfias vonzerőt. Ajka alul teltebb volt, felül mintha két tökéletesen megformált háromszöget illesztettek volna egymás mellé. Szemei mandulavágásúak, sötét íriszekkel. Megálltam előtte, révetegen nézve Őt. Olyan volt Ő számomra, mint szenvedőnek a fájdalomcsillapító. Szükségem volt rá. Kellett nekem és kész. Ő enyhe zavartsággal szorongatta gitártokját, majd selymes, simogató hangján megszólalt. - Segíthetek? Kissé megráztam fejem, észhez térítve elvarázsolt, kusza agyam és felöltöttem legbájosabb mosolyomat. - Csak tetszik a gitártokod. Tudsz játszani is? - Persze – kunkorodtak felfelé ajkai, amitől örömmámorban úsztam. Apró szellő sodorta felém illatát ismét, erősebben, intenzívebben. Homlokom ráncba szaladt a halál sötét, szúrós szagára, aggodalmat keltve bennem. - Egyébként, Jungkook Jeon vagyok. Foglalkozásomat tekintve, aktív haldokló – mutatkozott be érdekesen. Fogalmam sincs, milyen ábrázatot vághattam, mindenesetre nevetett rajtam. Nem! Az nem lehet! Még csak most találtam rá, nem veszíthetem el máris. Könyörgöm, legyen ez egy szar vicc! - Ne vágj már ilyen riadt képet. Nem fertőző, vagy ilyesmi. Veserákom van, ami áttétes, szóval... Tudom, menő vagyok, mi? – vigyorgott saját bugyuta poénján – És Te? – emelte meg szemöldökét. - Öhm... Noel vagyok. Foglalkozásomat tekintve, aktív halhatatlan. De nyugi, nem fertőző. Csak vérfarkas vagyok – regéltem megtalálva hangom. Jungkook hátravetett kobakkal mélyen felnevetett, amitől automatikusan mosolyognom kellett. - Ez jó. Tetszik. Vérfarkas. – vigyorgott – Falkád is van, meg minden? Vámpírokat öltök? - Oh, csak ártatlan túrázókat – legyintettem.
