Your Savior Is Here

2. Fejezet

Szemei szinte kipattantak a helyeikről, majd pár pislogás után szomorúan vette tudomásul, hogy még mindig a bűzös sikátorban van, annyi eltéréssel, hogy mostmár nappal van. Fejét kissé megrázta, végtagjait kinyújtóztatta, majd végül az álmosságot is ki dörzsölte a szeméből. A procedúra közben az álmára gondolt, azon belül is arra a gyönyörű gyermeteg mosolyra, melyet képtelen volt kiverni a fejéből. Az önfeledt, színtiszta kacagás pedig még mindig ott csengett a fülében és nem tudta hova tenni az álmot, illetve annak jelentését. Arról nem is beszélve, hogy miért tekintett ily nagy örömmel arra a gyermekre és miért érzett színtiszta boldogságot a mosolya láttán. Semmire sem emlékszik igazán tisztán, az egész kép halovány, de azt a mosolyt... Azt az őszinte, boldog mosolyt és dallamos kacagást nem tudja elfelejteni, még most sem, pedig már közel egy órája rója az utakat céltalanul, egészen addig míg egy hatalmas épület előtt nem találta magát.

[Városi Könyvtár]

Áll hatalmas betűkkel egy táblán az épület előtt. Erre van most szüksége, egy csöndes helyre, ahol nyugodtan szabadjára engedheti a gondolatait, miközben egyetlen igaz szenvedélyének szentelheti az idejét, a könyveknek. Persze, az sem árt, ha közben sikerülne tanulmányoznia az embereket és azok szokásait, ha szerencséje van, még talál is egy ilyen könyvet. Újult erővel és leplezett izgatottsággal nyitotta ki a hatalmas tölgyfa ajtókat. Ahogy belépett az épületbe, orrát megcsapta az a nyugodt, kellemes, békés illat, mely olyankor tölti el, mikor egy könyvet a kezébe vesz. Követett egy utasítást egy táblán, mely egy hatalmas szobához vezetett, melyet mennyezetig érő, hatalmas könyvespolcok leptek el, polcaikon pedig megannyi könyv sorakozott. Voltak ott régi és agyon használt könyvek, ám akadtak újak és jó állapotban lévők is. Több se kellett Lokinak, megindult az első soron és meg sem állt addig, míg egy szimpatikus könyvet nem talált.

Rövid időn belül már egy nagy asztalnál ült a terem egy eldugott szegletében, három stócnyi könyvvel maga körül, egy nagy és vaskos darabbal a kezében. Nem tartott sokáig míg sikerült teljesen belemerülnie az olvasmányba.

-Áh, Shakespeare... Ritkán látok embereket a te korodban ilyesfajta műveket olvasni-Loki meglepve tekintett fel a lágy hang tulajdonosára. Egy a húszas évei közepén járó, mosolygós barna hajú nő tekintett vissza rá. Kék szeme csak úgy ragyogott Loki láttán. A látszat alapján a nő nem igazán hordott fenyegetést maga után, így hosszas tanakodás után, Loki viszonozta a mosolyt és kedvesen megszólalt.

-Nem tudom, hogy miért, szerény véleményem szerint, igazi mesterműnek tűnik, pedig már olvastam egy pár könyvet életem során.-gondolkozott el a mondata végére és meglepődött azon, hogy egy cseppnyi gúny sem csengett a hangjában, úgy mint általában. Végül betudta annak, hogy jó benyomást akar kelteni. A nő hangosan felkacagott a szavai hallatán, majd egy boldog mosoly játszott az ajkain.

-Nos igen, Shakespeare-nek van jó néhány híres műve, mi több ő maga is egy felettébb híres író volt. Jó volna, ha többen tekintenének rá úgy mint maga.-jegyezte meg halovány mosollyal az arcán, majd folytatta mondandóját-Shakespeare sosem volt jó viszonyban az emberekkel, de gondolatait mindig levetette papírra és előbb utóbb ezek a remekművek láttak napvilágot. Ő azon kevés írók közé tartozott, akik még életükben is nem kevés hírnévre tettek szert, színdarabjai, pedig, hogy is mondjam... Megváltoztatták a világot.-mesélte boldogan, majd mosolyogva konstantálta, hogy szavai kivételesen nem süket fülekre találtak.-Ahogy elnézlek, te sem vagy egy mindennapos jelenség. Még nem láttalak errefelé, pedig ez nem egy nagy város, többek közt mindenkit ismerek. -jegyezte meg elgondolkodva, ahogy végig mérte az előtte álló Istenséget. Loki egy pillanatra meg sem tudott szólalni, ami azért elég ritkán fordul elő.

-Csak átutazóban vagyok, bár valószínű, hogy még egy darabig itt maradok.-mondta cseppnyi bizonytalansággal a hangjában. Jelenleg azt sem tudja, hogy Midgard melyik pontján van, illetve, hogy mennek itt a dolgok és ez a nő talán el tudná látni a szükséges információkkal. Végülis nem úgy tűnik, mintha felismerte volna, ami eddig jó jel, kivéve, ha félre ismerte a jeleket. Épp nyitotta volna szólásra a száját, mikor a nő megelőzte.

-Aida Smoak-nyújtotta jobbját kézfogásra-Állok szolgálatára... Loki Laufeyson.

.
.
.

"Odin szakállára..."

~End Of Second Chapter~

Hey Mortals <3

Meghoztam a következő fejezetet, szerintetek milyen lett? Leginkább Aida miatt aggódom, nem vagyok valami jó a karakter ismertetésben, főleg, ha OC-ról van szó 😓😬
Úgyhogy a véleményetek rendkívül sokat segítene, hogy jó irányba haladjak 😅

Na mindegy, köszönöm, hogy elolvastad, jövőhéten hozom a következő fejezetet.  

Byebye ^^

By.: Ni'irti