Just friend~..~

9.rész

-Nick kérlek ne.. Ne tedd ezt!! Nem éri meg,.. Csak hadd menjek tovább egyedül! Ígérem nem jövök vissza többet. - egy állatias hang.. És reccs.. Azthiszem eltört valamim!
-Jeremy! Segíts! - meghaltam, úgy érzem!
[...]
-Elena! Hé Elena! Mi a gond? - ültem fel hirtelen,.. Óh hogy csak egy álom volt. Anyám arca volt az enyém fölött.
-Mit keresel a szobámban? - förmedtem rá.
-Sikítottál Elena! Jó hogy megnézem mi a gond! Az anyád vagyok!
-Igen? És pontosan mióta is érzed magad az anyámnak? - keresztbe font karral ültem az ágyamon. Ő meg csak állt mellettem.
-Azthiszem amióta megszültelek, és ne beszélj így velem! Elmondtam már hogy csak a javadat akarjuk, semmi mást. - leült az ágyam melletti kis székre. Oh.. Hogy dumcsizni akar! Hát jó..
-Hmm ez érdekes mit ne mondjak, ha a javamat akarnátok, akkor nem küldenétek olyan iskolába ami egy zubbonyos szar! - ordítottam rá.
-Nem zubbonyos szar.. Nemtudom ezt honnan veszed. Egyszerűen egy bentlakásos iskola, ahol lakhatsz és tanulhatsz is egyszerre. Hát nem szuper? Nem leszünk az utadban, amíg te leérettségizel. Nemtudom ezzel mi a gond.. - emelte fel a kezét arra utalva, hogy tényleg nem érti. Ez hülye esküszöm.. Már boccs dédelgető anyukákat kedvelők.. Ez tényleg bolond!
-Anya! Nem! Ha már itt tartunk akkor én miért nem maradhattam New York-ban?!.. De mindegy is már eljöttünk onnan, és egy új iskolába járok! És Isten legyen a tanúm, hogy nem fogtok kivenni engem. Ezt az iskolát én majd csak akkor hagyom el mikor az érettségi bizonyítvány a kezemben lesz! Szóval nincs is miről beszélni.. Ha megbocsátasz, fel kéne kelnem rendbe szedni magam, mert programom van mára! - igazából semmi programom nincs, de nem akarok velük itthon lenni.
-Elena.. Ne legyél már ilyen! Mellesleg pedig nem vagy még 18..szóval ha én kiveszlek a suliból.. Akkor sajnos abba bele kell hogy törődj! Ennyi! -ezzel kifordult a szobámból.
Hhh!! Ezt nem hiszem el! Tudtam! Tudtam.. Hogy ezzel fog érvelni..
Mit gondolt, hogy majd örülni fogok neki? Hát nem! Nagyon nem! Ezek őrültek.. Esküszöm!

Eléggé hűvös volt a mai nap, mint a hangulatom. Ami amúgy szokatlan mert általában olyan 20-25°körül szokott lenni az idő.
Kapusznival a fejemen sétáltam az utcákon, igazából nem volt kimondott cél ahova elmentem volna.. Csak ne legyek otthon. Ennyi nekem elég volt. Pár embert láttam csak, de ők is besiettek valahova. Hát igen itt az emberek nem ehez vannak szokva. Akaratom ellenére elnevettem magam, belegondolni abba hogy ez a népség 1 napot is eltöltsön New Yorkban. Haha.. Meghalnának azt hiszem😅.
De mivel én is csak egy vékony pulcsit kaptam magamra, már kezdtem én is fázni. Mivel egy kis topp volt alatta, jobban járok ha beülök valahova.
A másik oldalba van egy kávézó szerintem beülök oda. Nem igazán van forgalom ahogy látom.
Már éppen mentem volna át a zebrán, amikor hirtelen egy kocsi fékcsikorgással befordult elém.. Jaa majdnem elütött..
-Hé te barom nem látsz? - kiabáltam utánna, de baszki megállt a kocsi. Most mit csináljak? Fussak? Vagy mi legyen? Hiába gondolkoztam, a testem nem mert meg mozdulni.
-Öhömm! - szállt ki a kocsiból egy férfi vagy fiú? Nem is tudom, olyan sötét van.. Ahogy közelebb jött kirajzolótt az alakja és már jobban láttam. Szerintem egy velem egykorú lehet.
-Te baromnak neveztél engem?-lépett közelebb és.. Úristen! Ez.. Nickolas testvére.. Ezt nem hiszem el!!
-Oh! Szia Elena! - fél oldalas mosolyt villantott rám, mintha ezzel bármit is eltudna érni.
-Szia! Ismerjük egymást? - hah.. Nagyon is jól tudtam hogy ki ő! De jobbnak tartom ha játszom az ismeretlent.
-Elena.. Ne légy buta! Tudod jól kivagyok, és én is tudom te kivagy! - újból egy 1000wattos mosolyt küldött nekem.. Aah.. Be kell vallanom jól csinálja..
-Nem tudom miről beszélsz! - ezzel elindultam átvágni az úttesten, de nem jött össze. Egy erős szorítással vissza húzott a járdára, amit majd csak akkor értettem meg, mikor egy kocsi 1 cm-rel farolt el mellettem.
A szívem majd ki szakatt a helyéről!
-Jobban teszed ha legközelebb szét nézel, mielőtt laposra nyomnak ezek a BARMOK! - a 'barom' szót direkt kihangsúlyozta! Aha! Szóval most direkt szívja a vérem..
-Így lesz! - sarkon fordultam, most már széjjel néztem, amit amúgy szoktam.. Ez most kivételes alkalom volt, hogy nem néztem körbe.. Átmentem a kávézó oldalába. Ahogy csilingelve kinyitottam az ajtót, visszapillantottam a másik oldalba. Jeremy még mindig ott állt és mereven bámult engem. Talán megkellett volna köszönnöm neki, hogy megmentett? Igen.. Baszki Elena! Megint tök bunkó voltál.. De várjunk csak.. Ő is majdnem elütött, szóval nem érzek bűn tudatot... Vagyis nem kéne éreznem!
Ahogy beléptem a kávézóba a pultos csaj felkapta a fejét azonnal. Biztos váratlanul érte, mivel a hely szó szerint full üres volt.
-Szia! - köszöntött.
-Helló! - köszöntem vissza, mivel még nemtudtam mit akarok kérni, meg hát azt se tudtam mi a választék.
-A WC a ball sarokban van. Használd nyugodtan! - mosolygott rám, és már nyúlt is a telójáért. Óh! Szóval azt hitte hogy.. Hát ez vicces 😅.
-Nem, nem! Bocsi! Rendelni szeretnék valamit. - kuncogtam el magam.
-Ó! Neharagudj! - nevette ő is el magát. - Csak ez annyira..
-Váratlan volt? - nevettem, mire ő egy bólintással és nevetéssel válaszolt nekem.
-Szóval mit adhatok? Gondolom ebben az időben nem innál hideget.
-Hát tényleg nem. Mondjuk most jól esne egy meleg forró csoki, persze ha csak van! - mosolyogtam rá.
-Hogyne lenne! - megfordult és elkezdte keresni a forró csoki port. A lány kb olyan 165cm körül lehet. Fekete hajú és zöld szemű. Igazán furcsa kombó. És hát mit ne mondjak eléggé csinos is. Legalább is, nálam sokkal csinosabb.
-Öhm..és mindig ilyen a forgalmad? - tudni rólam nem sokáig bírok csendben maradni, főleg ha egyedül vagyok egy ismeretlen helyen.
-Hát ha ezt lehet forgalomnak nevezni, akkor igen! - nevette el magát. Hát tényleg egy árva lélek sem volt bent rajta és rajtam kívül.
-Hát az nem olyan jó! Uncsi lehet azért..
-Az is hidd el! Na, tessék itt a forró csokid! - rakta le elém a pultra.
-Köszönöm! Mennyi lesz?
-Oh drága! Nem gondolod hogy egy kis szar csokiért pénzt fogok elkérni. - nevetett megint.
-Hát de!
-A ház ajándéka! - mosolygott.
-Ez esetben köszönöm szépen! Amúgy a nevem Elena.
-Én Ana vagyok! Vagyis amúgy Anastasia, de jobban bírom az Ana-t.
-És.. Miért dolgozol egy ilyen helyen ahova senki nem jár be? - kérdeztem.
-Hát jobb nem volt a környéken.. És nekem sürgősen kellett valami állás. - ezt olyan szomorúan mondta.
-Áh értem! Hát én még nem nagyon kerestem munkát, ami azt illeti most is az érettségire kellene tanulnom.. De egyszerűen nemtudok otthon megmaradni.. - ezzel kortyoltam egy nagyot a forró csokimból, hát nem volt éppenséggel egy minőségi, amihez már itt hozzá szoktam.. De annál jobb volt! Mint New Yorkban! Tök olyan haha😂.
-Ó! Szóval most fogsz érettségizni?
-Igen.. Sajnos.. Már jó lenne ha túl lennék rajta. És veled mivan?
-Hát.. Én is most érettségiznék.. - lehajtotta a fejét és babrálni kezdte a pohár alátétet a pult mögött.
-Év ismétlés?
-Nem.. Az a helyzet, hogy nekem ott kellett hagynom az iskolát.. Az anyukám beteg és őt kell gondoznom. Ezért is kellett gyorsan valami állás. Tudod ebben a városban pénz nélkül nem igazán lehet megélni..
-Áh.. Hát azt képzelem! Szörnyen sajnálom anyukád.. - annyira szomorú, hogy tényleg velem egy idős és nem élhet olyan életet amilyet éppen szeretne.
-Hm..hát igen az! De inkább mesélj magadról. De várj.. Előtte kérdeznék valamit. - nézett a hátam mögé, majd rám.
-Kérdezz nyugodtan. - mosolyogtam rá.
-Hogy hogy ide jöttél be? Az a fiú a túl oldalon bántott téged?
-Khhnm.. - majdnem félre nyeltem.. Köhögtem párat.. - Dehogy! Nem bántott,..éppenséggel megmentette az életem, hogy ne üssön el egy kocsi. Ja és azért jöttem be ide mert ez a hely olyan szimpi volt.. Bár (nevettem), lehet azért mert senki sincs bent.
-Aha! Értem. Na akkor nem is tartalak föl.. Bizonyára téged vár még mindig.-ezzel újra a hátam mögé nézett.. Mi a... Megfordultam. Jeremy még mindig ott állt ahol az előbb és befelé nézett.
-Nem engem vár. Igazából fogalmam sincs kit vár és miért néz még mindig.. Nem is ismerem! - najo ezt miért mondtam? Nagyon is ismerem.. Vagyis annyira nem.. De tudom hogy ki ő!
-Hát miért nem szólsz neki, hogy csatlakozzon hozzánk? - ezt úgy mondta mintha természetes dolog lenne egy idegent' ide hívni csak úgy..
-Hát szerintem ez nem lenne jó ötlet. Tényleg nem ismerem! - újra hátra fordultam, de lehet nem kellett volna.. Jeremy elindult a kávézó felé. Uramisten! Mit akar!?
-Hát már mindegy.. Szép fiú egy óránál közeledik. - olyan pillantásokat küldött felé, hogy még én éreztem magam kellemetlenül.
A csengő megcsörrent, jelezve hogy belépett a kávézóba. Istenem mi lesz itt..
-Hát heló lányok! - lépett szorosan mellém a pultnál. Rá néztem és még mindig olyan teli nagy vigyor volt a képén.
-Szia! Ana vagyok! Kérsz esetleg valamit? - hát szép.. Ana flörtöl vele!
-Jó lesz az amit Elena iszik! - rám nézett, és olyan sunyi fejet vágott hogy le lehetett volna írni róla, hogy akar valamit.
-Hey Elena, nem azt mondtad hogy nem ismered? - furcsán nézett rám Ana. Basszus!
-Öhm.. Nem is ismerem! Csak a nevemet tudja.. - fél szemmel rá pillantottam, de még mindig vigyorgott. Aha.. Szóval ezt élvezi! Remek! Találnék egy szimpi csajt, akivel lehet hogy még barátnők is lehetnénk erre megjelenik direkt.. És hülyét csinál belőlem! A barom!
-Elena! Miért hazudsz ennek a.. Huha meglehetősen gyönyörű lánynak? - édes pillantásokat lövelt Jeremy Ana felé. Fúj! Nanee! Én ennek nem akarok a szemtanúja lenni!
-Nem hazudok neki! Mellesleg.. Nekem már indulnom kell. - megfogtam a telómat és a zsebemből elővettem 5dolcsit. - Köszönöm a csokit, finom volt! - mosolyogtam rá, Ana csak nézte a pultra letett pénzt. Én elindultam a kijárat felé.
-Elena mondtam hogy a ház ajándéka! - kiabált utánam.
-Tudom! Ez az én ajándékom! Ja és a nevem Elena Heltberg. Jelölj be valahol aztán még találkozunk! - kacsintottam egyet és kiléptem a..a még mindig hideg levegőre!
Gyorsan próbáltam lépkedni.. De észre se vettem mennyire elcsatangoltam a házamtól. Szó szerint a város másik oldalán voltam már. Hívnom kellene egy taxit..
Meg is tettem. Azt mondták kb olyan 10perc és itt van 1 értem. Hát fasza.. 10percet várjak itt a hidegben amiatt a barom Jeremy miatt. Mert persze hogy utánnam kellett jönnie.. Csak azért is hogy felbassza az agyam.
Én nem értem komolyan ezt a testvérpárt.. Nickolas mindig le akar rázni, de mindennek az ellentétjét csinálja amit mond... Jeremy meg egy barom!.. Szörnyűek! Miért nem tűnnek már el az életemből?!..
Már lassan 15perce várom azt a szar taxit de még mindig nem jött egy sem.. Sőt semmilyen kocsi sem jött arrafelé!
Bár most felvillant 2 lámpa és jött felém! Ah na végre!! Ez biztosan a taxim lesz! Már széjjel fagytam!
De nem..
-Elena te itt állsz a hidegben? - bújt ki az ablakon Jeremy.. Lassítva a kocsin.
-Semmi közöd hozzá! Menj tovább.. Mindjárt megjön a taxim! - förmedtem rá.
-Na ülj be szépen! Haza viszlek.. - hú mivan vele? Mostanra eltűnt az a nagy vigyor az arcáról!
-A taxim mindjárt itt van..-szóltam, de már eléggé fáradt volt a hangom, hallottam magamon.
-És kit érdekel? Na ülj be! - nézett rám még mindig.
Komolyan minden erőmmel próbáltam nemet mondani.. De egyszerűen nem ment! Ha nem fagytam volna széjjel és nem lennének ilyen fáradtak a lábaim és nem remegnék mint egy kocsonya.. Minden bizonnyal nemet mondtam volna. De ez most nem ment..
-Jó! De egyenesen haza viszel! - ültem be mellé. Ah.. A kocsiba pont olyan jó meleg volt amire számítottam. A kéz fejemre húztam a pulcsim végét és próbáltam minél kevesebb helyen lenni, hogy hamar felmelegítsem magam.
Elindultunk. Éreztem hogy néha rám pillant.. És én is néha rá. De csak azért hogy nézzem ő néz e.. 😅.
Mikor már ismerősebb helyen jártunk, akkor jutott eszembe hogy nem is mondtam el neki hol lakom. De ő még is arrafelé vitt ahol tényleg lakom.. Mi a..
-Nem is mondtam el neked hova vigyél.. - furcsán kérdeztem, mert tényleg furcsa volt.
-Nem? Szerintem elmondtad! Elena jól vagy? - éreztem hogy lelassít a kocsival és egyenesen a szemembe néz. Mi?! Én nem mondtam neki semmit.. Vagy mégis? Nem!... Ahh nemtudom.. Lehet ennyire fáradt lennék?
-Ne nézz hülyének Jeremy! - förmedtem rá ismét.
-Oh szóval már tudod a nevemet és ismersz is! Szupi! - és csúfolódás képpen az égnek emelte mint két kezét, hogy kifejezze mennyire örül neki. Persze ez mind irónia..
-De komolyan! Honnan tudod hogy hol lakom? - körbe nézve már a házamnál álltunk.
-Na voáláá! Kisasszony! Megérkeztünk! - ezt olyan hangnemben mondta mint egy ódivatú öreg ember. Kénytelen voltam elnevetni magam. Ez tényleg viccesen hangzott! 😂
-Mi olyan vicces? - hülyének nézett teljesen. Felvont szemöldökkel kérdezte meg.
-Semmi.. Mindegy! Köszönöm hogy haza hoztál! - néztem rá, viszont most már komolyra váltottam. Csak szabaduljak el tőle..
-Hát nincs mit! Majd kárpótolsz valamivel. - ezzel rám kacsintott. Mi a franc?!..
-Öhm.. Kifizetem! A taxiért is fizettem volna.. Szóval.. - már vettem elő a pénzt a zsebemből.
-Dehogy! - megfogta hirtelen a kezem, hogy semmiképpen se próbáljak neki pénzt adni. A szemembe nézett és én is az övébe. Nemtudom miféle dolog vibrált akkor a kocsiban, de alig kaptam levegőt.
-Akkor hogy tudnám ezt neked kárpótolni? - alig volt hallható a hangom.
-Mondjuk.. Egy kis jóéjt puszi is meg teszi. - mosolygott el.
-Naaah nem mondod komolyan.. - horkantottam egyet. De teljesen komoly volt az arca. Mármint mosolygott de nem olyan sunyin mint a kávézóban. Tényleg.. Flörtölt Ana-val.. Nem gondolja hogy..
-Jeremy.. - húztam ki a kezemet az övé alól. - Nem foglak megcsókolni, hiszen Ana-val flörtöltél egy fél órával ezelőtt..
-Pfhh. - nevetett. - Dehogy flörtöltem vele.. Én mindenkivel ilyen kedves vagyok. - és élő húzta azt a szép fiús nézését. Ha azt hiszi ez meghat, hát nagyot téved..
-Jóéjt Jeremy! Köszönöm a fuvart! Majd meghálálom! - kinyitottam a kocsi ajtót és már léptem volna ki, mikor vissza húzott. Pedig nem láttam kocsit ami elment volna mellettem..
-Én most akarom azt a 'meghálálást'! - az arca az enyémtől kb olyan 2cm-re volt. Nyeltem egy nagyot. A szívem pedig újra majd ki szakadt a helyéről.
-Rendben! Jóéjt! - ezzel megpusziltam az arcát és kiléptem a kocsiból.
Már ott jártam a házam ajtajánál, mikor hátra néztem és még mindig ott állt a kocsival. Hm.. Érdekes egy fiú.
A házba belépve senki sem fogadott, szerintem anyáék már alszanak. Bár jobb is!
Alig vártam hogy végre ledőlhessek aludni! Át vettem a pizsimet és kinyitottam az ablakot.
És istenem! Jeremy kocsija még mindig a házam előtt volt...
Viszont ő nem ült benne!