REQUIEM AETERNAM. - ÖRÖK NYUGALOM.
Arany vonásai mosolyra húzódtak, miközben művészi kezeiben pár szál virágot óvott. Aznap szürkületkor vásárolta őket egy virágárustól, aki rendkívül segítőkész volt vele szemben.
Mara számára választotta ki a legszebbeket. Legjobb barátjának akkor készült eldalolni angyali hangján, hogy érzései túlfokozódtak. Nem félt a visszautasítástól, útján kísérte minden szent, éjjel álmait őrizték az összes angyalok. Harry Styles hibáktól mentes és fenségesen jóságos lelkére még a Mindenható is rámosolygott.
Néhány pillanatig tartott, hogy a Földi élet szánalomra méltó képviselői elszáguldottak mellette. Varázslatos szemeiben aggodalom cikázott, mikor meglátta a bűnözőket üldöző rendőröket. Kíváncsi volt mi rossz dolog történhetett az ő szemében olyan szépnek tűnő világban, de nem akarta gátolni munkájukat.
Meglepődött, mikor a csapat két tagja lelassított és hadarva beszélni kezdett hozzá. Harry udvarias akart lenni, de összemosódtak a hangok és látása is egyik pillanatról a másikra elkezdte cserben hagyni. Az egyik férfi az angyali teremtmény mellkasára mutatott, Harry csak ekkor vette szemügyre vérben úszó felsőtestét.
A legtisztább lények sem tudták őt megóvni a gonosztevőktől, csupán angyalok könnyeikkel elvették tőle azt a fájdalmat, amit éreznie kellett volna, mikor a mérgezett golyók áthatoltak mélységesen tiszta és szeretettel telített szívén.
Harry kétségbeesett a történésektől, már abban a pillanatban fájdalom lepte el a létező világokat. Egyedül ő próbált tisztán gondolkodni, de mikor észrevette a körülötte gyülekező fehérséget, csak szomorúan elmosolyodott.
- Kérem, mondják el Marának, hogy szeretem. - nyújtotta maga elé a könnyeivel öntözött virágokat és még utoljára emlékezetébe véste azok csodálatos illatát.
YOU ARE READING
REQUIEM » h.s. [befejezett]
FanfictionAz egész világ érte zokogott, csak ő mosolygott egyedül nyugalmában.