REQUIEM » h.s. [befejezett]

KYRIE.

KYRIE.   -   URAM.

Az egész világ gyászba borult. A jó lelkek egyike sem tudta elfogadni, hogy a közöttük is kiemelkedő személy eltávozott. A világ Ura is csak azzal tudott vigasztalódni, hogy Harry jóságát nem érdemelte meg az emberek sora.

Mara sétált be könnyáztatta arccal az oltár elé a templomba, kezében a friss virágokat szorongatva. Talán mind közül ő szenvedett legjobban a gyásztól, szíve hiányolta az utolsó elbúcsúzás esélyét. Megállt és térdre hullott az oltár előtt, kezeit összekulcsolva, megtörten nézett fel az ott helyet kapott tárgyakra, ezáltal magára az égi lakosokra. Mara sajnos vagy nem sajnos nem tudott semmiféle beszédet, amit ilyenkor az emberek mondani szoktak. Ha efféle helyzetbe sodorta az élet, hogy ilyen helyen kellett megfordulnia, mindig barátságosan kezdett beszélni.

- Kérlek, juttassátok őt egy ennél is szebb helyre. - szipogott. - Olyan nemes lelkű ember volt. Emberek millióit terelgette a helyes útra és mutatott példát nekik a tiszta lényével, mégis pont neki jutott egy ilyen könyörületlen sors. Olyan angyali ember volt, mintha csak nem jó testbe született volna, de mégis ő szenvedett el egy ilyen csúfos véget? Pont őt kellett ilyen hamar elragadni, aki annyi jót tett ennek a világnak? - rázta a fejét hitetlenül. - Akár egy szent is lehetne, mégis annyi rosszat kapott ettől a világtól. Úgyhogy vigyétek őt egy jobb helyre. Egy jobb helyre, ahol a lelke ennél is szebben és fényesebben ragyoghat, és ahol minden álma valóra válik.

Többet nem tudott mondani, úgyhogy megtörölte arcát és miután felállt, elhagyta a helyet. A hazáig tartó úton magához szorította a kapott virágot és hagyta, hogy a gyengesége miatt a sötétség beköltözzön szívébe.