Taníts meg repülni....(+18)

Prológus.

Dean szemszöge:

- Ohh...ez az Cas....olyan jó vagy..-. Sóhajtottam ahogy bekapta a farkamat.

- Dean.....érted bármit megteszek....-. Nyalt rám.

- Castiel.....agh!....-. Löktem fel a csípőmmel felzajlottan. Nyelve fürgén dolgozott a farkamon miközbe elnyelt. Hajába markoltam, és csípőm magától kezdett mozogni...

- Imádom az ízed, Dean.....kóstold meg Te is...-. Súgja, és nyelvét számba tuszkolja. Furcsa érezni a saját ízem, de valahol izgató...

- VHÁÁÁ!-. Már megint.

- Tesó jól vagy? -. Jött be Sam.

- Igen, Igen. Csak.....csak rosszat álmodtam.....-. Néztem félre.

- Biztos? Már egy hete így kellsz fel....nem kéne utána járni? -. Ajánlotta fel. Nyeltem egyett és megráztam a fejem.

- Sziasztok Srácok. -. Köszönt Castiel.

- ÁÁÁÁÁ! -. Estem le az ágyról.

- Dean jól vagy? -. Kérdezték egyszerre.

- Soha jobban. -. Mosolyogtam kínosan.

- Srácok mindjárt jövök van egy hívásom. -. Szalad ki Sam.

- Sam ne...várj~~. Estem pofára a saját takarómban.
- Áú, Aú. -. Kelek fel a fejem fogva. Ránézek az érzelemmentes arcú Castielre, aki furcsán nézz végig rajtam.

- Dean...áruld el kérlek, miért kerülsz már egy hete?....-. Mondta, és közelebb sétált. Seggem az ággyal lett őshonos.

- É...Én. Nem is kerüllek. -. Nyelek egyett ahogy az arcomba hajol.

- De Dean....Te bizony kerülsz. -. A szokásosnál mélyebb a hangja.
- Ha nem mondod el, muszáj leszek belenézni a fejedbe..-. Reagálni sem volt időm, keze már homlokomat érintette.

- Óh....szóval ez a helyzet, hmm?-. Lökött rá az ágyra. 

- Castiel ne! -. Próbáltam elhúzni a fejem szája elől.

- Ti mi a szent szart csináltok?-. Kérdezte nagy szemekkel Sam......na bazdmeg!