𝗡𝗲𝗺 é𝗿𝘁𝗲𝗺 (1) [Haikyuu!! ff]

°10°

Kageyama lepasszolta a labdát Hinatának, hogy fel tudja dobni neki. Csupán egy másodperc volt, míg a levegőbe lendítette a kezét, s a labdát útnak indította. Az ívesen átrepült Kageyama fölé, ő pedig feltartott kézzel készült azt feladni. Mindezt csak futás közben követhettem végig, mivel nekem pillanatokon belül a levegőben kellett lennem, így megtettem a tanult három lépést, majd felugrottam. Nem volt időm azon aggódni, hogy jó-e a magasság, túl közel vagyok-e a hálóhoz, vagy ennyi idő után tudok-e egyáltalán még lecsapni, mivel a labda elkezdett száguldani felém, s mielőtt felfoghattam volna, már csattant is a pálya másik felén. Mintha a háló, a magasság és az idő nem is létezett volna. A szívverésem akkor indult csak be újra, mikor leérkeztem a földre, akkor viszont százszor gyorsabban vert. A tenyeremet átjárta a rég nem érzett bizsergés, amibe az egész testem beleborzongott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz ezt a megmagyarázhatatlan dolgot újra érezni, de már is újra akartam. Többet, többet és többet.

Miközben mindez eljutott a tudatomig, és egy mosoly keretében kiült az arcomra, Kageyama felé fordultam. Habár fizikailag nem érte nagy megterhelés, almái még is piroskásak voltak, s szemei is csillogtak. Úgy tűnt viszonozza a bennem feltörő boldogságot, így valami furcsa oknál fogva kedvem lett volna megölelni. De ezt hamar elvetettem, mivel ő is csak kínosan ácsorgott tőlem nem messze, és nem úgy tűnt, mintha annyira közeledni akarna.

- Még egyszer? - kérdeztem végül, hogy ne legyen túl kínos, mire Kags egyből bólintott, Hinata pedig már dobta is a labdát, amint visszaértem a helyemre.

- Elképesztő vagy Hosiko-chan! - örvendezett Hinata, mikor kellően elfáradva szünetet tartottunk. Majdnem félrenyeltem a vizet, amit éppen hevesen kortyoltam a kulacsomból, mivel így utoljára az edzőm hívott. (pedofil)

- K-kösz - ütögettem a mellkasomat.

- Csak így paww és puff és wooow, és hogy?! Sugooooi! - kezdett áradozni a maga módján, ugrált, csapkodott meg minden. Én csak mosolyogva hallgattam, mivel úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, akinek elég szegényes a szókincse. Mindeközben egy tekintetet éreztem meg magamon, ami nagy valószínűséggel Kageyamához tartozott. Alig észrevehetően elnéztem az ugráló Hinata mellett, hogy rálássak, viszont mire odanéztem, már újra a padlót bámulta. Elpirulva. És mosolyogva. Az első gondolatom az volt, hogy ez a röplabda miatt volt, hisz anno is ugyan így nézett ki. Viszont most nem tűnt olyan felszabadultnak és kikapcsoltnak, sokal inkább volt izgatott. Vagy nem is tudom, nem tudtam rendesen megnevezni a szemeiben ülő érzelmet. Furcsának találtam a videlkedését, és megint csak arra kellett rájönnöm, hogy nem értem mit gondol. Visszagondolva teljesen egyértelmű volt, de akkor még érthetetlennek tűnt az egész ember.

- Hahj, elfáradtam. Kageyama, én hazamegyek - fordult hátra a feladóhoz.

- Szerintem mi is megyünk - tápászkodott fel az a földről, eltűntetve az érzelmeket az arcáról. Habár eléggé fennakadtam a többesszámon, úgy döntöttem nem teszem feleslegesen szóvá.

- Jó, menjünk - dünnyögtem egyetértően, majd elkezdtem összeszedni a cuccaimat.

Miután bezártuk a tornatermet, hárman indultunk el a sötétben, viszont mire kiíértünk, már meg is állhattunk. Kageyama akkor kapott csak észbe, hogy ott hagyta a kulacsát, így gyorsan visszarohant érte, így én ott maradtam a naranccsal.

- Hosiko-chan, az előbb nem válaszoltál a kérdésemre - jegyezte meg a narancs, miközben eltűnődve bámultam a sötét tornatermet, mire rákaptam a tekintetem.

- Öhm, bocsi, elgondolkoztam. - ráztam meg a fejem, hogy kiverjem Kageyama kipirult arcát belőle. - Mit kérdeztél?

- Csak azt, hogy hogyan tudsz balkézzel ütni, ha jobbkezes vagy?

- Nem tudom, ösztönösen jön - vontam vállat, majd a beszélgetés végeztével újra a tornatermet kezdtem bámulni, aminek az ajtaján fény szűrődött ki.

- Kageyamán gondolkodsz? - hajolt bele a látóterembe Hinata, mire egyből elvörösödtem, bár magam sem tudom miért.

- N-nem! - válaszoltam kicsit hevesebben mint kellett volna, de Hinata csak kínosan fészkelődve folytatta.

- Már akartam kérdezni, hogy mi van veletek... Mármint te most... Meg ő... - kereste a szavakat, mire tiltakozóan kalimpálni kezdtem, és a pulzusom az egekbe szökött. Csak tudnám miért reagáltam ilyen furcsán.

- Ne-em, nincs köztünk semmi! És velünk sem! Csak ismerjük egymást, és ennyi! - magyaráztam hevesen gesztikulálva.

- Akkor miért akar ennyire veled röpizni? - tette fel a jogos kérdést a narancs, amire én sem tudtam a választ, pedig nagyon szerettem volna.

- Nem tudom, gondolom, mert jó. Nem mintha nekem nem esne jól... - vonogattam a vállam, és megpróbáltam nemtörődömnek tűnni, de nem nagyon sikerült.

- Miről van szó? - ért oda hozzánk Kageyama is, mire egy enyhe szívrohamot kaptam. Már csak ez kellett.

- Csak Hinata kérdezgetett - vágtam rá a fél igazságot, mielőtt a narancs elkotyoghatott volna valamit.

- Aham - biccentett Kageyama, majd indult is tovább. Még szerencse, hogy a röpin kívűl semmi sem érdekli.

Ezután egy darabig hármasban ballagtunk, majd szerencsére a két fiú lekanyarodott, így egyedül maradhattam a gondolataimmal. Rettentően jól esett újra röpizni, és ami még jobb, hogy Kageyamával. Nem értettem miért, de vele teljesen más volt az egész. Nem rontottunk, nem kellett kommunikálnunk sem, csak csináltuk, amíg tudtuk. Jó volt a sebesség, a magasság, nem kellett kérnem, hogy máshogy adjon fel, mivel mindig pont jóhelyre érkezett a labda. Nem véletlen hívták zseninek. Egyeltalán nem éreztem rajta azt az énjét, aki egy évvel azelőtt volt, a Pálya Királyát. Aki azt mondta keressek másik feladót. Ezen hazafelé menet el is gondolkodtam, ahogy azon is, hogy újra ellezdek röpizni, de hamar elvetettem az ötletet. Hiába találnék csapatot és feladót, Kageyama nélkül nem lenne ugyan az...

Kjaaaaaa
Emberk, most olyan boldogság rohamom van, hogy kaptok egy új részt UwU
Viszont van egy rossz hírem
Ezzel a résszel elérkeztünk a könyv feléhez, úgy hogy már nincs sok vissza belőle
Viszont
Jó hír, hogy lesz folytatása><
Úgy hoyg addig is jó olvasást~
And köszi a voteokat, kommenteket, meg mindent UwU
Eddig kinek hogy tetszik?
Valami hiba/észrevétel, amin esetleg javítanom kellene? UwU