hűtlenségi bizonyítvány

3. FEJEZET

,, - Julian vagyok."

- Julian. - suttogom, miközben próbálom magamban realizálni. Hisztérikusan felnevetek. Mint egy rossz lányregény.

- Vedd fel kérlek azt a pulóvert! - kérlel. Tekintete aggódást sugároz, de nem tudom mivel kapcsolatban.

- Részeg vagy! - vádolom meg. - Részeg vagy és azért vagy velem ilyen!

- Sosem iszom, Nellie. Alkoholt, nem iszok. Semmilyen formában. - néz rám szúrósan.

- Akkor mit akarsz? - teszem fel ezt a kérdést már legalább harmadjára.

- Amikor megláttalak, éreztem valami mást. - lehunytam a szemem, újabb gúnyos mosolyra húzom a szám és újraéltem az első találkozást. Istenem, Maja mennyire boldog volt. Ha tudná most mi történik.

- Elég Jakob. - tiltakozok - Legjobb barátnőm a barátnőd!

Nagyon közel van hozzám, a testem, az elmém túlságosan is vonzódik az ő testéhez és elméjéhez. A két emberi lény, a két kémiai elem vonzódik egymáshoz, már szinte összeolvadnak. Ezek lennénk mi.

- Ebben a pillanatban nem tudok másra gondolni. Csak magamra. Önző vagyok. - csukott szemmel állok a fiú előtt. Megteszi az első lépést. Kezeit óvatosan a derekamra fűzi. Vár, hogy ellenkezek e. Akarok, de nem tudok. A vonzódás, mely kettőnk között van, nem hagy távolódni.

- Nem tudok nem rád gondolni. - húz magához közelebb. Centik, vagy akár miliméterek választanak el tőle. Kezeimet arcára simítom, majd végig vezetem oldalt a haján, egészen a tarkójáig. Aztán megtörtént. Julian forró ajkai az enyémhez tapadtak, az enyémek pedig az övéhez. Szörnyű dolgot teszünk, de ez a szerelem első látásra. De a tettől, olyan érzések kerülnek elő a testemben, amit talán még sosem éreztem.

Lassan elhúzódok tőle, majd a homlokomat az övéhez döntöm.

- Hazamegyek. Te menj vissza. - suttogom ajkaira. Egy utolsó puszit nyom a számra, majd megfordul és visszamegy.

Aztán realizálódik bennem.

Maját megcsalták velem. A legjobb barátnőjével. Könnyeim elerednek és mindent megbánok. Legszívesebben kiabálnék. Az elmúlt húsz percet semmivé tenném, akkor is ha élveztem.

Gyors léptekkel hazasétálok, majd amikor belépek az ajtón Anya és Apa összebújva néznek tévét.

- Sziasztok. - köszönök. Anya ijedten felpattan, majd amikor rám néz még jobban elképed. Képzelem milyen lehet a tükörképem. Csak megfordultam a tükörhöz, sokkal rosszabb Nelliet láttam vissza, mint képzeltem.
A hajam kócos az izzadságtól, a szemeim kisírtak és vörösek, a szám pedig duzzadt. Egy jó pár számmal nagyobb pulóver lóg rajtam. Fenomenális.

- Drágám! Veled mi történt? - vezet a kanapéra anyu.

- Tetszik egy fiú. - nézek rájuk könnyes szemmel.

- De hisz ez jó! - mosolyog rám.

- Nem jó! - sírom el magam.

- Kincsem, miért? - simogatja meg a hajam Apa.

- Mert az a fiú, Maja barátja. - hajtom a fejem az ölembe. Úgy nézhetek ki, mint egy összerugdosott zsák krumpli.

- És a fiú? -  kérdezi Anyu.

- Megcsókolt.

- Nem lesz semmi baj. Maja, megérti. Ha tényleg szerelmes vagy ebbe a fiúba, Maja megérti. De van az a helyzet, hogy döntened kell. Vagy az egyik,  vagy a másik. Ez esetben Maja a legreálisabb döntés. Pisis korotok óta ismeritek egymást. Ez a fiú pedig pár napja vagy hete jött az életedbe. - bíztat apa. Igaza van.